Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

46?. országos ülés 1899. junlas 2§-án, pénteken. 103 által most benyújtott törvényjavaslatnak ? Abban áll, bogy a 4. §-ban ez a törvényjavaslat kifejezetten és világosan kimondja, hogy a lejárattal nem biró szerződések 1903-ig feltétlenül felmondandók, és így minden kétség el van oszlatva aziránt, hogy a lejárattal nem biró szerződések iránt semmiféle traktáczióba Ausztriával bocsátkoznunk nem kell. Már most a kérdéses törvényjavaslattal szemben mi az álláspontom ? T. ház ! Az köztudomású, hogy őszinte, igaz hívei vagyunk az önálló, külön vámterületnek. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ez a törvényjavaslat nem tartalmazza azt, természetes dolog tehát, hogy ahhoz hozzá nem járulhatunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem járulhatunk hozzá már ebből a magas elvi szempontból sem. Vannak más indokok is. De, t. képviselőház, ha egy párt nevében szólok is, bár nem is fogadom el ezt a javaslatot, magam részéről mégis örömmel üdvözlöm, (Mozgás a szélső baloldalon.) és t. barátaimat rögtön meg fogom nyugtatni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem fogadom el, de örömmel üdvözlöm, mert ez a javaslat, mint be fogom bizonyítani, a közös vámterület elméletének agóniája, ez a halálhörgése annak a szerencsétlen közjogi kiegyezésnek, a melyet a 25. §. megkerülésével és a törvény egyenes megsértésével gróf Apponyi Albert szerint is a közjogi kiegyezés híveinek pártja csak kényszerhelyzetben tartott és tart elfogadhatónak. Meggyőződésem az, t. ház, hogy ez az utolsó törvényjavaslat, a melylyel Magyarország a közös vámterület alapján foglalkozik és foglalkozhatik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt igyekszem majd bebizonyítani. De miután még szerencsém van gróf Apponyi Alberthez, igyekszem, hogyha esetleg távoznia kellene, legalább az ő kívánságának annyiban feleljek meg, hogy néhány gazdasági és kereskedelmi politikai elvet, a mely minket a kérdésnél vezet, őszintén elmondjak. Hát mi vezetheti egy nemzetet kereskedelmi szerződések megkötésénél, vagy vámszövetség megállapításánál? Szóba került, hogy ki kell küszöbölni a politikai elemet, és ezt a t. miniszterelnök úr is erősen hangsúlyozta,... (Nyugtalanság a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Halljuk, halljuk, kérem! Polónyi Géza : ... mert ezekben a kérdésekben kizárólag a gazdasági szempontok a dominálok. Hát mióta nem politikai kérdés a gazdasági kérdés? Mióta választják külön a nemzetek a politikát a gazdasági kérdésektől ? Hiszen nézzük Angliát, nézzük Francziaországot, nézzük Amerikát; hát nem a közgazdasági politikája révén lett egyik is, másik is nagy és világhatalom? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. uraim, engedjenek meg nekem, hát ezt a vámszövetséget, a melyet önök ma az önálló rendezés czíméu fentartanak, hát ezt nem politikai indokokból csinálják? Majd rátérek erre is. Ily javaslatot, mely előttünk fekszik, gazdasági érvekkel indokolnak? Lehet-e annak más háttere, mint kizárólag politikai indok? (Igaz ! Ügy van! a szélső baloldalon.) És lehetett-e Ausztria részéről más indok a perenizáláshoz való ragaszkodásnak, a melylyel a vámközösség elméletének erősítésére vállalkoztak, lehetett-e ennek más háttere, mint a politikai háttér, hogy a vámteriilet közössége, együvétartása, egyúttal az állami közösséget, annak hiánya egyúttal az állami közösség hiányát jelenti, és hogy ez egyúttal törvényes szankeziója ennek? (Igaz Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem titkolom, t. ház, nyilt ajtók mellett hirdetem ország-világnak, igenis engem politikai indokok is vezetnek az önálló vámteriilet létesítése érdekében. Nem titkolom, bevallom, mint a hogy az osztrákok tudják, hogy a vámközösség elméletével az összbirodalom eszméjének permanencziáját őrzik meg, úgy tudom és hirdetem, hogy a gazdasági önállóság kivívása, a külön vámterület jelenti a nemzeti önállóságnak és függetlenségnek és haladásnak azt a biztosítékát, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) melyet törhetlen hűséggel, a valóságos hitnek bizalmával a mai napig hirdettünk, hirdetni fogunk és ragaszkodni fogunk hozzá épen azért, mert ezen a réven is követeljük a nemzeti önállóság és függetlenség biztosítékait az anyagi téren. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nos, t. ház, akárhogyan neheztel rám bárki, hogy én ezt a politikai mozzanatot belevegyítem, ez alól én sohasem engedem ezt a kérdést kibújtatni, mert ha azután megnézzük ezt a dolgot a maga gazdasági részében, akkor számon keli kérnem azon érveket, melyek tisztán gazdasági indokból ilyen intézkedéseket lebetővá tennének. Hát engedje meg igen tisztelt képviselőtársam, gróf Apponyi Albert, hogy néhány szóval foglalkozzam ezen kérdéssel. Mit jelent Magyarországon a közös vámterület, ? Jelenti mindenekelőtt 30 év tapasztalata szerint — nem akarok én most itt statisztikai adatokkal előállani, az időre való tekintettel, — azt, hogy Magyarország 30 év óta az őstermelésnek állapotából egy lépéssel előbbre nem ment, az ipari termelési államra való átmenetel Magyarország számára a közös vámterület alatt egyszerűen lehetetlenség. Már most lehet-e egy állam, egy nemzet számára feladat és törekvés az, hogy örök időre, vagy legalább is azon időre, míg a vámközösség elmélete kisért, az őstermelés! állapotban való megtartás helyes irányzat lehessen? Elismeri-e mélyen tisztelt gróf Apponyi Albert képviselő-