Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-465

34 465. országos ülés 1899. juiiins 21-én, szerdán. idéznék elő, hogy igazán nem tudom, hogy gazdasági életünk azokat mikor volna képes kiheverni. Ne méltóztassék elfeledni, hogy mi tőkeszegény ország vagyunk. . . Barta Ödön: Ki tett szegénynyé? (Tetszés a szélső baloldalon.) Adják vissza a mit elraboltak, hát nem leszünk szegények! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Igaz! Úgy van! Ezt csinálják vissza ! (Zaj. Elnök csenget.) Rosenberg Gyula előadó: Most egy jövő alakulatról van szó és nem múltbeli rekrimináeziókról. (Halljuk! Halljuk! jobboldalon.) Mi tőkeszegény ország vagyuk, gazdasági hitelünk, kereskedelmi hitelünk Ausztria tőkefeleslegében nyer kielégítést, és ezen hitelforrások, t. képviselőház, a melyek a vámsorompóval való elhatárolás esetén valószínűleg bedugulnának, a külföldi tőkében rendezetlen valuta mellett, vagy egyáltalában nem, vagy csak oly drágán nyernének helyettesítést, hogy azt megfizetni egyáltalában képesek nem volnánk. A valutának rendezése, illetőleg a kész fizetések felvétele a vámelkülönítés átmenetének idején, nem mondom, hogy lehetetlen, mert elvégre a gazdasági kérdésekben lehetetlen dolog alig van, de ez oly kamatláb-viszonyokat teremtene, fi melyekről talán a legkevesebbeknek van fogalma, és a mely kamatláb-viszonyok a vámsorompóval való elkülönítés által tervbe vett vállalkozási szellem fellendülését és az ipar fejlődését bőven, de bőven parallizálná. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Mindezen okokból, t. képviselőház, teljesen jogos és méltányosnak, sőt a magam részéről el engedheti en követelménynek tekintem, nehogy ezen viszonyok állandóan fenmaradjanak, hogy a valuta rendezése minél előbb befejeztessék és a kész fizetések felvétele biztosíttassák. (Helyeslés jobbfelől.) A legtöbb és legnyomatékosabb érv, melyet a vámsorompók felállítása mellett felhoznak, az, hogy a hazai ipar az erős és gazdag osztrákipar versenye folytán nem fejlődhetik úgy, mint azt hazánk gazdasági érdekei megkívánnák; már pedig egy ország sem mondhat le jövőjének feláldozása nélkül arról, hogy kibontakozzék az egyoldalú termelési rendszerekből és termelőképességét a gazdasági élet különféle ég fejlettebb ágaira is kiterjeszsze. Én nem is akarom tagadni, hogy ennek az érvelésnek bizonyos fokig megvan a maga jogosultsága. A gazdasági életben az államok egymáshoz való viszonyaiban konczessziókat csak cserében kaphatnak. A kérdés csak az, hogy megkapjuk-e a kellő ellenértéket? Hátha a dolog tényleg úgy állana, hogy vámsorompók nélkül ipar abszolúte nem fejlődhetik, akkor azt mondanám; nincs meg a kellő ellenérték, alapjaiban kell tehát a rendszert megváltoztatni. Ámde nem így áll a dolog ! Mindazon iparágak, melyeknek természetes előfeltételei megvannak azáltal, hogy részben mezőgazdasági termelésünkkel állanak bizonyos kapcsolatban, vagy pedig olyanok, melyeknél a végzendő munkát túlnyomó részben gépek teljesítik, s melyek nem igényelnek sok, olcsó s mégis generácziókon át fejlődött gyakorlat folytán ügyes és szakavatott munkaerőt, elég szépen és kielégítően fejlődtek. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Malomiparunk még ma is a világ első malomipara. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Czukoriparunk gyönyöríí szépen fejlődött és fejlődik ma is. Szesziparunk, bizonyos idő óta stagnál ugyan, de ennek oka nem az osztrák versenyben rejlik. Söriparunk az osztrák verseny daczára fejlődésben van. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Ezek a mezőgazdasági nyersterményeket feldolgozó iparok. Gépiparunk terén majdnem teljesen emanczipáltuk magunkat nemcsak a külföld, de Ausztria alól is; mezőgazdasági gépiparunk nemcsak a hazai szükségletet látja el teljesen, hanem kivitelre is dolgozik. Vasiparunk aránylagos lépést tart az osztrák vasipar fejlődésével. Közlekedési eszközök gyártásában teljesen önállósítottuk magunkat ; évek óta nem hoztunk be egy lekomotivot, sem vasúti kocsit sem. A Duna és mellékfolyóinak hajó-szükséglete a külföld számára is nálunk nyert kielégítést. A kor legújabban fejlődött iparában, az elektrikus ipar terén nemcsak a hazai szükségletet fedezzük, de a világszükséglet piaczán is szereplünk. Elismerem, t. ház, hogy e mellett egész sorozata van azon fontos iparágaknak, (Közbeszólások a szélső baloldalról: De mennyi!) a melyek tisztán csak tengődnek; minő az üvegipar, a papirés chemikai iparok, a műipar különböző ágai, sőt van egy nagyon is jelentékeny csoport, a textil- és ruházati ipar, melyet komolyan meghonosítani abszolúte nem bírunk. Kossuth Ferencz : Az osztrák konkurenczia miatt! Rosenbe g Gyula előadó: Bocsánatot kérek Kossuth Ferencz t. képviselő úrtól, de ki kell jelentenem, hogy e tekintetben teljesen eltérő nézetben vagyok, sőt azt merem állítani, hogy nagyon csalódik az, a ki a textil-ipar meghonosításának nehézségeit kizárólag az osztrák konkurrencziában keresi. Textil-ipart vámvédelemmel fejleszteni nem lehet, mert; annak egyik előfeltétele generácziókon át az ipari munkához — és ahhoz a specziális ipari munkához — hozzászoktatott, olcsó, az éhhalálra alkalmas napszámokkal dolgozó munkássereg. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, t. képviselőház, oly országban, a hol a fejlettebb gazdasági vidékeken a gyerek-napszámosnak a mezei