Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

188 470. országos ülés 1899. I. jttiiias 27-én, kedden. de ez a nagy károsodás évenkint csak a vám emelése mellett áll elő, mely 1 forint 50 krajczár; van azonban még- más károsodás is és ez a fogyasztási adóban rejlik. Behoztunk külföldről összesen háromezer métermázsa finomított petróleumot, és kivittünk Ausztriába 314.008 métermázsát. Ha ennek 6 forint 50 krajczárnyi adóját veszszük, ez maga 2,041,000 forintot tesz ki, tehát az átutatás által ezt most elvesztjük. Még az esetre se szabadulnánk a károsodástól, ha azt mondanók, hogy vigyázzunk magunkra és a vám által emelkedett nagy igényeket ne elégítsük ki Ausztriának, mert akkor oda leszünk kényszerítve, hogy finomított petróleumot hozzunk be, és ezt a külföld fogja megfizetni, de annak haszna megint Ausztria javára esik, mert a quóta arányában lévén a vám felosztva, ennek kétharmad része nekik jut. T. ház! (Halljuk! Halljuk! Mozgásjobbfelől. Elnök csenget.) Ki akartam mutatni azt, hogy az általam a károsodás kulcsául felvetett thézis, bár több oldalról világítottam meg, mindig egy eredményre vezet. De a mennyiben látom, hogy a t, házat ezek a dolgok nem nagyon érdeklik, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) kénytelen leszek fejtegetéseim folytatásától eltérni. Csak annyit mondok, t. ház, hogy mindezeknek a dolgoknak a politika az oka, az a politika, a mely Magyarország önállóságát s ezen belül közgazdászat! önállóságát perhorreszkálja. Mi mindenbe hajlandók vagyunk belemenni, mert rávesznek bennünket, legfeljebb csak annyiban teszünk különbséget, hogy a mikor megvernek bennünket, hogy ne fájjon, azt elnevezzük vívmánynak, és nyugodtan megyünk tovább, de rendszerint az a vége, ha a mi érdekeink előtérbe jönnek, hogy Ausztriát támogatjuk. Midőn e kérdést tárgyaltuk, a pénzügyi bizottságban én előhoztam, hogy az autonóm vámtarifa megállapításánál némi módosítással talán segíteni lehetne a magyar érdekeken. Erre előjöttek azzal a nagy keretben mozgó észjárással, hogy hogyan lehet ilyent beszélni, hiszen 1903-ig kereskedelmi szerződéseink vannak, ez tehát csak akadémikus jellegű dolog, és úgy se érvényesülhetne. (Ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Es sajátságos, mihelyt az osztrák ipar puszirozásáról volt szó, mihelyt felvetették itt, hogy a petróleum-vámot emelni kell Ausztria érdekében, akkor az autonóm vámtarifa nem volt akadémikus jellegű, hanem rögtön meg lehetett csinálni a módosításokat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én azt mondom, hogyha igaz is az, hogy 1903-ig a kereskedelmi szerződések értelmében a tételek le vannak kötve, azért még most is lehetne ezen autonóm vámtarifán módosítani De hát »e réven valami sokra nem számíthatunk«, ezzel felelnek. Hát engedje meg a t. ház, hogy midőn e thézist felállítom, kijelentsem, hogy igenis lehetne számítani, ha ezzel a kérdéssel kissé foglalkoznának, mert az nem csekélység, a mi 1904-ig is a mi hátrányunk, és a mit előnyben addig elmulasztunk, a mit ki lehetne vívni. Nagyon aktuális jelenleg ezen kérdés felvetése, amidőn az osztrákok érdekében a vámtarifa módosítását helyt foghatónak találtuk. T. ház ! Most a tarifa módosíttatik az ötven osztály közül háromban, a 357 féle tétel közül hét-ben: úgymint a czukornál két tételben, a sörnél egyben, a szesznél egybeu és az ásványolajnál háromban; a többiben pedig változatlan. Nem lesz érdektelen azoknak, kik a közgazdászat iránt érdeklődéssel viseltetnek, hogy voltaképen hogy is vannak ezek a kereskedelmi kötések, mert ezeket módosítani nem lehet. Itt megint visszatérek arra, a mit előbb a fogyasztási adórendszerre nézve mondtam, hogy milyen szépen ki tudják ezirkalmazni Ausztriában azt, a mi nekik előny, nekünk pedig hátrány. A gabona, a búza le van kötve Oroszország javára, hogy szerződés lejárta előtt más állammal szemben se emelhetjük fel, sőt Szerbia javára felére szállítottuk. A tojás le van kötve az olasz-német és orosz szerződésekben, a minek az az eredménye, hogy a behozatal nagyon emelkedik. A kender, len, gyapjú, selyemgubó vámszerződésileg le vannak kötve Németország és Oroszország javára, illetve a szerb szerződésbe lekötöttük Ausztria javára. Ezen dolgok, a melyeket mi állítunk elő, s a melyek a mi érdekünket szolgálják, vámmentesek. Ott vannak a kezdetlegesebb ipari termékek: fonalak, bőrárúk, sztícsárúk, gyújtó- és játékárúk, a melyeket mi is előállítunk, ezek is vámmentesen le vaunak kötve a szerződésekben az osztrák feldolgozó-ipar érdekében, sőt vannak olyan dolgok, mint a sztícsárúk, melyeknek a német és olasz szerződésekben, a bőrök, a melyeknek a svájezi szerződésben szállítottuk le a vámját. Ott vannak a növényolajok, melyeknek nyers anyagát legnagyobb részben a hazai mezőgazdaság termeli. Azok is le vannak kötve a német szerződésben 4 forint, illetve 8 forintra, a német-olasz szerződésekben 2 foriut 40 krajezárra csak azért, hogy az osztrák festék- és lakk-ipart előmozdítsuk. Vájjon le vannak-e kötve az osztrákok részérő] olyan tárgyak, a melyek őket érdeklik? Nézzük e kérdést. Itt három csoport van. Először is nem kötötték le azokat, a melyeket mi fizetünk meg. Ott vannak a pamutfonalaknak 14—16 forintos védvámjai, vagy ott vannak a nemez vámja 12 forint, elkészített kalapoknak vámja 130 forint, művirág és művirágalkatrészek, a melyek400 forintos védvámot kapnak. Vannak olyanok, a melyek nincsenek lekötve, de ugyanazon mennyiségben vannak a szerződésekben