Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-470
470. országos ülés 1899. jnnins 27-én, kedden. 175 számára czukornak és szesznek adómentes beszerzését engedélyezhesse. Ezzel a csokoládé-, kandirozott gyümölcs-, bonbon- és likőr-czikkeknek a kivitelét kívánják a kormányok előmozdítani. Minthogy azonban ugyanezekből a czikkekből a külföldről tetemes behozatal is van, a kormány felhatalmaztatik, hogy erre a behozatalra megfelelő vámpótlékot vethessen ki, a mely a belföldi iparnak védelmtíl szolgálhat. Minthogy ez a behozatal valóban a legnagyobb luxus-czikkekre vonatkozik és annak megnehezítése egyáltalában semmiféle komoly érdekbe nem ütközik, ennek a vámpótléknak a kivetése egyáltalában nem kifogásolható. Megjegyzem azonban, hogy Magyarország ezeknek a czikkeknek úgy kivitelénél, mint behozatalánál elég tetemes mérték ben van érdekelve, úgy, hogy mindkét intézkedés a mi szempontunkból is némi fontossággal bir. Áttérek most, t. ház, a szeszadóra és a söradóra. Egyelőre összefoglalom a kettőt azért, mert itt fenmarad az osztrák és magyar adóztatás között való különbség, minélfogva nem vihettük keresztül — legalább formailag nem vihettük keresztül — azt a tervet, hogy a termelési és fogyasztási adókat mindenütt egy tételben^egyesítsük. Erre való tekintettel nyújtotta be tegnap a pénzügyminiszter azt a két törvényjavaslatot, mely a sörfogyasztási és szeszforgalmi adónak eltörlése mellett egy söradó- és szeszadó-pótlékról intézkedik. A szesz pótadója ugyanazt a tételt stipulálja, a mely a most meg szüntetendő törvényben meg volt állapítva, minélfogva az összadó tétele nem változik. A szesznél tehát a helyzet az lesz, hogy egy.hektoliter után az alapadó Ausztriában is, nálunk is 35 forint. Nálunk ezenkívül külön törvény alapján egy 15 forintos pótadót fogunk szedni; az adó tényleges összege tehát 50 forint lesz, illetőleg a kontingensen felüli szesznél 60 forint. A részletes tárgyalás során előáll majd annak szüksége, hogy a t. ház a javaslatnak 2. §-át ennek megfelelően módosítsa. Azt az előnyt azonban, a melyet a két adó egyesítésével elérni akartunk, valójában el fogjuk érni így is, a a mennyiben a pótadó egyidejűleg lesz esedékes az alapadóval és ezzel együttesen fogják beszedni. Egyik legfontosabb intézkedése a javaslatnak a kontingens leszállítása. A magyar kontingens eddig 872,542 hektoliter volt, jövőre csak 833.000 hektoliter lesz, tehát 19.542 hektoliterrel kevesebb. De meg kell jegyeznem, hogy még ezután is nagyobb quantum szesz esik Magyarországon egy-egy lélekre, mint Ausztriában. Nálunk esik ezután egy-egy lélekre csaknem 5 liter, Ausztriában körülbelül 4 1 /* liter, Németországban körülbelül 4 x /2 liter. A három közül mi vagyunk első helyen. Tartozom azonban az igazságnak annak fel említésével, hogy a szeszkontingens megszorítása nem szoeziál-politikai szempontból történik, hanem a gyártásnak érdekében, a mennyiben a leszállítástól az áraknak kedvezőbb alakulását várják. De nemcsak a magyar, kontingenst szállítják le, hanem az egész monarchiáét, tehát az osztrákot is annyiban, a mennyiben az eczetgyártásra és a gyógyászati ezélokra szolgáló szesz ezután az egész monarchiában a kontingensbe beszámíttatni fog. Van tehát redukczió egyrészt külön a magyar kontingensnél, másrészt csekély redukczió az egész monarchia kontingensénél, beleértve a magyart is. Konstatálni kívánom azonban már itt, hogy a kontingens leszállítása csak az ipari szeszgyárakat érinti, a mezőgazdaságiakat nem. Az előttünk levő törvényjavaslatba felvétetett még oly intézkedés is, melyhez a pénzügyi bizottság csak feltételesen járult hozzá. Ennek értelmében a kormány felhatalmazást kapott volna, hogy úgy az idei, mint a következő campagne alatt, tehát két campagne alatt, évenként 100.000 hektoliter szesz kivitelére adjon külön szuperprémiumot, hektoliterenként 5 forintot, a mi két évre az államnak egymillió forint új kiadást okozott volna. Ennek czélja az lett volna, hogy a meglevő készleteket ezzel is apaszszuk. Mikor a javaslatot a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk, a bizottság részéről ezt az intézkedést kifogásolták, de a kormány azonnal kijelentette, hogy a felhatalmazást csak akkor fogja igénybe venni, ha a viszonyok időközben nem változnak és a szeszárak nem emelkednek. Minthogy időközben a szeszárak tényleg javultak, úgy hiszem, ennek a pontnak, a mely eredetileg is csak fakultative volt felvéve, jogosultsága elesik, úgy, hogy elegendő lesz, ha a rendes prémiumok maradnak érvényben. Mint mindig, mikor egy iparágnak helyzete válságosra fordul, úgy a szesziparnál is erősen összetűznek ugyanannak az iparnak különböző érdekcsoportjai: ezúttal az ipari és mezőgazdasági gyárak. A törvény igen hely csen azon az állásponton van, hogy meg kell védeni és teljes oltalomban kell részesíteni mind a kettőt. De konstatálom mégis, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak érdekében a törvényjavaslat többrendbeli igen becses intézkedést tartalmaz. Kétségtelen lévén, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak terme^ lési költségei nagyobbak az ipari szeszgyárakénál, ezen különbözetnek bizonyos fokig való kiegyenlítése czéljából a törvényjavaslat az eddigi jutalmi tételeket egy-egy forinttal kívánja felemelni. Továbbá a törvényjavaslat szerint a mezőgazdasági szeszgyárak is kivétel nélkül teljes 12 hónapon át lehetnek üzemben. Az első intézkedés következtében minden hektoliter alkohol után, melyet a mezőgazdasági szeszgyár telepéről el-
