Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

HO. országos illés 1899, i. június 2f-éu, kedden. 191 adhatunk kedvezményt, úgy, hogy abból a szerinte fellendült iparra hátrány nem fog háramolni. Nézzük meg egy kissé tüzetesen. Évi vasbehozatalunk értéke 55—60 millió forint. Ebből nyers íinyagra, félgyártmányra és egyszerű gyártmányra nagyon kevés esik. Sőt ócskavas, vasúti sín, vasaczél, vasaczélleinez termelésünk oly nagy Magyarországon, hogy ezekre nézve nem is hozunk be semmit, sőt néha kivitelre is képesek vagyunk. Itt van a tévedés. Ez az a vasipar fellendülése, a melyről gróf Apponyi Albert megemlékezni méltóztatott. Igenis, ebből nem hoz be. Miért? Mert oly éri éktelen, oly súlyos árúk ezek, hogy a szállítási költséget nem bírják meg. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, bár már úgy sem sokáig beszélek; de nézzük csak meg, mit hozunk be vasárukból általában. Behozatalunk : vasgerendákban hárommillió forint; szög kétmillió forint; vascső egymillió forint; kasza, villa és ásó 600.000 forint; pléh és pléhárú 900.000 forint; kazán 600.000 forint; fürész, csavar és vasszerszám hárommillió forint; vas, aczél és díszműáruk félmillió forint; vasbútor és edény egymillió forint; vasszekrény félmillió forint; késárú kétmillió forint; tű 800.000 forint; czink 700.000 forint; réz hárommillió forint; finom fémárú ötmillió forint; varrógép kétmillió forint; cséplőgép egymillió forint; villamos motor félmillió forint; munkálíatógép félmillió forint; géprészek ötmillió forint értékben stb. Mindezeket a dolgokat behozzuk. Széll Kálmán miniszterelnök: Az egész világból! Komjáthy Béla: De 95 százalékot Ausztriából ! Széll Kálmán miniszterelnök: Tudom! Komjáthy Béla; Mikor ily behozatalunk van, csak elég konczessziót adhatunk ezen a íéren is Németországnak azért, hogy mi az 8 piaczát nyersterményeinknek megnyerhessük. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) De a magyar kormány is gondolt erre. Lehet, hogy ellentétben vagyunk a volt kormánynyal és a mostanival is politikai téren, de jóakaratát, hazafiságát nem akartuk kétségbe vonni. A múlt nyáron történt, hogy vámankétet hívtak össze és ekkor élénkbe terjesztették az önálló vámterület esetén a kormány részéről helyesnek vélt autonóm vámtarifát és abban épen azokat a dolgokat, a melyekre konczessziót adhatunk, a nélkül, hogy tudta volna a kormány, hogy gróf Apponyi Albert ily állítást fog tenni, a vámleszállítást, részben vámmentességet hozta javaslatba. Ezekre a dolgokra szükségünk lévén, ezek a mi iparunkat a behozatalukkal nem fogják károsítani. De tehetnénk más irányban is konczessziót. Villamossági iparunknál, kaucsuk iparunknál stb., a melyekből, daczára Ausztria termelésének eddig is sokat hoztunk be. Ezt az egy tételt azért hoztam fel, hogy ha oly roppant kis keretekben mozog is az én észjárásom, a mi különben nem az én hibám, meggyőzzem t. képviselőtársamat, gróf Apponyi Albertet arról, hogy a politikai életben szokás képviselőtársainknak annyit megengedni, hogy ki-ki olyan észszel, olyan tudománynyal, olyan készültséggel igyekezzék hazáját szolgálni, a milyennel rendelkezik, (Helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) és meg lehet arról győződve a t. képviselő úr, hogyha ő elő fog itt állni, és mint szakember, ezekben a kérdésekben szakavatottságának ós képességének fényes tanújelét fogja adni, én leszek az első, a ki épúgy meg fogok előtte hajóim, mint eddig azelőtt, a mit tőle tapasztaltam, dialektikája előtt. Egyet azonban, bocsásson meg, figyelmébe ajánlok, hogy egyes tételekben nagyobb körűitekintést méltóztassék tenni, mint a mennyit a németországi vasipar terén tett. Én ezzel a törvényjavaslattal tehát végeztem. Még röviden csak a bélyegtörvéuyről kell pár szót szólnom. (Sálijuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Ezt mi határozottan ellenezzük elvi szempontból (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a szélsőbalon.) és már ezért sem fogadjuk el. De nem fogadja el az a párt azért sem, mert ezen törvényben is vannak oly részletek, a melyek az eddigi vonalon tovább haladnak azon irányban, a melyet mi helytelennek tartunk. így a kártyáéi? a naptárbélyeg tekintetében új közös ügyet teremt, (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) és oda akarja terelni az országot, hogy ezen kérdésekben is kötve legyünk Ausztriához. Azonkívül közjogi sérelmünk is van oly kitételek ellen, mint például, hogy Ausztriát nem tekintik külföldnek. Ezt nekünk törni nem szabad. Hosszasan ki tudnám mutatni, mert itt vannak jegyzeteim, ezeknek a hátrányait, de minthogy tudom, hogy ez mind csak arra való, hogy itt elhangozzék, de czélt nem érek vele, elállók bővebb fejtegetésektől. Bevégzem beszédemet azzal, hogy méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy az a párt, melynek én tagja vagyok minden egyes alkalommal az érvek mezejéről akarja venni a nagy politikai indokon kivűl azokat az indokokat, a melyekből elhatározását meríti. Ez a párt nem a frázis uralmát akarja fentartani, hanem tanúim akar és fog, hogy azt az ország érdekében felhasználja. Ezeket a javaslatokat, bár hiszem, hogy a jóakarat szülte, az országra nézve hátrányosnak tartom, és minthogy hosszú évtizedek állanak tanúként arra, hogy Magyarország érdekét Ausztriával szemben kivívni nem lehet, és mi soha elveinktől el nem térhetünk, mert Magyarország függetlenségének zászlaját csak akkor teszszük le kezünkből, ha kiütik, vagy diadal-