Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.
Ülésnapok - 1896-467
Qg 46?. országos illés 1899. jnnins 23-án, pénteken akarják látni, és azontúl, hogy elvi álláspontjukat fentartják, még azt is akarják feltüntetni, hogy ez a helyzet, melyet ecseteim bátor voltam, rosszabb mint az élőbbéin, ez csak sz in vakságnak, vagy elfogultságnak tulajdonítható. (Igazi Úgy van I balfelől.) Madarász Józsefi Maga a 67 a szinvakság! Gr. Apponyi Albert: Mikor az ischli klauzulától egészen eddig az állapotig eljutottunk, mikor azután e mellett egyáltalában azt a nagy politikai átalakulást láttuk, a mely, hogy a parlament vezetésében miként nyilvánul meg, arra az ülés kezdetén volt bizonyságunk, mikor mindezeket együttesen szemügyre veszszük, akkor talán Barta Ödön t. képviselőtársam meg fogja találni az indokot arra, hogy akkor, mikor csak czélszeiííségi okok mérlegeléséről volt szó, miért vagyok én hajlandó ma többet konczedálni, mint a mennyit hajlandó voltam az előbbi állapotban, feltéve, hogy többet konczedálok. A helyzet e nagy vonásaival, ezen, hogy úgy mondjam, történelmi karakterével szemben Komjáthy Béla és Barta Ödön t. kápviselőtársaim, már bocsássanak meg, az ő egész eloiésségüket arra használják fel, hogy meglehetősen kicsinyes kifogásokat tesznek, melyek nem állanak összefüggésben azzal a nagy elvi kontroverziával, a gazdasági közösség, vagy különválás kérdésével, mert minden érvet, mely ennek a megvitatására tartozik, az idő komolyságához, a kérdés nagyságához méltónak és helyesen felhozhatónak tartok. De azokat a kifogásokat, melyek ez intézkedéseknek legtermészetszerííbb, senki részéről nem tagadóit inkonzequeneziáiból, hogy úgy mondjam hiányaiból meríthetők, olyanoknak kell kijelentenem, melyek nem teszik rám a kellő komolyság benyomását, annál kevésbbé, mert még a maguk terrénumán, azon apró terrénumon sem, melyet a mostani nagy átalakulásokkal szemben a t. képviselő urak a vitatkozás teréül kiválasztottak, még ott sem helytállók. Nem akarok ezek egyenkinti czáfolatába bocsátkozni; Komjáthy Béla képviselő úr beszédével szemben ez a miniszterelnök úr tegnapi beszéde után talán már úgyis felesleges. Foglalkozom tehát Barta Ödön képviselő úr beszédével, még pedig azon észrevételeivel, melyek látszólag a legtöbb tartalommal bírnak, és a melyekre maga is legtöbb súlyt helyez. Például igen erősen hangsúlyoz egy kérdést, melyet már a pénzügyi bizottságban felvetett; hogy van-e junktim e törvény és azon kedvezmények között, melyek a fogyasztási adótörvényekben állanak elő a magyar kincstár számára. Hozzáteszi, hogy nagyon érdekes ezt megtudni, mert furcsa helyzetbe jutnánk, ha most a törvényt megszavaznák s aztán az osztrákok megtagadnák azon jogszabályoknak ilyen, vagy olyan alakban való létesítését, melyek a fogyasztási adó terén nekünk előnyöket nyújtanak. Gondolom, inkább az átutalást értette, mint a restitucziót. Hát engedelmet kérek, a törvény figyelmes átolvasásából, más törvénynyel való kombináeziójábóí e kételyt könnyen felderíthette volna. Mert e törvényjavaslat azt mondja: érvényben tartatnak azon állapotok, melyek az 1878:XX. törvénycikk 1—22. czikkelyeinek megfelelnek. Az ötödik szakasz pedig azt mondja: a mennyiben a viszonosságnak Ausztria nem felel meg, az ország feutartja magának a körülményekhez való intézkedést. Már most az 1878: XX. tcz. megállapodásai közt van egy szakasz, mely így szól: »A só- és doháuyjövedék és azon közvetett adók, melyek az ipartermelésre közvetlen befolyással vannak, névszerint a szesz-, sör- és czukoradó, mindkét állam területén a szerződés ideje alatt a megállapított egyenlő törvények és igazgatási rendszabályok szerint fognak kezeltetni, és azok csakis közös egyetértéssel változtathatók meg.« E szerint e törvény alapján is valami formában Ausztriában a mienkkel azonos fogyasztási adótörvénynek kell lennie. Hát ha Ausztria azzal a szeszadó-törvénynyel, melyet mi meg fogunk alkotni és az átutalási eljárásra vonatkozólag itt meghozandó törvénynyel azonos jogszabályt a maga területén nem alkot, nem léptet életbe, ezzel megszegi a viszonosságot, melyet ez a törvény feltételül tűz ki, (Élénk helyeslés a baloldalon és a kö:épen.) és akkor egyszerűen a javaslat 5. §-a alapján körülirt eljárást léptetjük életbe. (Igás! Úgy van! balfelöl.) így néznek ki azok a nyomós ellenvetések, s ez talán a legnyomósabb azok közül, melyekkel t. képviselőtársam a jelenlegi állapot végtelen könnyelműségét akarta kimutatni. Igaz, azt mondja a t.képviselőtársam ez ellen, hogy ezen 5. §. nem komoly, s mikor igénybevételének ideje előkerül, mindenféle kifogást fognak találni s nem fogunk azzal élni. Erre nem én vagyok hivatva a választ megadni. Hivatkozom arra az önérzetes hangra, melylyeí a miniszterelnök úr egy más argumentáczió kapcsán felhozott hasonló feltevést visszautasított. Ez a kormány jelét adta annak, hogy a gazdasági önállóságnak lehetővé tételéhez, mely nem az ő programmja, mely azonban az ország joga; megteszi a szükséges előkészítő lépéseket. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ilyen tény után senkinek sincs joga ezzel a kormány nyal szemben azt mondani, hogy az 5. § ban letett biztosítékokat nem fogja komolyan igénybe venni. (Élénk helyeslés a jobb és a baloldalon.) Ha pedig volna oly kormány, mely nem venné azokat igénybe, ha más kormány váltaná fel ezen kormány helyét, és nem teljesítené szabatosan az ezen törvényben reáruházott kötelességeket, akkor, t. képviselőtársam, meg