Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-468

468. országos Slés 1869. junius 24-én, szombaton. 131 érdekében felszólalók előadására tennem kellett, és azt hiszem alaposan megczáfoltam azt a téves állítást, hogy a közös vámterület alapján prosperálhatott csak Magyarország 1867 óta, ami egyáltalában nem áll, mert Magyarországnak a közös vámterület inkább nyűge volt, nem pedig emeltyűje. Mivel látom, hogy a t. ház türelme már kifáradt és az idő is előrehaladt, bezárom beszédemet, és kijelentem, hogy a pártom részéről benyújtott határozati javaslatot pártolom és, fogadom eh Elnöki Ki következik szólásra? Perczel Béni jegyzől Nincs felirva senki. Madarász József: T. ház! Szabatosan óhajtom véleményemet megokolni. Azt tudja a í. ház, hogy már az 1865/68-iki országgyűlés alatt, midőn a 67-iki közöstigyes állapot megteremtetett, azok közé tartoztam, a kik a valóban alkotmányosan és teljes szabadsággal, szabad szellemben folyó vitatkozások alatt magával Deák Ferenczczel, a 67-iki közösügyes állapotnak úgyszólván megteremtőjével, az akkori közösügyes állapot védőivel, jelesen Somssich Pál és Szentkirályi Mór képviselőkkel folytatott vitákban kifejtettem azt a véleményemet, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz! Madarász József:... hogy az 1867-iki közösügyes állapot Magyarországnak az önálló állami függetlenségét biztosító, régi törvényeivel teljesen ellenkezik. (Igaz! Úgy van! a szélső halóidalon.) Kimutattam, a mit sem Deák Ferencz, sem Somssich Pál, sem Szentkirályi képviselők adatokkal, törvényekkel meg nem czáfolhattak, hogy ugyanis Magyarország régi törvényei még az örökösödési 1723-iki törvényczikk is, nemhogy megállapították volna a védelem kötelezettségét, a melyre Deák Ferencz a közösügyes 67-iki törvényt állapította, de a legközelebbi 1741-iki és minden azóta hozott törvénye Magyarországnak 1867-ig bármikor, a midőn segélyt, katonát, pénzt, bármit ajánlott, egyedül Magyarországnak, a magyar királyi széknek és a magyar alkotmányos szabadságnak megvédésére ajánlotta, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) csakis segélyként. És ez minden törvényben ki van téve, minden innen vonható következtetés nélkül. (Igás! Úgy van! a szélső báloldalon.) És én szemtői-szembe, baráti- és tisztelői szeretettel kértem Deák Ferenczet, térjen vissza az 1861-iki álláspontjára, mert 1861-ben egészen ellenkezőleg mutatta ki az ország törvényét, szabadságát és alkotmányát, (Úgy van! a szélsőbálon.) mint a mire 1867-ben —- megengedem, az addigi súlyos viszonyok következtében, —politikai barátainak bátortalansága késztette. Kértem, hogy mutassa ki, az-e a való, a mit most állít 1867-ben, vagy az-e a való, a mit 1861 ben állított? (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Miután az előbb említett törvényeket felsoroltam, megvívtam a küzdelmet a a képviselőházban az akkori 48-as pártiaknak 1867. márczius 9-én beadott indítványa mellett, és kifejtettem, hogy eme közösügyek megteremtése Magyarország legfenségesebb állami jogait adja fel, úgymint: a hadügyet, a pénzügyet, a külügyet és általa, bár nem következtetve az örökösödési törvényből, mégis egyúttal gazdasági önállását is. Ismétlem, t. ház, azok a képviselők, mint Deák Ferencz, Somssich Pál és Szentkirályi Mór csak birtak azzal a képességgel, hogyha törvényből, ellenkező törvényekből kimutathatták volna, hát állításaimat megczáfolták volna, (Igaz! Úgy van / o szélső baloldalon.) Nos, nézzék meg az í866/67-iki naplókat, mondtak ellene czélszerűségi okokat, de törvénynyel megczáfolni egyik sem volt képes. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most is azt állítom, mert én ma is azon alapon állok. (Éljenzés a szélső báloldalon.) Magyarország önállósága, függetlensége és azon viszony, mely az örökös tartományok és Magyarország közt azelőtt volt, csak is abban mutatkozott, hogy ugyanaz volt Ausztria császára, a ki Magyarország királya. Ismétlem, akkor még közös volt azon tudat mindnyájunkban, hogy itt nem egy nagyhatalmú monarchiáról van szó, hanem szó van az ausztriai örökös tartományokról, mint császárságról, egy császári monarchiáról, és szó van Magyarországról, mint önálló magyar államról a magyar király alatt, és Magyarországnak az örökös tartományokkal soha más viszonya alkotmányosan nem volt, nem lehetett, mint a mit ő maga, az ő törvényhozása, a karok és rendek, a főrendek és Magyarország királya tanácskozott, elfogadott és szentesített. Mert én ez alapon álltam és állok ma is; nem veheti rossz néven a t. ház, hogy a mint 66-ban és 67-ben megmondtam, hogy azon 67-iki közösügyes állapot megrontja, feladja hazámnak legfenségesebb állami jogait, egyúttal adósságok elvállalása és közgazdaságának vegyesen az osztrákkal való együttkezelése által, Magyarország népére csakis elszegényedést von maga után, s hogy miként akkor helytelenítettem, veszélyesnek, ősi, történelmi alkotmányunkkal ellenkezőnek tartottam a 67-es kiegyezést, én a 67-iki törvénynyel nem védekezem ma sem. Megrongálták azt önök hatvanhetesek, osztrákmagyarok 1867 év óta máig eléggé, mert önök a teljes alkotmányosságot kiküszöbölték belőle. És így nem vehetik roasz néven tőlem, a ki Magyarország történelmi önállóságának és minden idegen beavatkozástól ment függetlenségének álláspontján állok, hogy e törvényjavaslatot is, mint hazám ősi, történelmi függetlenségével, alkotmányos szabadságával ellenkezőt és az n*