Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

130 468. országos illés 1899. június 21-én, s»ombaton. hanem csak tíz esztendeig és az osztrák nem mint jóbarát, hanem mint ellenség uralkodott felettünk. Hiszen e tíz év alatt is óriási mérvben haladt Magyarország, akkor is építettek vasutakat, utakat, állítottak iskolákat, mert a világ mindig halad, s haladnak a legkisebb országok. Hiszen itt van tőszomezédunk a kis Románia, az is halad, még pedig óriási lépésben. 1867-óta természetes volt, hogy az ország nagyobb mérvben haladott, mert akkor kiszabadult az abszolutizmus bakóiból, az ország visszanyerte jogai gyakorlásának legalább egy részét. Azonban nézzünk egy kicsit körül, hogy mi volt a haladás 1867 óta. Az 1867-iki haladás közt látjuk, hogy a főváros épült, emelkedett. A vidéki városok is emelkedtek, nem oly nagy mérvben, mint a főváros, de elég szépen. Birunk azóta egy óriási vasút-hálózattal, a melyre büszkék lehetünk, javítottuk az országutakat, emeltünk új iskolákat stb. stb. Szóval történt haladás, azonban különböztessük meg jól a dolgot, a közös vámterületnek és közös banknak ehhez a haladáshoz semmi köze sincsen. Hiszen mi köze lenne thhez a közös vámterületnek és a közös banknak ? Akkor lehetne mondani, hogy a közös vámterület folytán is haladtunk, ha például anyagi tekintetben gyarapodtunk volna. Már pedig ezt csak nem fogja valaki állítani, a ki összehasonlítja mostani viszonyainkat és körülményeinket az 1867. előttiekkel. 1867-ben az ország anyagi tekintetben határozottan jobban állott, sőt vagyonosabb is volt. 1867 óta pedig, mióta a közös vámterület és a közös bank áldását élvezzük, anyagi tekintetben nem haladtunk, hanem óriási mérvben visszaestünk, elszegényedtünk, eladósodtunk. A ki nem akarja elhinni, nézzen körül az országban, nézze meg mi történt a földbirtokos osztálylyal. A középosztály körülbelül elpusztult, a kisbirtokos osztály is anyagi gondokkal és bajokkal küzd. Tehát ez az a haladás, t. képviselőház ? A többi haladáshoz, a mi 1867 óta történt, sem a közös vámterületi)ek, sem a közös banknak semmi köze sincs. A második argumentum, a mit felhoznak a közös vámterület érdekében, az, hogy Magyarországra nézve a külön vámterület veszélyes. Ez egy nagyon kishitű és merész állítás. Hiszen ha szétnézünk Európában, azt látjuk, hogy minden államnak megvan a maga önálló vámterületé. Nemcsak a nagy államoknak, Poroszországnak, Angliának, Németországnak, Franczíaországnak, hanem még a legkisebb államoknak is. Hivatkozom például a szomszéd Romániára, neki is van önálló vámterülete, pedig (Zaj. Elnök csenget, Ealljnk! Halljuk!) Románia nagyon mögöttünk áll, nem is lehet hozzánk hasonlítani sem területre, sem népességre, sem kultúrájának állására nézve, s mégis mily jól prosperál az önálló vámterület mellett. Ez tehát nagyon kishitű és nagyon merész állítás, hogy Magyarországra nézve az önálló vámterület veszélylyel jár. Ezt argumentumul elfogadni egyáltalában nem lehet. Hanem más van a dologban, azt — sajnos,— el lehet fogadni argumentumul, a birodalomnak nagyhatalmi állása. De ez is téves nézet, csak az a sajnos a dologban, hogy ezt a téves nézetet ott fenn Bécsben is osztják. Ez az igazi akadálya annak, hogy az önálló vámterület életbe nem lépett. Azokkal az előítéletekkel, melyek odafent uralkodnak, kell megküzdenituk, és míg ezen előítéleteket legyőzni nem fogjuk, addig nem is lesz sem önálló vámterületünk, sem külön nemzeti bankunk, hanem csak akkor lesz, hogy hu ezeket az előítéleteket le fogjuk küzdeni. Ezeket pedig igazán le lehet küzdeni és pedig épen a mostani kormányra vár e tekintetben igen szép feladat. Hiszen könnyen meg lehetne azokat az irányadó bécsi köröket arról győzni, hogy miféle nagyhatalom az az úgynevezett kettős birodalom, a melynek népei egymással nem békességben, barátságban élnek, hanem harezban. Hiszen egy birodalom nagyhatalmi állásának az az alapfeltétele, hogy annak népei egymással barátságban éljenek, nem pedig harezban. Igazán elmondhatjuk, hogyha bármely ország népével összehasonlítjuk a mi országunkat, mindenütt több jóakarattal és barátsággal viseltetnek annak népei egymás iránt, mint Ausztria viseltetik irántunk. Ausztria a legnagyobb ellenséges indulattal visel- <• tetik irántunk; ennek pedig a közös gazdálkodás az oka, a mit meg lehet szüntetni. Tehát megkelíene győzni őket arról, hogy a nagyhatalmi állásnak épen az az alapfeltétele, hogy annak népei egymással jó viszonyban, barátságban éljenek. Ez az, a mit én várok a t. kormánytól. Mindezeknél fogva tekintve azt, hogy Magyarország eddigelé óriási mértékben megkárosodott, és beláthatatlan ideig még folytonosan károsodni fog; mert attól lehet tartani, hogy azok a szerződések, melyek meg fognak hosszabbíttatni 1907-ig, nemcsak 1907-ig hosszabbíttatnak meg, hanem 1907-ben majd az osztrákok egymással ki fognak békülni, belátván azt, hogy Magyarország jó préda, jó zsákmány, és hogy ezt nem szabad kiereszteni a kezükből és ekkor az osztrák különféle nemzetiségek és pártok, a melyek eddig harezban állottak egymással, ad hoc egyesülni fognak a kizsákmányolásunkra, és akkor megegyeznek és ismét keresztül fogjak vinni a vámközösség fenmaradását, mondom, mindezeknél fogva ebben látom én a legnagyobb veszedelmet. Ezekben, azt hiszem, elmondtam azokat az észrevételeimet, a melyeket a közös vámterület