Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

470. országos illés 1899. június 27-én, kedden. |yQ felvéve, mint a vámtarifában, mint például a floret­selyein 50 forinttal, a selyemárúk 500 forinttal, bársony 8—100 forintig, vászonárú 12—160 forintig, felöltők 260 forint. Igaz, hogy vannak ott is pár esetben olyanok, a melyeknél a vám­tarifában van engedmény téve az osztrák érdek­ből, de csakis akkor, a mikor különben is annyi védelme van, hogy attól félni nem lehet, így például a pamutárúknál 82—100 forint van ki­kötve 34—120 forint helyett, vagy ott van a csipke, 200 forintra 300 forint helyett. Mindezeket én azért hozom fel, hogy hátha lehet a mi javunkra még valamit változtatni, ha az osztrákoknak lehet, mért ne lehetne nekünk is. Áttanulmányoztam az összes szerződéseket, vámtarifáknak minden tételét összehasonlítottam és arra a meggyőződésre jöttem, hogy nekünk most is még 82 olyan tételünk van, a melyek lekötve nincsenek. Ezen tételek egyrészét a ma­gyar mezőgazdaság és ipar érdekében a vám­tarifában módosítani lehelne. És akkor, a mikor én ezt gondolom, sokkal igazságosabb vagyok, mint az osztrákok, mert nem fejezem ki azon kívánalmat, hogy az osztrák védvámokat bolygas­suk, Nagyjuk ezt akkorra, mikor majd a keres­kedelmi szerződések megkötésének ideje bekövet­kezik. Lehetne a mi érdekünkben több emelést tenni. Ott vannak például a méz, vaj, míívaj, disznózsír, lúdzsír, szalonna, cserhaj, cserzőanyagok, czirok és seprőárúk, bőrök, czemeut, faáruk, a melyeknek legnagyobb része olyan, hogyha most ezekkel szemben — nem akarom valamennyit felsorolni — az osztrák csapáson haladva mi is követel­hetjük az autonóm vámtarifa megváltoztatását már 1904-ig, ez nekünk bizonyos előnyt biztosít. Jó pedig ezekről a kérdésekről beszélni is, mert méltóztassék csak figyelembe venni, most unal­mas is sokaknak, (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) érdekesebb dolgokról beszélhetnek és nem veszik észre, hogy az ilyen kérdéseknél rendszerint úgy járnak el, hogy fait accomplit elé állítanak bennünket. A kormányférfi dolgozik és mikor elkészül, odaállítja az autonóm vámtarifát s mi nem vagyunk képesek megbírálni. Nem is lehet kívánni, hogy ezen dolgokat mindenki végigtanul­mányozza, de annyi kötelességgel adózhatunk az ország dolgának, hogy egy kicsit több figyelem­mel igyekszünk ezen kérdéseket megbeszélni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) Nem vindikálok magamnak csalhatatlanságot, csak egyet: hogy lelkem egész melegével s haza­szeretetével, időt fáradságot nem kiméivé, ipar­kodtam ezen dolgoknak mélyére hatolni. (Éljenzés és élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ha tehát ezen dolgokkal előhozakodom, nem kívánom, hogy a ház elfogadja az én nézetemet, méltóztassék meg­czáfolni, de a czáfolat tényével is már az ország­nak szolgálatot teszünk. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök: Eu hall­gatom is feszült figyelemmel! Komjáthy Béla: És nekem ez itt, mint e párt szerény tagjának, annyival is inkább kötelességem, mert a napokban volt egy felhívás gróf Apponyi Albert t. képviselő úr részéről, hogy álljunk elő a mi kereskedelmi politikánk­kal, mert hol van ennek a tere, ha nem a kép­viselőházban, hogy annak hangot adjunk? Igaz, hogy ez a terrénum nem egészen arra raló, hogy legkisebb részletekig előadjam a nézetemet; de szükségesnek látom, hogy rámutassak azon irány­eszmékre, a melyek kell, hogy vezessenek ben­nünket akkor, a mikor autonóm vámtarifát alkotunk akár a közös, akár a külön vámterület alapján, és rámutassunk azon irányeszmékre, melyeket szem előtt kell tartanunk akkor, midőn kereskedelmi szerződéseinket fogjuk megkötni. Nekünk a mi ipari érdekeink szempontjából, akár lesz önálló vámterület, akár lesz közös vámterület, nagyon kívánatos, hogy a nálunk nem termelt nyers anyagok, a mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam is tegnap rámutatott, továbbá a munkagépek nagyon csekély vámmal jöjjenek be. így vagyunk például a szappangyár­tás érdekében a szappanvágó és szappanformáló gépekkel; így vagyunk a gyufagyártás érdeké­ben a kénnel, foszforral, miniummal, klórsavas káliummal; így vagyunk a robbanó-árúszerek gyár­tásánál a salétrommal, a rézárúgyártás érdekében a vörösrézzel, a gépgyártás érdekében a nyers vas­sal ; a betűöntés érdekében az ónnal, antimónnal; vegyészeti ipar érdekében a nyers naftalin, a borax, kátrány vámjaival, tehát sok olyan segéd­eszközzel, a melyekre iparunk érdekében szük­ségünk van. Egyáltalában, t. képviselőház, a mi feladatunknak oda kell öszpontosúlni, hogy lehe­tőleg a mi gazdasági terményeinket védjük, leg­alább is aránylag oly mértékben, mint a hogy évek óta fizetjük az osztrák ipar érdekében a ma­gyar védvámokat. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Ha annak idején még azon szerencsés hely­zetben leszek, hogy szavamat itt a képviselő­házban felemelhetem és szerény tehetségemet felajánlhatom, igyekezni fogok minden egyes tételt megtalálni, a mit az országra nézve he­lyesnek, jónak, igaznak tartok. És azt hiszem, hogyha mindenki meg fogja tenni kötelességét, az ország dolgát talán előbbre visszük. De ha már ennyire belementem a dologba, — jogom volt hozzá, mert az autonóm vámtarifáról szólunk — s megmondom, hogy e dolgokat azért hoztam fel, hogyha egyebet nem, annyit bebizonyíthas­sak, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy ha gróf Apponyi Albert képviselő úr nyilatko­zata szerint nagyon kis keretben mozog is az én eszemjárása, szorgalmam nem hiányzott, jó-

Next

/
Thumbnails
Contents