Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-470

174 470, országos ülés 1899. június 27-éu, kedden. abba a kontroverziába, hogy a magasabb vámtételt voltaképen ki fizeti: a nyerstermény előállítója, tehát a külföld, vagy a gyáros, vagy a fogyasztó ? Érről a kérdésről tudvalevőleg az utolsó évtizedek alatt egész nagy literatura keletkezett. Én úgy hiszem, t. ház, hogy ily kérdésben általánosítani bajos, mert minden egyes czikknél, sőt az egyes czikkeknél is különböző időben különböző konjunktúrák szerint lehet csak véleményt mondani. A jelen esetben lehet arra utalni, hogy köztudomás szerint az utolsó években az orosz petróleumnak .behozatala folyton csökkent, a nélkül, hogy a mi vámtételünk változott volna. A behozatal egyszerűen azért csökkent, mert az orosz petróleumnak ára az európai és amerikai konjunktúra következtében ágy emelkedett, hogy a mi gyáraink mind kevésbbé használhatták. Egyes magyar gyárak ezen ágy iparkodtak segíteni, hogy vagy GHüieziában nyers petroleumforrásokat szereztek, vagy pedig a galicziai határhoz közel megtelepedtek. Azonkivííl mind nagyobb mérveket öltenek a petroleumfúrások Galicziában. De történnek ilyen munkálatok Magyarországon is, hiszen erre a ezélra az állami költségvetésbe is be van állítva bizonyos összeg. Mindamellett nem lehet tagadni, hogy bár minden valószínűség szerint a fogyasztó nagyközönségre nézve a vámtétel emelése nem fog káros következményekkel járni, mégis a magyar gyárakra nézve ez az intézkedés nem indifferens, sőt részünkről áldozatot involvál. Általános állampénzügyi szempontból enyhíti ezt a tényt, hogy Magyarom zág ezért más téren igenis kapott megfelelő kompenzáeziót. Ennélfogva elvárható, hogy a kormány gondoskodni fog arról, hogy a magyar finomítógyärak oly egyéb kedvezményekben részesüljenek, a melyek ennek a vámemelésnek hatását könnyebben elviselhetővé teszik. Áttérek most a fogyasztási adók új rendjére. Kezdem a czukoradónál azért, mert itt az osztrák és a magyar adótétel ezután teljesen egyenlő lesz, a kezelés tehát a legegyszerűbb. A törvényjavaslat egy tételben egyesíti a 13 forintos termelési és 6 forintos fogyasztási adókat. Ezután az egységes adótétel 19 forint lesz, a belfogyasztási czukoradó pedig megszűnik. Ausztriában szintén 19 forintra emelik a czukoradót, ennélfogva a forgalom is és az elszámolás is lényegesen könnyebb lesz. A javaslatnak második része vonatkozik a ezukorprémiumokra. Itt is fentartjuk az eddigi állapotot, habár az egyes osztályokra eső jutalom némileg módosul. Ez az intern változás azonban nem érinti azt, hogy a főösszeg, tudniillik az az összeg, a mely egy esztendőben az osztrák-magyar czukorgyárosoknak mint prémium kifizethető, eddig is kilenczmillió forint volt, ezután sem lehet ennél több. Egyúttal az első, a ház által most már elfogadott kiegyezési javaslat értelmében megszűnik Magyarországnak egy régi sérelme, a mennyiben a kiviteli jutalmakhoz és a restitucziókhoz ezután mindegyik ország abban a mértékben fog hozzájárulni, a mely mértékben tényleg kivisz. A mely ország többet exportál, többet fog fizetni, a mely ország kevesebbet exportál, kevesebbet fog fizetni, a gyárosok által esetleg történő visszatérítések szintén ennek megfelelően lesznek a két állam között felosztva. A kérdésnek fő érdeke azonban, t. ház, nem ezekre a részletekre pontosul össze, hanem arra a nagy elvi kérdésre, fentartja-e a prémiumrendszert, vagy sem ? Ez a kérdés ebben a t. házban elég gyakran lett megvitatva. Hogy a prémium-rendszer elvetendő, hogy sem a társadalmi igazsággal, sem az egyes országok állampénzügyi érdekével, de talán maguknak a ezukorgyárosoknak érdekével sem áll összhangban, arra nézve ma már eltérő nézetek alig lehetnek többé. Hogy a magyar kormány komolyan óhajtja a prémiumok megszüntetését, annak jelét adta, mikor a brüsszeli konferenczián résztvett, a mely konferenczián a mi képviselőink állandóan a prémiumok megszüntetése mellett voltak. Azonban alig vonható kétségbe, hogy izoláltan egy ország nem szüntetheti be a prémiumokat addig és akkor, mikor a többi országok ezt a readszert nemcsak fentartják, hanem némely helyütt, mint Francziaorszagban, Németországban, Olaszországban még élesítik is. Ezeknek megfontolása vezette a kormányt, mikor ezt a javaslatot beterjesztette és vezette a pénzügyi bizottságot, mikor minden elvi ellenvetések daczára is a javaslathoz hozzájárult. Hozzájárultunk daczára annak, hogy újabban — mint a ház előtt eléggé ismeretes — úgy Amerika, mint az angol gyarmatok oly intézkedéseket tettek, a melyek egyenes gazdasági háborút izennek azoknak az országoknak, a melyek a prémium-rendszert fentartják. Ámde, t. ház, az erkölcsi nyomás a prémium megszüntetéseié immár Európa összes országaiban oly hatalmas, hogy felfogásom szerint biztosra vehető, hogy ezt a kérdést többé napirendről letenni nem lehet, és hogy a végén mégis az egyetlen észszerű megoldáshoz fogunk eljutni, tudniillik oda, hogy a prémiumok nemzetközi megegyezéssel valamennyi mérvadó országokban megszüntetnek. Ezzel kapcsolatosan említem meg a 404. számú kis törvényjavaslatot. Ennek a törvényjavaslatnak egyetlen intézkedő szakasza mindenekelőtt felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy a csokoládé-, bombonés likőripar érdekében a kivitelre szánt árúk