Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

465. országos ülés 1899. junius 21-én, szerdán. 55 kát s virágzó ipart teremt, fontos körülményt képez. Meg fogják látni, hogy megszüntetése a malmokná üzemredukcziót fog eredményezni. Én nem akarok vitatkozni, hogy melyik a helyesebb. Lehet, hogy önöknek van igazságuk, de a konklúzióban egyet kell, hogy értsünk. A miniszterelnök úr, vagy a kormány van-e arra hivatva, hogy e tekintetben határozzon? A kormány arra van hivatva, hogy végrehajtsa azt, a mit mi határozunk. Tessék idehozni az ügyet a képviselőház elő, a fegyvereket mérjük össze, vitassuk meg, (Helyeslés a szélső baloldalon.) s ha a képviselőház elfogadja, akkor tessék végrehajtani. De hogy ily nagy kérdés a törvény keretéből kivétessék és rendeleti úton szabályoztassék, ez alkotmánysértés. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy tessék az egész kikészítés! eljárást revideálni, de abba nem mennek be, úgy-e, mert osztrák érdek, hogy ez oe történjék. Itt van a vasúti díjszabás kérdése. Igaz, hogy ezekben a kérdésekben, mert fájdalom nem ügyeltünk rá, eddig a kormány rendelkezett. Magánál a zóna-tarifánál is egyszerre arra ébredtünk, hogy azt egy merész miniszter behozta. Mert bevált, nem szólt ellene senki. De ez nem kis kérdés, mert az ily díjszabásnak óriási hatása van kivitelünk előmozdítására. Itt arról van szó, hogy bizonyos kedvezmények adassanak úgy az osztrák árúknak a magyar vasutakon, mint a magyar árúknak az osztrák vasutakon a nyugat felé irányuló forgalomban. Én kérdem a t. kereskedelmi miniszter urat, van-e ebben valami titkolni való? Miért nem mutatják meg az egyezményeket: Talán túlfizetünk? Talán több áldozatot hozunk? Ha megnézzük az irányokat, azt látjuk, hogy az osztrák iparára, mely elhelyezést keres a külföldön, igénybe vesz Belgrádnak 591, Orsovának 718, Predeáinak 982 kilométert vasúti utunkon, holott mi igénybe veszünk Salzburgnak 860, (Merbergnek 71, Bodenbachnak 561 kilométert. Vájjon a ked?ezményt megkapjuk-e minden reláczióban. Én úgy tudom, hogy nem, csak azon vonalakra, melyekre az idegen búza is megkapta. Vájjon a t. miniszter urak tudják azon helyzetet védeni, hogy az Észak-Németországba irányuló kivitelünktől a kedvezményt megtagadják. Lehet, hogy helyesen jár el a minisztérium, de mikép jutunk mi ahhoz, hogy tudtunk és beleegyzésünk nélkül ilyen nagy kérdésekben titokban határozzanak. Ott van a konzuli hivataloknak a felállítása és megszüntetése. Tudjuk azt, hogy viszonyaink olyanok, hogy bennünket kereskedelmi szempontból senkisem képviselt és hogy azok az érdekek, a melyek ott pusziroztatnak, ellentétben állanak a mi érdekeinkkel. Egész örömmel üdvözölte mindenki, hogy ebbe is bele szólhatunk és most mégis elvonják ezen fontos kérdés megoldását a parlamenttől, az alkotmányos fórumtól. Vagy ott van a szaktudósok kérdése. Én már a pénzügyi bizottságban, felhoztam ezt és most ismétlem. Ha úgy állítják oda a kérdést, hogy Magyarország kikiildjön-e a konzulságokhoz megbízható embereket, hogy az egyes kérdésekről relácziókat adhassanak. Azt feleinők, nagyon helyes. Ámde azt mondják most, hogy ez csak a külügyminiszter beleegyezhetésével történhetik. Ez ellen tiltakoznunk kell! Mi jogon adják fel a t. miniszter urakMagyarországnak ezt a jogát, vagy talán ebből is közös ügyet akarnak csinálni? Jól van, én nem bánom, ha ezt akarják, tegyék, de legalább szavaztassák meg a képviselőházban. A másik kormány ide hozta ezt az ügyet és nekünk lett volna alkalmunk efelett vitát előidézni, most pedig tudtunk nélkül akarják ezt megcsinálni. Itt van továbbá az adópótlékok ügye. Megkötjük magunkat Ausztriával szemben, hogy bizonyos a fogyasztási adó alá eső tárgyakra csak Ausztria beleegyezésével vethetünk ki pótlékot. Ez lehet helyes, vagy nem helyes. De mióta közös ügy ez? Vagy Magyarország adókivetési jogát is eladta és idegen állam ia bele szólhat abba, hogy mi milyen adókat hozzunk be saját szükségleteinknek fedezésére. Lehet, hogy igazságuk van, lehet, hogy nincs igazuk ; de nekünk legyen alkalmunk abba bele tekinteni, ós én,mint a törvényhozásnak tagja, követelem, hogy felemelhessem helyeslő, vagy kárhoztató szavamat. De ott van, t. képviselőház, egy érdekes dolog, a bor és és élelmi szerek hamisítása ellen törvények kérdése. Azt mondja ki a kormány, hogy kötelesek leszünk azonos törvényeket alkotni. Hát t. minisztérium, hol vették önök azt a jogot, hogy az országgyűlést lekössék arra, hogy milyen törvényt hozzon? Meg sem kérdik ezt az országot, hogy vájjon újjabb közös ügyet akar-e csinálni Ausztriával. Engedelmet kérek, egy egyességbe sok minden bele fér; de azon egyesaég nem önökön fordul meg, mert önök csak végrehajtói a nemzet akaratának. Forduljanak ide, hogy a képviselőház megszavazza azt, akár jó, akár nem. De rendelet útján ezt az ügyet nem intézhetik el, mert ez jogainknak a kijátszása. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt tartom, és ez meggyőződésem, hogy addig az előttünk fekvő törvényjavaslatot még azoknak sem szabad elfogadni, a kik a közösségnek barátjai, hogy addig azokhoz szavazatukkal még ezek sem járulhatnak a javaslathoz, míg ezen egyezményeket a képviselőház asztalára le nem teszik és így lehetővé nem teszik, hogy abba necsak beletekinthessünk, hogy azoknak necsak tartalmát ismerjük, hanem azoknak érdemleges intézkedései felett is határozatot hozhassunk. Különösen nem lehet ezt addig megszavazniuk a közösség alapján állóknak sem,