Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

SS 465. országos ülés 1899. juiiins 21-én, Bzerd&n. oldalon.) A törvényjavaslat sérti az ország függetlenségét, mert megköti az országot 1907-ig (Úgy van! Úgy van! aszélső baloldalon.) és elszalasztja azt a ritka alkalmat, mely kínálkozott arra, hogy az ország közgazdasági függetlensége ki legyen vívható és időt ad az osztrák gyűlölködésnek arra, hogy szervezkedjék Magyarország ellen (Úgy van! Úgy van! szélső baloldalon.) és időt ad az osztrákoknak arra is, hogy egymás közt kiegyenlítsék viszálykodásukat és ezzel ezt a ritka alkalmat, mely kínálkozott számunkra, megszüntessék. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nézetem szerint és azon pártnak nézete szerint, a melyhez tartozom, az ország függetlenségeért a nemzetnek még áldozatokat is kellene hozta. (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Most pedig úgy áll a dolog, hogy az ország kénytelen áldozatokat hozni, azért, hogy a közös vámterületet tartsa fenn. (ügy van! a szélső baloldalon.) A függetlenség a nemzetnek az, a mi az egyénnek a szabadság. Még a barmok is annyit tartanak a szabadságra, hogy sok barom, ha szabadságát elveszti, életét is elveszti. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Csodás dolog, hogy épen Magyarország a nemzetek közt az egyedüli, a mely nem vágyódik — legalább a többség nem vágyódik, — függetlenségének, szabadságának egyik legsarkalatosabb részének megszerzésére. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A honszeretet, a nemzeti önérzet, a nemzeti büszkeség, tehát a nemzet szellemi rugói (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) mind azt követelik, hogy Magyarországnak közgazdasági függetlensége helyreálljon; de megköveteli ezt a higgadt megfontolás is, a mint lesz szerencsém ezt bebizonyítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Két év óta állott fenn az alkalom arra, hogy a nemzetnek természetes jogát végre valahára érvényesítsük. Ez az alkalom 30 éven át sohasem kinálkozott oly mérvben, mint a hogy kinálkozott most. Sohasem tisztította el a sors az ország útjából anynyira az akadályokat, a mennyire eltisztította most az osztrák népfajok és Ausztria kötelékébe össze hordott nemzetek viszálykodása. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tudjuk, hogy a közös vámterület fentarfása ama feltételek közé tartozott és tartozik most is, a melyeket az egységes birodalom eszméje a független Magyarország elé szab. Az osztrák császári eszme, a magyar királyi eszme felett uralkodott mindig és uralkodik ma is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt szokták mondani, hogy nem szabad alkotmányos országban a koronát a parlamenti vitákba bevonni. Ezt nem is teszem, csak egyszerű történelmi tényt konstatálok, mikor azt mondom, hogy már 1848-ban és azóta mindig az volt az irányadó elv a legfelsőbb körökben Bécsben, hogy Magyarország a külfölddel szemben úgy tűnjék fel, mint az összbirodalom egy része. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért nem álltak rá soha, hogy Magyarország közgazdászatilag függetlenné legyen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) A közös vámterület már 1848-ban és azóta mindig noli me tangere volt Bécsben bizonyos körökben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És nem is lenne valóban remény arra, hogy e legfelsőbb idegenkedéssel szemben az ország elérhesse közgazdasági önállóságát, hogyha nem lenne az országnak oly törvénye, a mely törvény, ba szigorúan végrehajtatnék, elérhetővé lenne az ország joga a közgazdaság függetlenségére. A legfelsőbb akarat is meg szokott az utóbbi időkben hajolni a törvény parancsa előtt. Madarász József: Meg is kell! Kossuth Ferencz: De, t. ház, azért, hogy ez megtörténjék, szükséges, hogy a törvény magyarázata ne ingadozzék soha, szükséges, hogy ne legyen vélemény kérdésévé téve a magyar törvény magyarázata és értelme, mert természetes, hogyha vélemény kérdésévé válnék a törvény magyarázat, akkor azt a véleményt fogadják el a legfelsőbb helyen, a mely legjobban összevág a birodalmi nagyhatalom és összbirodalom eszméjével. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezért tartom megbocsáthatatlan politikai véteknek azt, a mit a Bánffy-kormány elkövetett, hogy ugyanis a magyar törvények értelmét csűríe-csavarta és kifordította (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) és ennek folytán megingatta utódai számára is a törvény egy és változhatatlan értelméből meríthető erőt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvényre való hivatkozás, ha nem csíírték-csavarták volna a magyar törvényt, nem képezhetett volna kegyvesztési okot a legfőbb helyen sem, mert alkotmányos országban lehet a korona akaratával szemben is szabadon hivatkozni arra, hogy mit rendelt a törvény. (Igaz! ügy van! a szélső baldalon.) De ha a kormány hozzájárul ahhoz, sőt a kormány mozdította elő azt- hogy a magyar törvénynek mindenféle értelmet lehessen adni, akkor gyanússá lesz az a kormány, a mely a magyar önállóság jogait az összbirodalmi eszme ellen megvédeni igyekszik. A Bánffy-kormány találta ki azt a csodálatos alkotást, a melyet nem lehet máskép nevezni, mint fából vaskarikának, az önálló rendelkezés alapján fentartott közös vámterületet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a találmány mint lidéreznyomás nehezedik a mostani kormányra is és fog nehezedni minden következő kormányra. Ha csak két út lenne a kormány előtt: a vámszövetség megkötése, vagy az önálló vámterület felállítása, akkor, ha a vámszövetség meg nem köthető, lehetet-