Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

108 467. orsaágos ülés 1899. junius 23-än, pénteken. az, hogy meg tud e az a bank egyezni: igen, vagy nem? Már most én ennél a bankkérdésnél kötelességszerüíeg felhívom a mélyen t. miniszterterelnök úr figyelmét erre az álláspontra. Tiszta és világos dolog, hogy a perfid árulás bizonyos jelenségét látom benne felmerülni. Látom benne azt, hogy kimondják Ausztriában nyíltan és világosan, mert azzal fenyegetnek, — és ezt saját szemeimmel olvastam, — hogy a viszonosság biztosítsanak kérdésében, a mely egyik ereje ennek a törvényjavaslatnak, azzal fognak felelni, hogyha mi a viszonosság kérdését megszegettnek állftnók, akkor ők a bankaktát fogják megszűntnek kijelenteni, mondván, hogy nincsen közös bank. Ebben a kérdésben tiszta bórt és világosságot akarók kapni, mert a magyar kormánynak, Magyarországnak, legnagyobb érdeke fiz, hogy ilyen diipirozás, ilyen perfidia ne érje Magyarországot akkor, mikor egész közgazdasági érdekeinket — legjobb meggyőződésem szerint a magyar érdekek ellenére, — kiszolgáltatjuk annak az Ausztriának, mely velünk szemben lépten-nyomon ádáz ellenségeskedésnek, féktelen és vak gyíílb'tetnek jelét adja. Ezek kétségtelenül olyan motívumok, melyek alkalmasak arra, hogy aggodalmat ébreszszenek azokban is, kik az önálló vámterület hívei, hogy ilyen rendelkezéssel megvédjük-e kellőleg az ország érdekeit. Én tudom, konstatálom, hogy a t. miniszterelnök űr a legjobb szándékkal kezeli ezen dolgot, de ha politikában valaha igaz volt, hogy nem szabad a filantropiának tételeit alkalmazni, és nem szabad jónak hinni az embert, míg az ellenkezőről meg nem győződünk: úgy igenis, a jelen esetben igaza van azon tételnek, hogy: »addig tartsd rossznak az embert, míg az ellenkezőről a legbiztosabban meg nem győződtél*. Szóval ne higyj a komának, ha német! (Derültség és mozgás a széhö huloldalon.) Elképzelhető-e kalamitás. vagy az a mérhetetlen veszély, a mely n inket fenyegetne akkor, ha ilyen, a bankkérdésében való kijátszás lehetősége fenforoghatna? Még egyet, t. ház. Azt is olvasom, hogy 1907 után a bank valami rekompenzáczióban fog részesülni. Nem foglalkozom e kérdéssel itt részletesebben, mert nem fekszik előttem a kérdéses javaslat, egyre azonban már most rá akarok utalni és ez i\z, 'mgy e törvény ha az 1907-ik év bekövetkezett, mert ez a törvény nem köt ki felmondási időt, mint az eddigi törvényjavaslatok, ha addig a vámszövetséget megkötni nem tudják, ipso jure és ipso facto megszűnt törvény lenni. Széll Kálmán miniszterelnök: Úgy van! Polónyi Géza: Ha pedig ez így van, akkor 1907-ben nemcsak vámszövetség nincs közöttünk, de az önálló rendelkezés és a szabad forgalom számára biztosított recziproczitás sem áll többé fenn. Micsoda czímen akar tehát az osztrák kormány 1907-en túl beavatkozni abba, hogy mi az osztrák bankkal mit csinálunk? Én azt értem, ha az osztrák bank, a melynek privilégiuma 1910-re van kontemplálva, azt mondja, hogy »azon esetre, ha én 1910-ig nem élvezem a szerződést, 1907-től 1910-ig bizonyos rekompenzácziót követelek«. Ezt értem, ha a magyar állam erre vonatkozólag az osztrák bankkal megegyezést létesített, csak egyet nem értek és csak egyet perhorreszkálok : azt, hogy mi köze van ezen megegyezéshez az osztrák kormánynak? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az osztt'ák bank csinálhat az osztrák kormánynyal a milyen megállapodást neki tetszik,... Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz! Polónyi Géza:... de hogy velünk mily megállapodást létesít a bank, ahhoz az osztrák kormánynak semmi, de semmi köze nincs. Széll Kálmán miniszterelnök: Igaz! Igaz! Úgy is van ! Polónyi Géza: Nem is azért mondtam én ezt, mintha feltenném, hogy a t. miniszterelnök úr az ellenkezőt akarta volna felhozni, sőt legjobb meggyőződésem szerint hiszek benne, hogy a t. miniszterelnök úr közjogunk sérelme nélkül szándékozik eljárni és járt el idáig, de fel kellett ezt hoznom, mert odaát megvan erre a lehetőség, (Helyeslés jobbfelől.) és meg kellett mondanom itt a parlament színterén, hogy mi már eleve is tiltakoznánk az ilyen jogszerűtlen beavatkozás ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sajnálom és restellem, hogy ilyen nagyon belemelegedtem és ilyen soká veszem igénybe a t. ház türelmét, de még csak néhány pontra fogok szorítkozni, és azt is törekszem röviden összefoglalni, hogy mi az különösen, a mi engem arra vezet, hogy én t. függetlenségi párti elvtársaimhoz egy tiszteletteljes kérelmet intézzek, illetőleg először egy köszönetemet rójjam le. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Elmondotta Ugron Gábor igen tisztelt pártvezérem akkor, midőn ezen javaslatok itt be lettek nyújtva, hogy Magyarországon tényleg kényes helyzet állott elő. Megtörtént az, hogy az egész monarchiának, tehát két államnak sorsa egy, legnagyobb fájdalmukra törvénytelen erőszak folytán, a törpe kisebbséget képező függetlenségi párt táborának kezébe került. Kétségtelen dolog, hogy nekünk módunkban és jogunkban is lett volna a megkötött paktummal szemben egyszerűen a rideg negáczió terére helyezkedve azt mondani: »megkötöttük a paktumot; többet az urakkal nem tárgyalunk, tessék azt végrehajtani«. Azonban mi nem erre az álláspontra helyezkedtünk, és pedig azért nem, mert láttuk a kormánynak azt a becsületes, őszinte, igaz törekvését, a mely magyar embe-