Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-462

462. országos Ülés 1899. június 2-án, pénteken. íh a jogát, a melynek teljes gyakorlatáról a paktumban a mi tiltakozásunk és fentartott ellenkezési jogunk daczára egyidőre elállt, és állítsa fel az önálló vámterületet és nemzeti bankot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mikor a paktum végrehajtásáról szólok, bátor vagyok emlékeztetni a t. miniszterelnök urat, hogy a paktumban junktim van a házszabályok revíziója és a kúriai bíráskodás közt. A házszabályok reviziója már létrejött, .... (Felkiáltások a szélső báloldalon: Már alkalmazzák is!) Madarász József: Elég rossz! Kossuth Ferencz:... de a kúriai bíráskodás még nincs szentesítve, én tehát joggal kérdem a t. miniszterelnök urat, mikor szándékozik a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot szentesítés végett a király elé terjeszteni? Polczner Jenő: Különben nem gilt a házszabály sem! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz: Felhasználom ezt az alkalmat a függetlenségi és 48-as párt nevében, hogy ünnepélyesen tiltakozzam az ellen, hogy a paktum bármely módon az országnak kárára megváltoztattassák (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és kinyilatkoztatom pártom nevében, hogy a párt egész erejével ellent fog állni annak, hogy bármi oly változtatás történjék a paktumon, a mely az országnak érdekével össze nem egyeztethető. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem hiszem azt, hogyi ly változtatásba a t. miniszterelnök úr belemenne, mert ha ez nem így lenne, nem folytatna Bécsben erős küzdelmet, de előre kijelentem, hogyha akár ő, a kiről ezt nem hiszem, akár az őt követő kormány belemenne abba, hogy Ausztriának új engedmények adassanak . . . (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Hazaárulás lenne!) Justh Gyula: Hazaárulás lenne! (Nagy zaj.) Kossuth Ferencz: ... az egész függetlenségi pártot szemközt fogná magával találni, és e párt egész erejével fog az ellen küzdeni, hogy Magyarországot az osztrák erőszak és kapzsiság nevében újra megcsorbítsák. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) 1 Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviseToMz! Én azt hiszem, hogy mindenki bizonyságot fog nekem adni arra, hogy én azokat, a miket mondtam, teljes világossággal és szabatossággal adtam elő, (Igaz! Úgy van!) gondolom, semmi körülmények közt homály vagy kétely nem fér azoknak valódi, igazi értelméhez, a mit előterjeszteni szerencsés voltam, (Igaz! Úgy van!) és így azokhoz hozzátenni nem akarok, azokból elvenni nem akarok. Azt, a mit gondolok, lapidáris módon, de kellő világossággal mondtam, azokat én interpretáczióval, vagy ismétlésekkel gyengíteni nem akarom. (Helyeslés.) Csak egy pár észrevételt az ügy érdekében és a helyzet komályságának súlya alatt a kölcsönös megértés érdekében, — mert ez az én jelszavam és minden ügy igaz, alapos, megnyugtató elintézésének ez az előfeltétele — legyen szabad előadnom. E pár észrevétel válasz azokra, a miket Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselő úr mondani méltóztatott. (Halljuk! Halljuk!) Először is azt kell megjegyeznem, hogy én alkudozásról nem szóltam. Én azt mondtam, hogy azon alapon, melyen kilátásba helyeztem és kifejtettem, hogy rendezni kell és czélszerű az ország érdekében és jogainak fentartásával az Ausztriával fenforgó gazdasági viszonyokat, elengedhetetlen feltétel az egyoldalú intézkedés esetében, hogy a viszonosság kérdése tisztáztassék. (Helyeslés.) Már pedig a viszonosság kérdésében nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy erre vonatkozólag ne történjék érintézkezéa és tárgyalás. (Igaz! Úgy van!) Én ezt mondtam, ezt fentartom, és gondolom, t. képviselőtársam Kossuth Ferencz is meg fogja nekem engedni, hogy ez megengedett dolog, helyes dolog, tovább megyek, szükséges dolog, (Helyeslés.) mert e nélkül azon az alapon, sőt semmi alapon rendezkedni nem tudunk, mert még az önálló vámterület tényleges életbeléptetése esetében is érintkezésnek, tárgyalásnak szüksége forog fenn. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az első. A mi a másikat illeti, a mit ki kell jelentenem, az a következő: A t. képviselő úr ismételve beszélt arról, hogy mi a koronának nézete, vagy álláspontja. Én, t. képviselőház, hivatko zom arra, hogy mióta ezt a helyet elfoglaltam, én soha egy szóval a koronáról nem beszéltem, (Élénk helyeslés balfelől.) én soha a koronát diszkusszióba be nem vontam és soha a korona felfogására és érzületére nem hivatkoztam, (Úgy van! Úgy van! Éljenzés és taps balfelől.) nem is fogok ezután sem. Egész határozottan kijelentem a t. képviselő úr kérdésére, hogy itt a korona vélekedése szóba nem jöhet; a mit én tettem, mondtam, megkötöttem: azt tettem felelősségem érzetében és öntudatában, tettem átérzésében annak a meggyőződésnek, mely tőlem elválaszthatatlan. Ezt tettem és ismerem ebbeli kötelességeimet; a t. képviselő ár meg lehet győződve, hogy respektálom is őket. De a koronának a diszkusszióba való bevonását méltóztassék mellőzni. (Élénk helyeslés.) Az nem tartozik ide soha és semmi körülmények között. (Általános helyeslés.) A mit én tettem, arról szavatolok; a mit megírtam, arról felelek. Ismerem, mit tettem, ismerem, mit írtam, és a t. képviselő úr nyugodt lehet, hogy eljárásom ennek az ismeretében fog történni ezután is. (Élénk helyeslés.) Most a t. képviselő úrnak és talán másoknak is megnyugtatására még egy megjegyzést kell