Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

470. országos illés 1899. június 27-én, kedden. |yQ felvéve, mint a vámtarifában, mint például a floretselyein 50 forinttal, a selyemárúk 500 forinttal, bársony 8—100 forintig, vászonárú 12—160 forintig, felöltők 260 forint. Igaz, hogy vannak ott is pár esetben olyanok, a melyeknél a vámtarifában van engedmény téve az osztrák érdekből, de csakis akkor, a mikor különben is annyi védelme van, hogy attól félni nem lehet, így például a pamutárúknál 82—100 forint van kikötve 34—120 forint helyett, vagy ott van a csipke, 200 forintra 300 forint helyett. Mindezeket én azért hozom fel, hogy hátha lehet a mi javunkra még valamit változtatni, ha az osztrákoknak lehet, mért ne lehetne nekünk is. Áttanulmányoztam az összes szerződéseket, vámtarifáknak minden tételét összehasonlítottam és arra a meggyőződésre jöttem, hogy nekünk most is még 82 olyan tételünk van, a melyek lekötve nincsenek. Ezen tételek egyrészét a magyar mezőgazdaság és ipar érdekében a vámtarifában módosítani lehelne. És akkor, a mikor én ezt gondolom, sokkal igazságosabb vagyok, mint az osztrákok, mert nem fejezem ki azon kívánalmat, hogy az osztrák védvámokat bolygassuk, Nagyjuk ezt akkorra, mikor majd a kereskedelmi szerződések megkötésének ideje bekövetkezik. Lehetne a mi érdekünkben több emelést tenni. Ott vannak például a méz, vaj, míívaj, disznózsír, lúdzsír, szalonna, cserhaj, cserzőanyagok, czirok és seprőárúk, bőrök, czemeut, faáruk, a melyeknek legnagyobb része olyan, hogyha most ezekkel szemben — nem akarom valamennyit felsorolni — az osztrák csapáson haladva mi is követelhetjük az autonóm vámtarifa megváltoztatását már 1904-ig, ez nekünk bizonyos előnyt biztosít. Jó pedig ezekről a kérdésekről beszélni is, mert méltóztassék csak figyelembe venni, most unalmas is sokaknak, (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) érdekesebb dolgokról beszélhetnek és nem veszik észre, hogy az ilyen kérdéseknél rendszerint úgy járnak el, hogy fait accomplit elé állítanak bennünket. A kormányférfi dolgozik és mikor elkészül, odaállítja az autonóm vámtarifát s mi nem vagyunk képesek megbírálni. Nem is lehet kívánni, hogy ezen dolgokat mindenki végigtanulmányozza, de annyi kötelességgel adózhatunk az ország dolgának, hogy egy kicsit több figyelemmel igyekszünk ezen kérdéseket megbeszélni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Nem vindikálok magamnak csalhatatlanságot, csak egyet: hogy lelkem egész melegével s hazaszeretetével, időt fáradságot nem kiméivé, iparkodtam ezen dolgoknak mélyére hatolni. (Éljenzés és élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ha tehát ezen dolgokkal előhozakodom, nem kívánom, hogy a ház elfogadja az én nézetemet, méltóztassék megczáfolni, de a czáfolat tényével is már az országnak szolgálatot teszünk. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Eu hallgatom is feszült figyelemmel! Komjáthy Béla: És nekem ez itt, mint e párt szerény tagjának, annyival is inkább kötelességem, mert a napokban volt egy felhívás gróf Apponyi Albert t. képviselő úr részéről, hogy álljunk elő a mi kereskedelmi politikánkkal, mert hol van ennek a tere, ha nem a képviselőházban, hogy annak hangot adjunk? Igaz, hogy ez a terrénum nem egészen arra raló, hogy legkisebb részletekig előadjam a nézetemet; de szükségesnek látom, hogy rámutassak azon irányeszmékre, a melyek kell, hogy vezessenek bennünket akkor, a mikor autonóm vámtarifát alkotunk akár a közös, akár a külön vámterület alapján, és rámutassunk azon irányeszmékre, melyeket szem előtt kell tartanunk akkor, midőn kereskedelmi szerződéseinket fogjuk megkötni. Nekünk a mi ipari érdekeink szempontjából, akár lesz önálló vámterület, akár lesz közös vámterület, nagyon kívánatos, hogy a nálunk nem termelt nyers anyagok, a mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is tegnap rámutatott, továbbá a munkagépek nagyon csekély vámmal jöjjenek be. így vagyunk például a szappangyártás érdekében a szappanvágó és szappanformáló gépekkel; így vagyunk a gyufagyártás érdekében a kénnel, foszforral, miniummal, klórsavas káliummal; így vagyunk a robbanó-árúszerek gyártásánál a salétrommal, a rézárúgyártás érdekében a vörösrézzel, a gépgyártás érdekében a nyers vassal ; a betűöntés érdekében az ónnal, antimónnal; vegyészeti ipar érdekében a nyers naftalin, a borax, kátrány vámjaival, tehát sok olyan segédeszközzel, a melyekre iparunk érdekében szükségünk van. Egyáltalában, t. képviselőház, a mi feladatunknak oda kell öszpontosúlni, hogy lehetőleg a mi gazdasági terményeinket védjük, legalább is aránylag oly mértékben, mint a hogy évek óta fizetjük az osztrák ipar érdekében a magyar védvámokat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha annak idején még azon szerencsés helyzetben leszek, hogy szavamat itt a képviselőházban felemelhetem és szerény tehetségemet felajánlhatom, igyekezni fogok minden egyes tételt megtalálni, a mit az országra nézve helyesnek, jónak, igaznak tartok. És azt hiszem, hogyha mindenki meg fogja tenni kötelességét, az ország dolgát talán előbbre visszük. De ha már ennyire belementem a dologba, — jogom volt hozzá, mert az autonóm vámtarifáról szólunk — s megmondom, hogy e dolgokat azért hoztam fel, hogyha egyebet nem, annyit bebizonyíthassak, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy ha gróf Apponyi Albert képviselő úr nyilatkozata szerint nagyon kis keretben mozog is az én eszemjárása, szorgalmam nem hiányzott, jó-