Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-468
138 468. országos ülés 1899. június 24-én, szombaton. viselő ár, hogy ez évről-évre így fog történni, semmiképen se felelet, mert csak egyszer kell megtörténnie, és a mikor egyszeri szavazással lielybenNagyatik, akkor 1907-ig való érvénynyel történik az meg. De semmiesetre se évről-évre. A második dolog, a mit a t. képviselő úr mondott, olyan, a melyet inkább csak megerősítenem kell, és a melyet konstatálnom kell a magam részéről nem ellenvetéskép, mert a képviselő úr sem értette máskép, de mert felhozta, feltétlnnűl szólnom kell róla. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy bizonyos pótegyezmény vagy pótczikk, a melyről a miniszterelnök a bankot illetőleg szólott, tudniillik, hogyha 1907-ben megszűnnék a vámközösség, akkor megszűnik a bankközösség is. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy miután ez tárgyalások tárgyát képezi a magyar kormány és az osztrák magyar bank közt ne csináljon belőle a miniszterelnök, — a mit különben nem is tesz fel, — közös ügyet. Én, t. képviselő úr, igen szívesen felelek e kérdésre, teljesen úgy van, a mint a képviselő úr feltette rólam és rólunk. Ez egyezkedés a magyar korona, a magyar állam és a bank között és egyezkedés az osztrák kormány, Ausztria és a bank között. Ez nekünk közös érdekünk, ezt mind a kettő megcsinálja magának, a mint erről meg fog győződni a t. képviselő úr, ha a legközelebbi napokban, t. barátom a pénzügyminiszter úr azt a pótegyezményt, a mint már kilátásba helyeztem, elő fogja terjeszteni. Az idő, a mely számomra engedve volt, már is eltelt, nem merem tovább is igénybe venni a t. ház figyelmét, pedig volna még néhány dolog, a melyre nagyon szivesen kitérnék. Mindazonáltal kötelességem nyilatkozni mind a három határozati javaslatra, a melyeket az előttem szólott Kossuth Ferencz, Szinay Gyula és Polónyi Géza képviselő urak beadtak. A mi Kossuth Ferencz képviselő úr határozati javaslatát illeti, a mely azt mondja, hogy utasíttassák a kormány, hogy 1900. január elsején léptesse életbe az önálló vámterületet, erre vonatkozólag gondolom, t. képviselőház, koszszasabb indokolásra nem szorul az a kijelentésem, hogy miután ez homlokegyenest ellentéte annak az álláspontnak, a melyet én képviselek, a ki a vámközösség elvi alapján állok és ahhoz ragaszkodom meggyőződésem egész erejével, a mit bőven megindokoltam, nem fogadhatom el. Kossuth Ferencz t. barátom nagyon jól tudja, hogy én ezt nem fogadhatom el, én viszont természetesnek tartom, hogy ö — a ki elvi alapon áll, — és állott mindig a béketárgyalások alatt, állott a velem folytatott tárgyalások alatt is, midőn a paktum egyik pontját módosítottuk, nézetem és az ő kifejezése szerint is in melius, határozati javaslatát csak azért adta be, hogy elveit itt fentartsa. A második, Szinay Gyula képviselő úr határozati javaslata, a mely azt mondja, hogy útasíttassék a kormány, hogy haladéktalanul tegye meg az intézkedéseket az általános magyar vámtarifa kidolgozása tekintetében, és azt nyomban terjeszsze a törvényhozás elé, és intézkedjék az őrlési kedvezmény késedelem nélküli megszüntetése iránt. A mi a javaslat második részét illeti, méltóztatnak tudni, hogy az őrlési kedvezmény megszüntetése benne van ezen javaslatban, és azt meg is valósítjuk a törvényjavaslat törvényerőre való emelkedése után. Itt is bizonyos átmeneteket kell megtartanunk, ez nem ugyan a malomtulajdonosoknak van közvetlen hasznára, de a közgazdaságnak, így például a gabonaáraknál. Ez tehát nem szünhetik meg máról-holnapra, hanem megszűnik egy méltányos terminuson: január 1-én. A mi az elsőt illeti, nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam, mert nem azon az állásponton áll, a melyen én. Ezt mindenki, a ki az én elvi álláspontomat a vámbözösség álláspontját ismeri, természetesnek fogja találni részemről. A mi a harmadik határozati javaslatot illeti, melyet Polónyi Géza képviselő úr adott be, ebben a javaslatban vannak olyan dolgok is, a miket én magukban a magam részéről elfogadhatóknak tartanék és ha izoláltan az összefüggésből kiragadva, egyes részekre osztva lennének a javaslatba felállítva, el is fogadhatnék közülök egyet-mást. De ebben a kontextusban, a melyben ezek a t. képviselő úr által felvett követelések állanak, a hogyan kimondja, hogy a kormány haladéktalanin" tegye meg az intézkedést azon esetre, ha a viszonosság megsértésével az ország az önálló vámterület felállításához lenne kénytelen nyúlni: így, a mint ezeket javasolja, el nem fogadhatom és a t. képviselő úr méltányosságától feltételezem, hogy az én álláspontomból nekem igazat is fog adni. Vannak javaslatában thézisek, a melyeket abszolút voltában el nem fogadhatok. Az egyik például azt mondja, a vámszövetség létrejötte nem reméltető. Ezt így nem fogadhatom el. A vámszövetség létesülése nem remélhető, igaz, ez idő szerint, de később igen, sőt arra törekszünk, hogy annak idejében a 67-ik §. alapján vámszövetséget csináljunk. Ez az egyik. A másik azt mondja, hogy esetleg a viszonosság megsértése esetében, esetleg a legrövidebb idő alatt, rögtön életbe kell léptetni az önálló vámterületet. Már voltam bátor kifejteni, hogy lehet, hogy más rendszabályok teljesen elégségesek lesznek a viszonosság megsértése esetében, mert annak a megsértésnek mikéntjétől függ, talán véletlenül, nem is akarva történik az. És nem szükéges, hogy az ország a végső esz-