Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-467
á«í. országos ülés 1899. junlns 23-án, pénteken. 95 nak is- érdeke, de még sokkal nagyobb érdeke Ausztriának is; (Igás! Úgy van! a középen.) hallottak annak kiemelésével, hogy, bár ő is, és mi is, a közösségnek fentartását méltányos feltételek mellett az országra nézve előnyösnek tartjuk, mégis azon meggyőződésben élünk, hogy ez az ország, ha azokat a méltányos feltételeket a vámszövetségben elérni nem tudja, saját lábán megá'l és gazdasági önállósága alapján berendezkedni és gazdaságát felvirágoztatni, bár nehézségek közt, de igenis, képes, (Élénk helyeslés a középen és jóbbfelől.) hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy magát kegyelemre megadni lenne kénytelen ; hallottuk annak loyalis beismerésével, az ellenpárt felfogásával szemben, hogy az önálló vámterületi berendezkedésnek is vannak számos előnyei is, de vannak hátrányai is, és hogy a gazdasági közösség fentartásának is vannak előnyei és hátrányai, de a mi felfogásunk szerint a gazdasági közösség fentartási túlnyomó előnyökkel és kevesebb hátrányokkal van összekötve. (Élénk helyeslés jobbfelöl és a középen; ellenmondás a szélső baloldalon.) Ez, t. képviselő urak, (a szélsőbal felé fordulva) az önök álláspontjával ellenkezik; (Úgy van! a szélső baloldalon) de ha igazságosak akarnak lenni, kénytelenek megengedni, hogy ez a kérdésnek legloyálisabb, legméltányosabb és legigazságosabb felállítása, (Igaz! Úgy van! jóbbfelől.) hogy ez a kontroverzia határainak egy oly felállítása és kitűzése, a mely határok közt azt kivívhatjuk a nélkül, hogy az ország érdekeinek ártsunk és a nélkül, hogy bárkinek bármi indoka lenne e kérdés megvitatásában a tisztán gazdasági érvek objektivitásának határait elNagyni. (Igaz! Úgy van! a középen.) De nemcsak ez a nyilatkozat, nemcsak közgazdasági hitvallásunk e korrekt és valóban államférfiúi tudattal történt köríílirása az, a mi a jelen helyzetben biztató, hanem biztató az is, hogy ez a kormány, a mikor a jelen törvényjavaslatot előkészítette, egyszersmind megszerezte több eddig nélkülözött igen fontos gyakorlati előfeltételét annak, hogy az ország a gazdasági önállóság terére tényleg átlépjen, a mikor jónak fogja látni, megszerezte annak az elvnek a közjogunkba bevitelével, a melyet nem hiszem, hogy valamikor sikerülni fog abból kitörülni, hogy tudniillik az Ausztriával megállapított vám- és kereskedelmi szövetség, vagy bármely alakban létesített gazdasági közösségnek lejárata és az idegen államokkal kötött kereskedelmi szerződések lejáratának egy terminussal kell birniok. (Igaz! Úgy van! a középen.) A mely kormány a maga exisztencziáját, a maga fennállását ahhoz kötötte, hogy ezt az elvet keresztülvigye és sértetlenül fentartsa, és súlyos krízisből érintetlenül megmentse, az a kormány ezzel bebizonyította, hogy a gazdasági önállóság lehetőségének fentartásaaz ő szájában nem puszta frázis, (Igaz! Ügy van! a középen.) hogy közjogunknak, hogy Deák Ferencz Nagyatékának ez a lényeges része az ő kezében nem értéktelen czifraság, hanem egy valóságosan élő jog és valóságos fegyver, a melyet az ország hatályosan használhat a maga gazdasági érdekei megóvására. (Helyeslés balfelöl.) És, engedelmet kérek, ezzel az ország önrendelkezési jogának biztosítékait és helyzetünk e tekintetben beállott javulásának minden tényezőjét még nem merítettem ki. Ezzel csak azokat hoztam elő és pedig a legfőbbeket, melyek közvetlenül a szőnyegen levő kérdéssel függnek össze. De ezzel a kérdéssel épúgy, mint valamennyi előttünk álló kérdésnek megoldásával összefügg az az általános irányzat, a mely a kúriai bíráskodásról megalkotott törvénynek létesítésében és a kormány általános kormányzati programmjában lel kifejezést, tudniillik az, hogy az alkotmányos szabadság garancziái öregbíttessenek és különösen e nemzetnek választási szabadsága, a nemzeti akaratnak a képviselő választásnál megnyilvánulása a maga tisztaságában és szabadságában lehetővé váljék és érvényesüljön. És ez, t. ház, ezeknek a nagyfontosságú kérdéseknek helyes megoldásánál egy olyan háttér, melynek értékét nehéz volna túlbecsülni. Ez az egyik, talán leglényegesebb alapfeltétele annak, hogy azok a jogok, melyek törvényünkben mind le vannak rakva, érvényesülhessenek, hogy azoknak mint fegyvereknek érvényesüléséhez a kulcs is a nemzetnek kezébe legyen letéve, és hogy azok ne rozsdásodjanak használatlanul valami zárt arzenálban. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) T. képviselőház! Ha mindezekkel a jelenségekkel szemben, ha mindezen tények után, a melyekben megnyilvánul, hogy az a kormány és az a párt, melynek hitvallása a gazdasági közösség fentartása, mégis elkövetett mindent és öntudatosan oclairányítja tevékenységét, hogy az ellenkező irányzat is, ha a nemzet úgy akarja, szabadon érvényesülhessen, ha ebben a helyzetben ezzel szemben az a t. párt, a mely párt programmjának egyik sarkalatos pontja a gazdasági önállóság, ezt az ő programmját erélyesen érvényesíti, megvitatja itt a házban és a házon kivtíl, törvényes és loyális agitácziót indít meg ezen eszméjének terjesztése és érvényesítése mellett: az jogos, tiszteletre méltó tény. Ez az a tér, a melyen önöket loyális küzdelemre felhívjuk, és a melyen egyenlő fegyverekkel fogunk küzdeni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha akadnak, a kik Magyarország közjogi helyzetének, Magyarország fegyverzäte erősbbödésének ezen alkotó részeit, melyeket felsoroltam, nem