Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-465
465. országos ülés 1899, i. június 21-án, szerdán. sa ár, hogy ezekre ne reflektáljak. (Helyeslés a szélső baloldalon) Polczner Ernő: Ezekre nem lehet felelni. (Zaj.) Rosenberg Gyula előadó: Csak méltóztassék elképzelni azt a gazdasági helyzetet, a melyben a mi mezőgazdaságunk volna, ha egyszerre megfosztatnék a vámvédelemben részesülő piacztól és felesleges terményeivel beledobatnék a nemzetközi vámvédelmet nem élvező árképződésnek hullámaiba. Kossuth Ferencz: Benne van ! Mezőssy Béla: Ez az! Rosenberg Gyula előadó: Igaza van Mezőssy Béla t. képviselőtársamnak abban, hogy ez az, hogy ezt a szituáeziót éltük át bizonyos évek sorozatán keresztül, mert épen a termelés és fogyasztás közötti aránytalanságnál fogva a mi termelésünknek egy része, különösen gabonatermelésünk nem élvezte a vámvédelmet, miután a vám az árképződésre nem tudta hatását gyakorolni. Ez a helyzet azonban ma már körülbelül megszűnt. Es meg egyet, t. képviselőtársam: a rossz termések, az állatvész, a filloxera mellett ez a körülmény volt a legfőbb kútforrása mezőgazdasági válságunknak, az épen, hogy a vám nem tudta hatását az árképződésre gyakorolni. De hát ennél, t. képviselőtársam, ez még csak árkérdés; van azonban mezőgazdaságunknak egy másik, épen olyan fontos ága, a mely nem árkérdés, hanem egyszerűen az értékesítés lehetőségének kérdése: értem alatta az állatforgalmat és az állati termékek forgalmát, T. képviselőház! Erről az oldalról el vagyok készülve a válaszra erre a kérdésre. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hiszen hallottam én ezt elég gyakran. (Nagy zaj a szélső haloldalon.) (Halljuk !Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Azt mondják t. képviselőtársaim, hiszen mi nem akarjuk a vámháborút, hiszen a vámsorompók felállítása nem jelenti a vámháborút; szerződést kötünk majd Ausztriával ég ebben ezeket az ellentétes gazdasági érdekeket igen szépen kiegyenlítjük. Kubik Béla: ügy van I Rosenberg Gyula előadó s Hát nem úgy van, t. képviselőtársam! Méltóztassék pár perczig nyugodtan meghallgatni és azután ítélni, hogy úgy van-e. Nekem, t. képviselőház, az a meggyőződésem, hogy, ha mi a mai alapon nem birjuk megtalálni az ellentétek kompromisszumát, vámszerződési alapon még nehezebb lesz azt megtalálni. Nem is akarok arról szólani, hogy míg ma a külföldnek a mi egymásközti viszonyainkhoz tulajdonképen semmi köze, mert az egy kifelé egységes vámterülettel áll szemben, addig, ha mi az önálló vámterület jogi állapoKÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXIII. KÖTET. tát a tényleges helyzetbe is átültetnők, és vámsorompókkal elosztva a gyakorlatba is átültetnénk az önálló vámterületét, ez roppant befolyással volna mindegyikünkre a külfölddel kötendő szerződések szempontjából. Mert méltóztassék csak egyre figyelemmel lenni. Ma alig vau Európában állam, a mely szerződést kötne a nélkül, hogy a maga számára ne követelné a legtöbb kedvezmény jogát. Tehát ugyanazon kedvezményeket, a melyeket Ausztria nekünk konczedálna, a maga számára vindikálná Oroszország is, Románia is és ugyanazokat a kedvezményeket, a melyeket mi konczedálunk Ausztriának, valószínűleg vindikálná a maga számára Németország és a többi ipari állam. Jó, t. képviselőház, konczedálom, hogy ezt a nehézséget, a melyet a mi specziális közjogi helyzetünkre való tekintettel, a mi speciális viszonyainkra való tekintettel át lehet hidalni. A közöttünk, magunk között levő ellentétet azonban alig lehetne áthidalni. Minél nagyobb két államnak egymásközötti forgalma, minél inkább képezi az egyik a másik összes felesleges termelésének fogyasztóját, annál nehezebbek, annál nagyobbak az egymással szemben követendő vámpolitika tekintetében a nehézségek. Mindegyik államnak az az érdeke, hogy a saját termelését megvédje ég annak fokozását előmozdítsa, minden ilyen védelem azonban a másik állam e tekintetbeni törekvéseinek a rovására történik. Minél kiterjedtebb e tekintetben az érdekkör, annál nagyobbak a nehézségek, annál nagyobbak az ellentétek. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon ) Hogy képzelik a t. képviselőtársaim azt, hogy kötnénk Ausztriával egy szerződést, a melyben biztosítjuk a magunk számára, mezőgazdaságiterményeink számára az összes ausztriai fogyasztási piaczot, de egyidejűleg véd vámmal ipart teremtve itt ez országban, kiszorítjuk innen Ausztria iparát ? (Ellenmondás a szélső baloldalon : Ezt senki sem akarja!) Ha pedig ezt nem akarjuk, ha csak egy oly szituáeziót akarunk fentartani, hogy Ausztriában védve legyen számunkra a fogyasztási piaez, mi pedig beeresztjük és fogyasztási piacza leszünk Ausztria iparának, akkor sokkal könnyebben megtalálhatjuk azt a kiegyezést és kompromisszumot a jelenlegi alapon, mint egy vámvonalakkal való elhatároltság alapján. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. EllenmondásoJi a szélső baloldalon.) T. képviselőház! De nemcsak az általam itt felhozott okok, hauem más irányú okok egész sorozata és lánczolata határozottan szól a szabad és korlátok nélküli forgalom fentartása mellett. Ezek a valuta,- tőke,- pénz- és hitelviszonyainkban rejlenek. Rendezetlen valuta, t. képviselőház, és vámsorompókkal való elhatároltság egyidejűleg oly gazdasági kríziseket, állami és magánhitelünknek oly megrázkódtatását, 5
