Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-466

466. országos ülés 1899. jnnius 22-én, csütörtökön. m Ez az erőszakos eljárás, t. ház, jót nem szülhet! Hisz mi is sértve éreznők magunkat, ha ilyenforma erőszakkal, a törvényhozás akarata nélkül erőltetne valaki ránk egy ilyen közösséget, és ne felejtsük el azt a közmondást, hogy: »A mit nem kívánsz magadnak, ne tedd azt embertársadnak.* Okot adunk az osztrák népnek a vámközösség ilyen eiőszakolásával arra, hogy könnyen továbbra az igazságnak némi látszatával rekrimináljon ellenünk. T. képviselőház ! Gondolom, ezek elegendők annak a bebizonyítására, hogy a 14. §. alkalmazása nem czélszerü, nem opportunus. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Maga a miniszterelnök úr is érzi ennek az állásfoglalásnak a ferdeségét, mert hiszen a közgazdasági bizottságban szükségesnek találta ezt a dolgot mintegy expiálni azzal a kijelentéssel, hogy hiszen »majd csak megérti egymást az a két nemzet maga is«. Tehát látszik ebből, hogy a 14. §. alkalmazásával való közösséget ő sem tartja korrekt dolognak, hanem szükségét érzi annak, hogy ahhoz maguk a nemzetek is hozzájáruljanak. De megvallom, én sohasem tudtam magamnak megmagyarázni a közönséges szerződési jog szabályaiból sem azt, hogyan lehessen nekünk Ausztriával a 14. §. segélyével szerződést kötni. Hiszen a szerződés, a szerződő feleknek egymással szemben állása mindenkor bizonyos érdekellentétet tételez fel, a melyet a szerződésnek kell kiegyenlítenie. A külön érdekek képviselé sere tehát különálló szerződő feleknek is keli lenniük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt pedig hogy áll a dolog? Az egyik szerződő fél Magyarország törvényhozása, tehát a parlament és a király, a másik szerződő fél pedig egyszerűen az osztrák császár, a ki azonban egy személy a magyar királylyal. De hiszen már Deák Ferecz megmondotta, hogy csak alkotmányos úton lehet létrehozni ezeket a megállapodásokat már csak azért is, mert a mikor ő Felségével mint osztrák császárral áll szemben a magyar nemzet, akkor az osztrák császár mindenkor a saját örökös tartományainak az érdekét volt kénytelen képviselni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a szerződő fél tehát, a ki egymagában mint az osztrák örökös tartományok képviselője áll, hogyan jelentkezhetik minálunk a másik szerződő fél egyik alkateleméül? Ez teljes lehetetlenség. Ennek a 14. §-nak az alkalmazását — a mint az már itt untig eléggé ki volt fejtve, miért is nem akarom azt ismételni, — kizárja maga a közösügyes 1867 : XII. törvényczikk is. Nem akarok ennek sokszor idézett szakaszaira hivatkozni, azokat itt ismételni, csupán rámutatok két szakasznak, a 24 és 25. §-nak rendelkezésére. A 24. §. azt mondja: »Ez lévén a közösügyekre és azok kezelési módjára vonatkozó jelen határozat indoka és czélja, önként következik, hogy annak egyik alapfeltételét Magyarország alkotmányának fentartása képezi.« Az egyik feltétel tehát a magyar alkotmány fentartása. A 25. §. pedig azt mondja: »A másik alapfeltétel az, hogy a teljes alkotmányosság ő Felsége többi országaiban és tartományaiban életbe lépjen, mert Magyarország azon országnak csak alkotmányos képviseletével léphet bármily közös viszonyokra nézve érintkezésbe.« Polczner Jenő: Úgy van! Ezt nem lehet eltűrni! Szinay Gyula: Hiszen Ez olyan tisztán, olyan világosan van megmondva a közös ügyeket tárgyazó részében a törvénynek, hogy ezt nem lehet félreérteni és odamagyarázni, hogy ez nem vonatkozhatik a kereskedelmi ügyekre, a melyek később tárgyaltatnak a törvényben, mert hisz itt határozottan kifejti a törvény, hogy »bármely közös viszonyokra« nézve csakis Ausztriának alkotmányos képviseletével léphetünk érintkezésbe. Azután annak a törvénynek bizonyára jobb magyarázója az előadó úrnál, a ki azt tegnap értelmezni próbálta, a törvény alkotója, Deák Ferencz, a ki pedig azt világosan úgy magyarázta, úgy értette, ott van az számos nyilatkozatában, hogy csak nemzet nemzettel léphet ilyen szerződésre, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de nem kormány kormánynyal, nem az egyik nemzet a másik nemzet kormányával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem tudom megérteni, t. képviselőház, hogy ily körülmények között mi tarthat bennünket vissza attól, hogy az önálló rendelkezés, a gazdasági különválás terére lépjünk. Hiszen én úgy veszem észre, hogy az a rettegés, a mely régebben elfogta az embereket, hogy mi lesz az átmeneti rázkódtatás korszakában, kezd elenyészni. Jól esett magának a miniszterelnök úrnak a szájából hallanom, hogy ő nem fél e rázkódtatástól, és hogy ő az átmeneti rázkódtatás miatt a nemzet érdekeinek a legkisebb jottáját sem hajlandó feláldozni; és maga is elismerte, hogy az a négyévi küzdelem és háborúskodás, a mely Ausztriával szemben lefolyt, közelebb hozta az elmékben a gazdasági különválás eszméjét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De azt mondják, t. képviselőház, hogy Magyarországnak állandó és elegendő piacza Ausztria, a mely elfogyasztja a mi terményeinket, miért akadályozzuk meg tehát a szabad bevitelt. Ez igaz, t. képviselőház, Ausztria piacza elfogyasztja a mi terményeinket, sőt még Románia terményeit is. De nem ez a kérdés, t. ház, hanem az, hogy milyen áron fogyasztja el? Elfogyasztja azon nyomott árakon, a melyeket a szerződéses viszony teremt meg az ő számára, elfogyasztja olcsó áron. Elfogyasztja 8*