Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

58 466. országos ülés 1899. jnnlns 22-én, csiit5rt5k5n. ez a körülmény felment engem attól, hogy a részleteket ismételve, nagy kiterjedéssel foglalkozzam akár a javaslattal, akár az előadó úr előterjesztésével; (Halljuk! Malijuk!) és talán ízléstelen dolog is volna mortifikálni akarni azt, a mi már úgy sem él. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Én ennélfogva csak nagy általánosságban kivánok a dologhoz hozzászólani. (Halljuk!) Hozzájárultam annak idején, mint a függetlenségi párt tagja, a függetlenségi párt azon megállapodásához, hogy az Ausztriával való közösségnek 1903-ig való kiterjesztésére irányzott tervet a függetlenségi párt kivételes eszközökkel ne akadályozza meg. Hozzájárultam egyfelől azért a megmérhetetlen nyereségért, a mely szállott az országra abból, hogy a bűnben fogantatott és saját bűnei súlya alatt megtört Bánffy-kormány az ország kormányzatának éléről eltávolíttatott. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hozzájárultam másfelől abban a reményben és feltevésben, hogy a kormányzatnak purifikálása az egész vonalon meg fog történni, hogy a purifikáczió odalent is be fog következni, hogy azok a basák, azok a bégek, kik megszokták azt a korlátlan uralmat, mely sem nem a jognak, sem nem a törvénynek uralma, hanem a hatalomnak az uralma, azokról a helyekről el fognak távolíttatni, vagy akcziójuk lehetetlenné fog tétetni. Én elismerem, hogy már magában véve az is óriási nyereség, hogy a Bánffy-uralom helyébe egy más nyilt és tisztességes kormányzati rendszer lépett be, mely jelszavául a jogot, a törvényt és az igazságot hirdeti. Azonban állítom, hogy nem kisebb dolog ennél az sem, hogy ez a kormányzati szellem odalent a vármegyékben is behozassák; mert az elmúlt kormányzat ideje alatt nem voltak és még ma sincsenek tulajdonképen Magyarországon vármegyék, hanem vannak szandsákok és nincs vármegyei tisztikar, hanem van basáknak és bégeknek uralma, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) En kívánom, remélem és hiszem, hogy a magyar vármegyék helyre fognak állíttatni és el fognak láttatni magyar tisztviselői karral, a mely felfelé nem meghunyászkodó és lefelé nem erőszakos. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A Tisza- és a Bánffy-rendszer bííneit egy-egy főispánnak elmenesztésével espiálni nem lehet. Nem úgy értem és nem is kívánom, hegyez a purifikáczió az ország egész főispáni karára s az összes vármegyékre kiterjesztessék, de azt igenis kívánom és abban a reményben járultam oly formában a paktumhoz, a mint azt előrebocsájtani bátor voltam, hogy legalább a főispáni karnak azon tagjai, kik mint a Bánffy-rendszer megcsontosodott expoziturái ismeretesek és ezen főispánok kreatúrái azok a hivatalnokok, azok a rendőrkapitányocskák és nem tudom micsodák, a kik a joggal állandó harczot folytatnak, helyeikről távozzanak, vagy lehetetlenné tétessenek, az a szellem pedig, a mely őket vezette, vaskézzel kiirtassék! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én legalább úgy vagyok meggyőződve, hogy ezek az emberek a mai kormányrendszerrel egyáltalában nincsenek megbékülve, aknamunkát folytatnak és várják a legelső alkalmat, midőn ezt a kormányzatot felrobbantva, visszaállíthatják a régit. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem azért hoztam fel ezeket, mintha szemrehányást akarnék tenni a kormánynak, hogy már eddig is miért nem intézkedett ez irányban, mert hisz volt eddig mind a két kezére dolga Ausztriával, de most már, hogy a némettel végzett, itt az ideje, hogy a labanczokra kerítse a sort. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szemrehányás felszólalásom, egyszerű mementó. T. ház ! Hogy annak a megmérhetetlen nyereségnek fejében, a mely a Bánffy-kormány eltávozásában áll, az általam is elfogadott paktum helyett ide egy más megállapodás terjesztetik elő, egy oly törvényjavaslatot, a mely az 1903-ig tervezett közösséget egészen 1907-ig kiterjeszti: ezt én őszintén sajnálom. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És sajnálom az igen tisztelt kormányelnök úrnak azt a nagy fáradtságát, a melyet ennek a czélnak létrehozása érdekében kifejtett. E czél elérésének csak azok örülhetnek, a kik a közösügyes alapon állanak, mert hisz ime az Ausztriával való közösség ki van terjesztve újabb — 1897-től számított — 10 esztendőre. En azonban ezt a sikert a magam részéről sajnálom, mert— a mint Kossuth Ferencz magát kifejezte, — ez egy providencziális alkalom elszalasztását jelenti, a mely alkalom mellett önként hullott ennek a nemzetnek ölébe vissza az önrendelkezési jog. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Csodálatos, t. ház, hogy mi erőnek erejével rá akarjuk magunkat a közösséggel Ausztriára erőszakolni. Mi az osztrák népnek nem kellünk se testének, se lelkének; visszautasítanak bennünket és mi, büszke magyar nép, e visszautasítás ellenére is egy császárparagrafus segélyével akarjuk magunkat hozzájok csatolni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát ugyan lehet-e gondolni, hogy egy ilyen erőszakos módon létrejött szövetség üdvös lehessen? Lehet-e gondolni, hogy üdvös legyen az a szövetség, a melynek első kiinduló pontja az, hogy mindkét fél azt hiszi, hogy be van csapva? (Úgy van! a szélső báloldalon.) Mi azt hiszszük, hogy sokat adunk az osztráknak, az osztrák ellenben urbi et orbi azt hirdeti, hogy mi kiéljük őket. Hát kérem, az efféle viszálykodás magvát az egymással békésen élő idegen nemzetek közt is gondosan kell kerülni, mennyivel inkább oly népek közt, a melyeket egyéb ugyan nem, de a fejedelem ugyanazonossága összeköt. (Helyeslés a szélső baloldalon.)