Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-470
190 470. országos ülés 1899. június 27-én, kedden. akaratom megvolt*, (Éljenzés a szélső baloldalon.) de ba már ennyire megyünk, akkor kötelességem gróf Apponyi Albert t, képviselő árnak egy hozzám intézett kérdésére megfelelni. 0 egy nyilt kérdést intézett hozzám, és ha én arra nem válaszolok, akkor azon vádnak teszem ki magamat, hogy vagy nem foglalkoztam a kérdéssel, vagy, hogy egészen könnyelműen odadobtam valamit, de a bizonyítással adós akarok m «radni. Hát, t, ház, gróf Apponyi Albert a többek között ezeket mondta (olvassa) .• »Tiltakozom az ellen, mintha én azt állítanám, hogy nem lehet oly kereskedelmi politikát találni, a mely Magyarország gazdasági érdekeit az önálló vámterület esetén is megóvja; csak azt mondom, hogy ennek a kereskedelmi politikának a kiépítése, már eszmében való kiépítése, annak a szellemi tevékenységnek és annak a politikai feladatnak egy része, mely t. barátaimra vár a ház ezen oldalán, (A szélső baloldalra mutat.) és konstatálom, hogy eddig még vár. Komjáthy Béla t képviselőtársam ugyan — gondolom, egész helyes irányzatban megindulva — azt mondta, hogy sem doktriner értelemben vett szabad-kereskedelmi, sem doktriner értelemben vett védvámos politikát, hanem tisztán az adott helyzethez — és akkor ez a szó talr'n öuök előtt is kegyelmet nyer — alkalmazkodó kereskedelmi politikát követnénk, és hogy szórói-szóra idézzem, azt mondja, hogy például ő tudná biztosítani, vagy azt hiszi, hogy biztosítani lehetne Magyarország nyersterményfeleslegének számára a németországi piaezot, és azt mondja: »Azért nem is kellene, hogy Németország minden ipari terményének utat nyissunk. Elég volna azon iparczikkeket bebocsátani, melyekre szükségünk van, melyeket nem tudunk előállítani, és a melyeknek nincs meg nálunk az előfeltétele. Ezzel szemben bizonyára biztosíthaínók a német piaezot és bizonyos, hogy feleslegünket legalább nagy részben ott elhelyezhetnők, e mellett iparfejlesztésünknek nem állanánk útjában.« így czitálta az én beszédemet gróf Apponyi Albert, és bííeu czitálta. így is mondtam, sőt annyira így mondtam és meggondolva mondtam, hogy fenn is tartom, és engedje meg a t. ház, hogy nem egészében, de t. képviselőtársam ellenvetéseivel szemben a bizonyítás terére lépjek. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úr azután szórói-szóra, mikor beszédemet czitálta, ezeket mondja (olvassa): »En nem mondom, hogy ez az irányzat egészben véve nem helyes; csakhogy ennek keresztülvitele nem olyan egyszerű, hanem nagyon komplikált dolog. Bátor vagyok épen arra a németországi példára utalni, a melyet a t. képv : selőtársam idéz, hogy például minő eljárást gondolna a német fém- és különösen vasiparral szemben, a melynek számára kiviteli piaezoknak megszerzése Németországnak mindenesetre itt elsőrendű érdeke, miután ez Németországnak talán leghatalmasabb ipara, a mely ipar pedig nálunk az osztrák konkurrenczia mellett meglehetős lendületnek indul, de kötve hiszem, hogy szabadkerenkedelmi politikát Németországgal szemben eltűrne. Hát akkor épen a t. képviselőtársam példájával jönnénk azon dilemmába, hogy vagy nem tudunk piaezot nyitni nyersterményeinknek, vagy kénytelenek volnánk oly konczessziókat tenni Németország egyik legfontosabb iparának, a melyek egy nálunk már virágzó [és fellendült ipart alapjaiban rendítenének meg.« Ez, t. ház, beszédnek nagyon csinos, csakhogy kérem, egészen a tényeknek úgy, a hogy én gondolom, nem felel meg. Minthogy ezt az egy esetet vetette fel a t. képviselő úr és minthogy én bizonyítani akarom azt, hogy ezekkel a dolgokkal én legalább, és hiszem, hogy mások is közöttünk, foglalkoztam és nem könnyelműen, ötletszertíleg állítottam fel kérdéseimet, engedjék meg, hogy erre egy kissé részletesebben terjeszkedhessem ki. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, micsoda thézis volt a nemes gróf beszédében? Először is azt mondja, hogy Németországban mily nagy ipar van. Ez igaz. Évi termelése Németországnak a következő: 55 millió métermázsa nyers vasat termel 250 millió márka értékben, 12 millió métermázsa öntött vasat 200 millió márka értékben, 10 millió métermázsa hengerelt vasat 130 millió márka értékben, vagyis összesen 77 millió métermázsa vas és vasárú összesen 580 millió márka értékben. Hát ez tény, és természetesen fáj a lelkünk, de be kell vallanunk a tényeket, hogy ezzel szemben mi, Magyarország, nagyon hátra maradunk. A mire a t. képviselő úr azt mondj'a, hogy itt is fellendült iparág, összes fogyasztásunk a németországi termelésnek tizedrésze, iparunk pedig csak huszadrészét sem éri el. Mindjárt azon kezdem a czáfolatot, nem is hiszem, hogy Németország annyira rá lenne szorulva a mi piaezunkra. Hiszen ott van rendelkezésére az óriási belfogyasztás, ott vannak rendelkezésére a gyarmatok, ott vannak a Khina, Japán, a melyet nagyon igénybe vesz. Hiszen ha megnézzük az adatokat, láthatjuk, hogy a sínek és vasárúk óriási tömegét most is ezekre a piaezokra löki a német vasipar. De ha mi Németország piaczát akarjuk magunknak biztosítani, nem itt kell engedni. Ezer alkalom van arra. Vegyük a szövő ruházati ipart, mely nálunk nem prosperál, és míg Ausztriával vagyunk közösségbe, nem is fog megmozdulni. Ámde tovább megyek és gróf Apponyi Alberttel szemben monI dom, hogy igenis ebben is, tudniillik a vasban
