Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-468
120 468. országos ülés 1899. junias 24-én, szombaton. Ez az eljárás veszedelmesen hasonlít az egyszeri ember eljárásához, ki télen zöld lajbit hordott, nyáron kéket. A t. miniszter úr is, 1896-ban, mikor biztosan hitte, hogy a vámszövetség alkotmányos úton meg lesz köthető, miután akkor még a Sprachen-Verordnung viharos hatása nem mutatkozott, azt mondta, hogy gróf Apponyi Albert határozati javaslata kétértelmű, mert nem követeli az önálló vámterület felállítását. Tavaly 1898-ban, a miniszter úr augusztusi megállapodásokat csinált és azokat most is védelmezte. Deczemberben a pénzügyi bizottságban kijelentette, hogy az önálló vámterület felállítása tönkreteszi az országot. És most mégis ott ül azon kabinetben, mely e nyilatkozattal homlokegyenest ellenkező állásponton van. Tudom, hogy egy lajbit és egy elvet nem igen Szoktak hordani az államférfiak; de hát a miniszterelnök úr igazságos ember, igazságos mértékkel szokott mérni. Ne csak Barta Ödön és Komjáthy Béla t. képviselőtársaimat szorongassa tehát azért, mert szerinte e javaslatok nekik most nem tetszenek annyira, mint a múltban tetszettek, haueiu kérdezze meg szomszédját, Lukács László miniszter urat is: hát aliquando valet, aliquando non valet? Egyszer vemhes, egyszer nem vemhes? (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Nem akarok tovább a t. ház türelmével visszaélni. A törvényjavaslat hátrányait megvilágították közgazdasági szempontból t. pártelnököm és Komjáthy Béla, közjogi szempontból Barta Ödön t. képviselőtársaim. Azért felesleges ismétlésekbe nem bocsátkozom, csak rövid vonásban jelzem álláspontomat. Két. főhibája van a javaslatnak. Az egyik, hogy kitolja a közös vámteriilet állapotát 1907-ig. A másik — és csak ezt akarom megvilágítani, minthogy e kérdéssel már többen is foglalkoztak, — hogy nincsenek benne határozott rendelkezések arra nézve, mi történik, ha Ausztriában a viszonosság meg nem tartatik, vagyis a jelenlegi javaslatok megsértetnek. Erre nézve az 5. §, így intézkedik (olvassa): »Arra az esetre, ha a jelen törvény hatályának tartama alatt az 1. §-ban említett jelenlegi állapot, illetőleg viszonosság ő Felsége többi királyságaiban és országaiban bármi oknál fogva változást szenvedne, utasíttatik a kormány, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági érdekeiuek megóvására és érvényesítésére szükséges javaslatokat haladék nélkül az országgyűlésnek terjeszsze elo.« Bocsánatot kérek, t. ház, ez az én szememben semmi egyéb, mint egy frázis. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mint jelent ez, hogy utasíttatik a kormány, hogy az ország érdekeinek a megóvására javaslatokat terjeszszen elő? Hiszen ez nem egy kötött marsruta, ez a szabad kéz politikája. Ezen a czímen, ha a kormány 1907ben akarja, akár az ischli klauzulát is beterjesztheti, akár abban a pillanatban is, a mikor a viszonosság megsértetik. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy ez a törvényjavaslat nem vonta jól le a konklúziót, viszonyítva a preambulumhoz. A preambulumban az van, hogy Magyarország az önálló vámterület jogállapotába jutott. Mi következik ebből? Az, hogy a nemzet az önrendelkezési jog alapján teszi meg intézkedéseit. Meddig ? Addig, a míg a viszonosság ós a létező állapotokat Ausztria fentartja. Ha nem tartja fenn, mi lehet erre nézve a konkrét konklúzió? Csakis az, hogy a jogi állapot átváltozzék tényleges állapottá. (Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Valóságos önálló vámterületté. (Helyeslés a szélső baloldalon és jobbfelől) Nagyon örülök, t. ház, hogy a túloldalon is ezzel a nézettel találkozom; de miért nem méltóztatnak ezt bevenni expressis verbis a törvényjavaslatba, a mikor annyiszor volt eset rá, hogy a törvény legvilágosabb kifejezései is elhomályosíttatnak ? Miért nem méltóztatik óvatos intézkedéseket tenni arra nézve, hogy az a jövőben be ne következzék? (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Nem foglalkozom tovább a törvényjavaslattal és annak hibáival, mert ezek mellett a hiányosságok mellett van annak egy sokkal lényegesebb és nagyobb hibája: hogy elmulasztotta a kínálkozó alkalmat arra nézve, hogy az önálló vámterületnek nem csak jogi, de tényleges állapotát is megvalósítsa. A t. miniszterelnök úr egy beszédének végén hivatkozott arra, hogy ítélni fog a ház az ő eljárása és magatartása felett. Ez az ítélet, t. ház, nem lehet kétes. A többség, a nagy többség az ő politikáját támogatja, de mi is, nem meggyőzetvén, hanem legyőzetvén, azért nyugodtak vagyunk, mert tudjuk, hogy a jövő bennünket fog igazolni és csodálkozni fog a mostani nemzedéknek kishitűsége felett, a mely akkor, mikor módjában volt a között választani, hogy a gazdasági függés lánczaiban éljen-e, vagy szabad legyen, akkor a gazdasági függés lánczait választotta. Ez okból a törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem csatlakozom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Hosszas, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) t Hock János jegyző t Major Ferencz! fMajor Ferencz: T. ház! Midőn szerencsém van partom megbizäsából e nagyon fontos törvényjavaslathoz hozzászólni és azokat az elveket és meggyőződéseket hangoztatni, a melyek engem és pártomat arra késztetnek, hogy a törvényjavaslatot elfogadjuk, előre is kijelentem, hogy teljesen tárgyilagos leszek és szenvedélyektől magamat el nem ragadtatom. (Helyeslés.)
