Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

470. országos ülés 1899. jaaius 27-én, kedden. 187 Halljuk!) T. képviselőház, a vámterület módosítása terveztetik itt a javaslatban, a mely azt mondja, hogy leszállítandó az eddigi vámtétel, azért, mert eddig a vámban benn volt a fogyasztási adótétel is; ez most változván, természetesen a vámtételnek is változnia kell. T. képviselőház! Ezt az elvet nem helyeselni nem is lehet, és ez a czukornál és sörnél át is vitetett, de reá fogok mutatni, hogy a petróleumnál épen ellenkezőleg történik. Én, t. képviselőház, előbb az átutalásról akarok egy pár szót szólani. (Halljuk.

1 Halljuk!) Természetesen azt nem mondhatom, hogy azt nem helyeselhetem, mert elvi szempontból az megfelel az igazságnak is, de azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy e fölött megelégedésemet fejezhessem ki, mert ez csak annyi, hogy a rablást végre-valahára meg kell szüntetni. De régi sérelmeink ezzel még orvosolva nincsenek. A miniszterelnök úr annak idején hárommillióra becsülte éveukint a rabolt összeget, most máikevesebbre veszi évenkénti károsodásunkat. Maga az előadó úr is elismerte, hogy ez jogtalan és igazságtalan volt, a mit mi húsz esztendőn keresztül állítottunk és annak orvoslását sürgettük. Egy önérzetes ország tehát nem elégedhetik meg azzal, hogy az eddigi igazságtalanság megsziintettessék, hanem köteles legyen Ausztria kárpótlást adni azon károsodásért, mint a quóta megállapodásánál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A vámleszállítás azonban, t. ház, a petróleumnál nem vitetett keresztül. Nekem az a meggyőződésem és hitem, hogy Ausztria csak azért volt hajlandó a sörnél és czukornál az átutalást megadni, mert tudta, hogy a petróleumnál kárpótlást fog kapni. x\z előadó úr maga is kénytelen volt elismerni, hogy ez áldozattal jár. Az a csekély engedmény pedig, hogy mi 190.000 román petróleumot határforgalom czímén olcsóbban hozhatunk be, károsodásunkat kárpótolni nem fogja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt azonban csak általánosságban mondotta a t. előadó úr, a nélkül, hogy kiterjeszkedett volna a részletekre, hogy a kárnak a nagyságát a maga egészében láthassuk. Engedje meg a t. képviselőház, hogy e részben kissé bővebben megmagyarázzam a mi helyzetünket és károsodásunkat a maga egészélen. (Halljuk.

1 Halljuk! a szélső baloldalon.) Eddig a nyers petróleum vámja volt 2 forint, a finomította 10 forint; a finomítottban benne volt a 6 forint fogyasztási adó. Most fel akarjuk emelni a nyers petróleum vámját 3 frt 50 krra aranyban; ez tesz 4 forint 20 krajezárt osztrák értékben. A finomított petróleum vámja marad tehát 40 forint aranyban, a mi tehát Í2 forint; ebből levonva 6 forint 50 krajezárt, niarad: 5 forint 50 krajczár, a mi aranyban megfelel a 4 forint 60 krajczárnak, vágyig végeredményképen 1 forint 30 krajezárral lesz több a finomított petróleum vámja a nyers petróleum vámjánál. Azt hiszem e részben tisztában vagyunk. Ez nem olyan kis dolog, mert méltóztassék elhinni, ez az intézkedés petróleum-iparunkat, mely már most is annyi bajjal küzd, tönkre fogja tenni. Hiszen nagyon sok gyárunk van és kivéve azt az Oláhország közelében levő egy pár gyárat, ezen intézkedés által mind a bukás szélére jutnak. Pedig igen szép tevékenységet fejtettek ki, igy, hogy 160.000 métermázsa behozatallal szemben 320 ezer métermázsa finomított petróleumot vittünk ki. És ne felejtsük, hogy ez a nagymennyiségű kivitelünk legnagyobb részben épen Ausztriába vitetett. Nagyhorderejű dolog tehát a petroleumipar, mert az nálunk nemcsak fogyasztási ezikk, hanem ipari segédanyag, s ezt neküuk számításba kell vennünk. Olyan forgalomra tett ez szert, hogy míg 1881-ben bejött hozzánk másfélmillió métermázsa, kivitelünk csak 6 — 7 ezer métermázsa volt, tehát az akkori árhullámzásokat tekintetbe véve évenkint még milliókkal adóztunk a külföldnek. Az 1882. törvény meghozatala után, mely életbeléptette a fogyasztási adót, olyan lendületet vett a petróleumipar, hogy 1897-ben csak 846.000 méteimázsát hoztunk be, kivitellink pedig 562.000-métermázsára emelkedett. Hegy megint azt a thézist bizonyítsam, melyet mindig állítok, hogy fogyasztási adórendszerünkben ha előny van, nem azért van, minthogy az osztrákok előre látták, de csupán csak azért, mert nem látták előre, mert bármely előnyt látnak, megakadályozni törekesznek minket annak megszerzésében. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van erre egyik bizonyíték. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni, hogy az 1882. törvény meghozatala előtt a magyar kormány be akarta hozni a fogyasztási adót. Keresztül is ment a házban, az osztrákoknál azonban még az adóbizottságban megbukott; nem akartak belegyezni. Miért? Mert érezték, hogy ebből Magyarországnak bizonyos előnye 1-sz és csakis hosszas tárgyalás, voltaképen kompromisz^zum alakjában lehetett az 1882. törvényt megalkotni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Én tehát, t. ház, azt mondom, hogy nekünk óriási károsodásunk lesz itt e vámválíozással és ezt bizonyítani is óhajtom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) 1882-ben behoztunk 45.000 métermázsát, 1896 ban 1,300.000, 1897-ben 982.000 métermázsát. Behozatal legnagyobb része Ausztriára jut, Ha ezen arányokat számba veszszük, kiszámíthatjuk, mennyivel fogunk ezentúl Ausztria iparának évenkint adózni, a menynyivel az árat emelni fogja a vám. Legkevesebbet 1,473.000 forintot fogunk évenkint fizetni Ausztriának, feltéve, hogy a statisztika nem változik, illetőleg 20%-al többet az ázsióval. Igen, ä4*