Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

467. országos fllcs 1899. junlns 28-án, pénteken. 109 rekhez és államférfiakhoz méltó, és ebben igaz volt az, a mit gróf Apponyi Albert t. képviselő társam mondott, és a mely abban foglalható össze, hogy őszinteséggel mondja ki, hogy igenis hogy híve a közös vámterületnek, de nem akarja a nemzet azon jogát elzárni a jövőben, hogyha a nemzet többségének úgy tetszik, lépjen az önálló vám területére és ez az indok kötelező volt ránk nézve akkor, mikor észrevettük azt, hogy az osztrák kormány képes odáig menni, hogy a fejedelmi adott szó felett való döntést akarja provokálni. Ekkor mi egyértelmííleg odaállottunk és azt mondottuk, hogy lehet az az újabb megegyezés ránk nézve előnyösebb, de annak a dolognak nem szabad bekövetkeznie, hogy a magyar király adott szava felett döntés álljon be. Inkább hajlandók vagyunk hozzájárulni ahhoz, hogy a paktumon változtatás történjék még akkor is, ha hátrányokkal járna, de az elvek feladása nélkül, semhogy a fejedelmet ilyen kényszerhelyzetbe engedjük hozni az osztrák kormány taktikai és politikai érdekeiből. (Élénk helyeslés balfelöl) Daczára azonban annak, hogy én ezt hangsúlyozom, még is le kell rónom azt a kötelességet, hogy én olyan bölcs mérsékletet tapasztaltam e tekintetben Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnál, hogy az ezen kérdésben tanásított magaviselete engem a legmélyebb tiszteletre kötelez és azért é.i neki az ország szine előtt köszönetet szavazok. így állana a dolog akkor is, ha ez a dolog hátrányosabb volna, mint a milyen volt az első esetben. Ámde az én legbecsületesebb meggyőződesem szerint nem így áll a dolog. A paktum, a mely ez idő szerint a törvényhozás szine előtt fekszik, az én tiszta lelkiismeretem szerint jobb, mint a múltkori volt. Jobb különösen azokra való tekintettel, a kik az önálló vámterületnek igazi és őszinte hívei. (Zaj a szélső- baloldalon.) Mit gondol Barta Ödön t. képviselőtársam, mi jobb az önálló vámterületre: az-e, ha vámszövetséggel állunk szemben, a mely esetleg tiz évre kötötte volna meg Magyarország sorsát, vagy pedig az, ha szemben állunk egy törvényjavaslattal, a mely mindennap lehetővé teszi azt, hogyha a viszonosság megszűnik, ha ez a törvény megbukik, hogy az önálló vámterület létesíttessék? Mit mond t. képviselőtársam akkor, ha én a következőket mondom. (Halljuk! Halljuk;!) Eddig úgy állott a dolog, hogy 1903—1904 években kell az önálló vámterület szempontjából nélkülöznünk. Barta Ödön: Ez sem helyesí Polónyi Géza: Én sem mondom, hogy helyes, de mit gondol t. képviselőtársam, tényleg ki van-e tolva a határidő, vagy előbbre van az vive? Én azt gondolom, hogy előbbre van vive. 1901-ben Magyarországnak képviselőket kell választania, fel kell vetnünk tehát a nemzet színe ellőtt azt, hogy az önálló, vagy a közös vámterületnek hivei legyenek-e többségben ebben a házban, mert a nemzetnek jogában és módjában áll olyan többség-t küldeni ide, a mely az önálló vámterületnek híve. 1902-ben tehát mi fog bekövetkezni ? Az, mert a kereskedelmi szerződések felmondása előtt általános vámtarifát kell készíteni, ha a nemzet többsége az önálló vámterület alapján álló képviselőket fog beküldeni, hogy a nemzetnek 1902-ben olyan vámtarifát fogad el csupán, a mely a nemzet érdekének megfelel, vagy pedig nem köt egyáltalában szövetséget! Ez csak tiszta dolog! De most menjünk tovább, én teljes őszinteséggel, még ha talán nem is tetszik másoknak, midőn az 1907-ig terjedő határidőt birálom, nyíltan megmondom a mit sohasem mondtam meg a miniszterelnök úrnak, hogy én nem láttam abban kitolást, hanem én ebben az 1907-iki határidőben, az osztrák kormánynak egyszerű fiaskóját látom és pedig azért, mert 1903-ban lejárnak a nemzetközi szerződések. Igaz-e? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ha felmondatnak.) A lejárathoz kötöttek lejárnak. A melyek felmondáshoz nincsenek kötve, azokat nem keli felmondani. A melyek felmondáshoz vannak kötve, azokat pedig fel kell mondani a lejárat daczára is. Most már a lejárathoz nem kötött szerződések tekintetében ki van mondva, hogy 1903-ig felmondandók, mert ki van mondva a törvényjavaslatban világosan, hogy a lejárathoz nem kötött szerződések 1903-ban feltétlenül felmondandók, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Hogyne! Polónyi Géza: . . .mégpedig a két állam bármelyikének kívánságára. Mi következik ebből! Miután kardinális tétel és axióma az, hogy ezentúl kereskedelmi szerződéseket csak egy lejáratra fogunk kötni úgy, hogy a lejárati határidő összeessék a vámszövetség lejáratával: a lejárathoz nem kötött szerződések is fel mondandók 1903-ban. Ez természetes is, mert az csak lehetetlenség, hogy az egyik fele a szerződéseknek 1903 b.injárjonle, a másik fele 1907-ben. Azért én ebből a szempontból kezelem a kérdést. 1903 ban e törvénynek dispozicziói, de méginkább intencziói szerint a kereskedelmi szerződéseknek le kell járniok, s 1907-en túl meg nem hosszabbítható. Már most ebből mi következik? Hogy ha 1903-ban lejártak a kereskedelmi szerződések, megköthetjük azokat továbbra is? Kifogja megkötni? Tessék nekem megmondani. Azon esetben, ha 1903-ig úgy, a mint ez a törvényjavaslat ezt esetleg lehetővé teszi, az 1901-ben megkezdendő alkudozás folyamán vámszövetségi szerződés jön létre, megköthetjük 1903-ban a külállamokkal az új kereskedelmi szerződést. De