Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

407. országos ülés 1899. jmins 23-án, pénteken. 107 Mert azt csak konczedálni fogja t. képviselőtársam, ha egyebet nem, hogy ha Ausztriában összehivatik a Reicbsrath és a kormány hona fide azzal a czéllal, hogy tárgyaltassék is az a rendelet, a mely kibocsáttatott, — nem mint eddig történt, hogy bejelentik négy héten belül a kérdéses szükségrendeleteket, és mielőtt a tárgyaláshoz hozzáfoghatnának, újból feloszlatják a Eeichsrathot, — mondom, hogyha bona fide a tárgyalás megindul, megengedi nekem a t. képviselő űr, hogy az osztrák Reichsrathban keletkezhetik egy oly többség, a mely azt elveti. Hol van tehát itt a biztonság, hol van az igazolva, hogy ez egy 1907-ig élő törvény? (Igaz! Úgy van! a seélső baloldalon.) Tehát igazolva van fényesen, teljesen és tökéletesen, hogy 1907dg kötelezi e törvény a magyar államot, és a meddig odaát a viszonosságot fentartják, őket is, de tetszésükre van bizva, hogy melyik időben, melyik esztendőben és hogyan helyezzék a magyar törvényt hatályon kivül. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Eddig az volt az állapot, hogy »Monarchie auf Kündigung«. Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem áll! Polónyi Géza : Tessék megczáfolni állításomat. Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meg fogom! Polónyi Géza: Á miniszterelnök urat tisztelettel kérdem, nincs-e igazam abban, hogy a 14. §. értelmében az osztrák összkormány köteles négy héten belül a szükségrendeletet bejelenteni, ellenkezőleg az hatályát veszti ? De hogy ez iránt kétség ne legyen, talán felolvasom az osztrák törvény erre vonatkozó rendelkezését. (Felkiáltások a szélső báloldalon: Nem szükséges!) Széll Kálmán miniszterelnök: Az úgy van. Polónyi Géza : Akár nem jelenti be tehát az osztrák kormány négy hét alatt ezt a kérdéses szlikségrendeleter, a mely a viszonosságnak megfelelően keletkezett, akár elveti azt a Reicbsrath, természetszerűleg, mint a viszonosság meg nem tartásának más eseteiben is, ez a törvény egész hatályát vesztette. Ez tehát kétségtelenül prekárius intézkedés, a mely prekáriumnál még azon hátrányon kivül, hogy prekárium, mint voltam bátor megjelölni, még az a hátrány is megvan, hogy az prekárium nemcsak Magyarországra, hanem prekárium Ausztriára nézve is, mert minket í 907-ig föltétlenül kötelez, Ausztriában pedig akkor helyezik hatályon kivül, a mikor nekik tetszik. És most már, t. képviselőház, kegyeskedjék megengedni a t. miniszterelnök úr, hogy ezt mindjárt egy eklatáns példával világosítsam meg. Eddig az volt mondva, hogy »Monarchie auf Kündigung*, mert a szerződések tíz esztendő múlva felmondhatok voltak, most azt lehet mondani, hogy lesz »Monarchie von hente auf Morgen«, mert a mikor tetszik, akkor szüntetik meg. És, t. képviselőház, hogy ez a dolog nem is oly egyszerű, és nagyon is megfontolandó magyar szempontból, kell-e arra egy eklatánsabb példa, mint az, a melyre rá akarok mutatni? Nagyon sajnálom, hogy tegnap nem mondhattam el ezen beszédemet, mert legalább 24 óra alatt bekövetkezett események is igazolták volna álláspontomat. Méltóztatik látni, mi történt a banknál ? Méltóztatott olvasni? Tudjuk, hogy kinek a keze játszik ott közre: a jóindulatú szomszéd és testvér, az a kedves cseh testvér, a ki a bécsi lapok szerint, vermet ásott azért, mert beakarták csempészni a legutolsó megállapodásba azt, hogy a bankakta is megszűnik, ha az önálló rendelkezésre vonatkozó viszonosság megszűnik, vagyis, hogy akkor bank nélkül maradjon a magyar állam, hogy ekkép kiszolgáltattassék a magyar állam annak, hogy a bank döntsön a felett, hogy elfogadja-e az egyezményt? Bizonyos vagyok benne, hogy ugyanaz az Ezsau-kéz el nyúl odáig is, hogy azt mondja: az osztrákmagyar nemzeti banknak ez a paktum, illetőleg ez a törvény nem garaiiczia arra nézve, hogy a bank fenmaradjon. Ők a 14. §. alapján fennálló bankot nem tartják biztosítottnak és inkább lemond Sigel bácsi 75 éves korában. Miért? Mert rábizonyították, hogy esküszegővé válik, ha a 14. §. alapján a bankaktát elfogadja, a mennyiben ő arra esküdött, hogy a bank vagyonát becsülettel, hűséggel és szorgalommal fogja kezelni. És miután ő azt mondja, hogy a bank vagyonának kezelésével nem tudja megegyeztetni azt az álláspontot, hogy esetleg bekövetkezzék, hogy máról-holnapra megszűnjék ez az egész dolog: beállott az a sajnálatos és eléggé nem kárhoztatható konzequenczia, hogy Magyarország minden hibája nélkül, tisztán az osztrák pártoknak faji és nemzetiségi gyűlölködése okából nemcsak ezen a réveu vált bizonytalanná az egész kiegyezés kérdése, de bizonytalanná vált, kétségessé tétetett még egy más dolog is, tudniillik az, hogy most Ausztrában dogmává kezd lenni az, mintha az osztrák-magyar nemzeti bank csak osztrák bank volna, hogy a felett ők rendelkeznek, és hogy a bankkérdés junktim a vámszövetség esetére. Ez egy szerencsétlen! valótlan álláspont, mert Magyarország közjoga szerint világos, hogy Magyarországnak joga van önálló bankhoz és külön vámterülethez; joga van, ha tetszik, közös bankhoz és önálló vámterülethez: és joga van külön bankhoz és önálló vámterülethez, szóval, joga van ahhoz, a melyik formáját a dolognak választani akarja. A kérdés csak 14*