Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

104 467. országos ülés 1899. jnnins 23-án, pénteken. társam azt, hogy Magyarország a mellett, hogy az őstermelés terén kiváló helyet foglal el, minden előfeltételével rendelkezik annak is, hogy az ipari termelés terére átmehessen? És mi az én kereskedelmi politikám és gazdasági tantételem? Nem keresem én a manchesteri, vagy más elméleteket, de azt tartom a legszerencsétlenebb gazdasági elméletnek éi politikának, mely azt vallja, hogy az az ország a legszerencsétlenebb, a mely bevitelre nem szorul, hogy kivitelét védelmezni ne tartozzék, vagyis azt tartom, liogy az a nemzet és ország a legboldogabb, mely saját termeléseivel saját szükségleteit ellátni képes, úgy, hogy nem szorul másra, éa saját termékeit idehaza képes feldolgozni. Ha van egy ország, mint a milyen Magyarország, a hol az őstermelésnek minden kelléke megvan, a hol nekünk semmiféle importra élelmi, vagy más ezikkekben nincs szükségünk, sőt kivitelünk is van, és ha nyers anyagaink tömegesen állnak rendelkezésre, hogy az ipari termelés révén és a közgazdasági termelés ezen fokozatos mértékével megszerezzük a nemzet számára az ipari termelésben is azt, a mi az őstermelésen kivííl fogyasztásunkra szükséges, szóval nem viszszük ki nyersterményeinket, hogy azokat visszahozva drágábban fizessük meg: akkor nem értem, hogy kényszerítő indokok nélkül, miért nem követi a nemzet ezt a politikát, a mely egyedül képes felvirágoztatni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát abban a nagy versenyben, a melyet a nemzetek egymás közti mérkőzésében kell kiállanunk, ki ne venné észre azt, a mire hallottunk a miniszterelnök úrtól is igen szivre szóló érveket, és a minek konstatálását hallottuk gróf Apponyi Albert képviselő úrtól és az igen tisztelt előadó úrtól is, hogy ma kétségtelen, hogy az osztrákoknak sokkal nagyobb érdekük a vámterületen való kiegyezés kérdése, mint a magyar korona országaié? Szívlelje meg t. képviselőtársam e mellett azt az érvet, hogyha mi nem a vámközösség, hanem egy kereskedelmi szerződés keretében oldjuk meg a mi gazdasági érdekeink kérdését, milyen helyzet áll elő? Abban a nagy versenyben, melyet nemzetközi versenynek nevezünk, nem szabad elfeledni gróf Apponyi Albertnek és egy képviselőnek sem, hogy a míg az ipar terén, melyben Ausztria olyan nagy mértékben felettünk áll, az esetre, ha Ausztria velünk semmiféle szerződési viszonyban nem volna, az az állapot állana elő, hogy Ausztria az ő ipartermékeivel a nála e részben Bókkal, de sokkal képzettebb államok perifériájába kerülne: addig Magyarország a nyerstermelés terén nemcsak nem találna veszélyes konkurrenseket, hanem oly fölényben is volna, mely természetszerűleg biztosítaná neki az eddig is általa elfoglalt piaczot. Mert kik volnának az osztrák ipar versenytársai? Ugyebár Németország, Francziaország, Anglia, melyek ipari téren fölötte állanak Ausztriának ? Arrafelé tehát nem tendálhat Ausztria, mert útjában áll az ottani ipar fejlettsége és a védvámok. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Kényszerítve volna tehát az osztrák ipar akkor is a magyar Duna csatornáján a lefelé való kereskedésre, még akkor is, ha a Balkán államokat akarná felkeresni; de elsősorban mi ránk volna utalva akkor is. De kikkel állanánk szemben mi, mint nyerstermelő ország? Oroszországgal, mással nem, még a transzatlanti kus államokkal sem, mert először fuvarunk sokkal kisebb Ausztriába, mint az amerikai búzáé, aztán a magyar búza siker tartalmánál fogva minden más gabonával szemben versenyképes. Nyugat felé pedig egyetlen oly államot sem tálálunk, mely velünk felvehetne a versenyt. Tekintve, hogy az orosz búzát későbben aratják, mint a mienket, hogy tehát mi hetekkel előbb jelenünk meg az európai piaczou, tekintve, hogy minőség tekintetében is feljebb állunk, és állati nyersterményeiuk terén is meg van az az előnyünk, hogy közelebb vagyunk Ausztriához, Németországhoz, Svájczhoz, Spanyolországhoz, mint Oroszország: világos, hogyha bármily helyzetben kereskedelmi szerződés kötésére kerülne a sor, Magyarország feltétlen előnynyel rendelkeznék Ausztriával szemben és kényszerhelyzetbe nem juthatna soha. S itt az előadó úrnak akarok valamit mondani. 0 így szólt: Hj ah, ti arról beszéltek, hogy ha nem lesz vámszövetség, kössünk kereskedelmi szerződést. Igen ám, de azt nem lehet úgy kötni, hogy nyersterraényeinket megvédjük, a nélkül, hogy az osztrák ipart is megfelelően ne védenők; sőt e téren a kiegyenlítést lehetetlennek tartja. De hisz önök maguk felelnek meg erre az ellenvetésre a saját törvényjavaslatukkal. Nem önök mondják: a kereskedelmi szerződés lejárata előtt egy új autonóm tarifa készítendő,, mely mindkét államnak gazdasági és ipari érdekeit egyaránt lesz hivatva védelmezni ? Ugyan kérem a t. előadó urat, bízik abban, hogy autonóm vámtarifa létrejön? Akkor miért nem bizik abban, hogy egy szerződés jöhet létre ? Tartalmazhat az autonóm vámtarifa mást, mint egy Szerződést aziránt, hogy a külfölddel szemben miként védjük egyformán a mi érdekeinket az ipari és gazdasági téren. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha ezen a területen sikerülhet a megegyezés, ki van zárva a lehetősége annak, hogy köztünk és Ausztria közt ne jöjjön létre szerződés, mert az csak tiszta dolog, hogy az autonóm vámtarifával Ausztria iparát és Magyarországnak gabona-őstermelését kell a külfölddel szemben megvédeni. Ha ebben a két kérdésben ki tudnak egyezni, hol hallotta t. képviselő-