Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-468
468. országos ülés 1899. jujiius"24-én, szombaton. |<gj Meggyőződésem az, hogy, habár a mezőgazdasági kérdést a politikától teljesen elválasztani nem lehet, de nem is szabad, a politikát teljes mértékben érvényesíteni közgazdasági kérdésekben igen veszedelmes dolog. E felfogásban, úgy hiszem, talán mindnyájan osztozunk, (Egy hang a ssélső baloldalról: Dehogy osztozunk!) De másrészt vitatom azt, hogy lehetne politikai szempontból a súlypontnak áthelyezéséről csak beszélni is, hogyha a közgazdasági egyensúly nem állott elő. Ezt azért hozom fel, mert igen sokszor olvassuk, mint egy mézes-mázos madzagot, hogy hiszen a politikai súlypont Magyarországon van. Engedelmet, a politikai súlypont csak akkor lesz Magyarországon, hogyha közgazdasági viszonyaink rendezve lesznek és az egyensúly helyreáll. (Úgy van! a laloldal hátsó padjain.) Midőn e törvényjavaslathoz hozzászólok, nem mulaszthatom el, hogy reflexióval ne éljek azon felszólalásokkal szemben, a melyek itt a szomszéd padokról elhangzottak. Reflexióval élek azon elbírálás szempontjából, a melyben ezen törvényjavaslatot részesítették, a melyben hallunk olyan megjegyzést, hogy ezen törvényjavaslat nem egyéb, mint a jogfeladások egész sorozata; hogy ezen törvényjavaslat nem egyéb, mint a 67-es kiegyezési törvénynek utolsó halálhörgése, legyen szabad nekem erre válaszolni s ennek a válasznak — azt hiszem, — nem ezekről a padokról, nem tőlem, hanem épen azokról a padokról kellene elhangoznia. Én ugyanis a jelen törvényjavaslat elbírálásánál nem a szenvedélyektől vagyok elragadtatva, hanem nézem ezen törvényjavaslatnak valódi érdemét és értékét, és ha ezeket fürkészem, akkor nemcsak a jogfeladások egész sorozatát nem látom, hanem azt találom, hogy ezen közgazdasági berendezés nem más, mint Magyarország élő jogának körülbástyázása, hogy ez nem halálhörgése a 67-es törvénynek, hanem hogy legnagyobb erősségében épen ezen törvényjavaslatban nyilvánul meg a 67-es kiegyezési törvény. Ebben igenis erősen körül van bástyázva a kiegyezési törvény és megvan aczélozva úgy, hogyha kel), minden további kétely nélkül élhet a nemzet jogával. Én tekintve azon nagy készültséget és tudást, a melyet senkisem tagadhat meg Komjáthy Béla t. képviselőtársamtól, én azt vártam volna, hogy ezen törvényjavaslatot nemcsak, hogy meg ne erőtlenítse, hanem hogy azt az ő tudásával felvértezze, mert ezen törvényjavaslatnak megerőtlenítése épen azon elyeknek árt, a melyek hívének magát Komjáthy Béla képviselő úr is tartja. Polónyi Géza t. képviselőtársam igen helyesen jegyezte meg tegnap, hogy ő ellenzi, de üdvözli ezt a törvényjavaslatot. Ez a helyes bírálat, mert ezen törvényt csakugyan üdvözölni is kell, habár pártszempontból közvetlenül nem KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXIII. KÖTET. azokat a kívánalmakat szolgálja, a miket óhajtanának. Ez az én meggyőződésem ezen törvényjavaslattal szemben és azokat, a mik abban le vannak fektetve úgy a pénzügyi és tarifa-szempontokból,, mint az egyenlő időben lejáró külföldi szerződések szempontjából a jövő alakulásokra nézve tartom nagyfontosságú dolgoknak, mert ezen törvényjavaslat szabad kezet enged nekünk az önálló berendezkedésre. Polónyi Gréza képviselőtársam kifejezte és hatalmas eloquencziával előadta, hogy az 1907-ig kitolt időszak hordereje tulajdonképen nem 1907-ben, hanem 1903/4-ben dől el. És ha mi fel vagyunk vértezve a 67-es törvényeknek azon jogaival, a melyek nekünk igenis biztosítják az önálló berendezkedést, akkor okosabb és előbbrelátó dolgot nem illeszthettünk volna be ezen törvényjavaslatba, minthogy időt engedünk magunknak arra, hogy nyugodtan megteremthessük mindazon előfeltételeket, a melyek az önálló berendezésre feltétlenül szükségesek. (Úgy van! balfelöl.) Úgy Játszik, hogy Komjáthy Béla igen tisztelt barátom talán még most is azt a 67-es törvényt látja szeme előtt, a mely Bánffy Dezső kezében volt. Visszaemlékezhetik nagyon jól az 1897. év végén tartott vitákra, a mikor láttuk, hogy a 67-es törvényeket mikép hamisítják meg, és az adott szót is mikép felejtik el később. Emlékezzék vissza, hogy az 1898:1. törvényczikket pár hónappal megalkotása után úgy Bánffy Dezső, mint közvetlen vezérkara itt a képviselőház előtt újra magyarázni akarták, sőt vindikálták is maguknak azt, hogy nekik igenis joguk van azt a törvényt magyarázni. Emlékezem jól, hogyan bírálták el közgazdasági dolgainkat akkor a miniszterelnöki székből, és hogyan bírálják el ma. Emlékezzünk csak vissza, a mikor abból a székből azt mondotta Bánffy Dezső volt miniszterelnök úr, hogy az önálló közgazdasági berendezkedés végpusztulása volna Magyarországnak; ha jól emlékszem, ugyanilyen kritikát hallottunk a pénzügyi bizottságban Tisza Kálmántól és Lukács László pénzügyminiszter úrtól is. És ha most ezen elbírálással szemben olyan hangot hallunk, a mely az önálló vámterületet határozottan úgy állítja oda, mint a hogy azt kell: a saját érdemében és értékében, a melyben veszélyt nem lát, és a mikor azt maga a törvény is nem csak feltétlenül lehetővé teszi, hanem határozottan kifejezi, hogyha teljes paritás alapján nem jöhet létre a kiegyezés, csakis az önálló vámterület következhetik: akkor, azt hiszem, óriási különbség van a 67-es törvénynek akkori és mostani magyarázata között, (Úgy van! ialfélől.) és akkor a javaslatnak azt az értelmet kell tulajdonítani, a mely azt tulajdonképen megilleti: a 67-es törvényeknek igazi és hamisí16