Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

94 467. országos ülés 1896. június 23-án, pénteken. gon, de a mely az állandóság jellegével fogja rendezni Ausztriával való ügyeinket, nem lehet olyan prekarius természetű, mint a milyen az 1898: I. törvényezikk volt. Hát ez igaz, t. képviselőház, de ez nem közjogi felfogás, ez nem közjogi követelmény, hanem ez tisztán egy czélszerű8égi, opportunitási követelmény. Ha közjogi szempontból meg van engedve olyan törvényt alkotni egy évre, akkor közjogi szempontból meg van engedve azt több esztendőre is alkotni. Czéíszertíségi, opportunitási szempontból mondottam, hogy nem volna helyes egy ilyen prekarius tartalmú rendelkezést hosszabb időre az állandóság jellegével felruházottan alkotni. Ez tisztán czélszerííségi felfogás; és a milyen súlyt helyezek arra — és az én húsz éves politikai multamban senki sem fogja ennek ellenkezőjét megtalálhatni — hogy közjogi felfogásban, közjogi rigorozitásban, a közjogi elveknek alkalmazásában magamhoz mindenkor következetes legyek, épen úgy nemcsak jogosult, de bizonyos körülmények között kötelességszerű dolog opportunitási, czélszerííségi indokokból vett álláspontokat czélszerííségi és opportunitási körülmények változásához képest megváltoztatni. (Igás! Úgy van! a középen.) Hogy mennyiben áll különben az a parinkáczió, a melyre Barta Ödön t. képviselőtársam ezt az ő hozzám intézett apostrofáját alapítja, hogy mennyibe nevezhető provizóriumnak ez a javaslat, épúgy mint az 1898: I. törvényezikk, mennyiben bir az állandóságnak több kellékeivel, mint amaz, mennyiben nem lehetne tehát még azt a czélszerííségi alapokon, vagyis czélszerűségi szempontból kiinduló eltérést sem reám bizonyítani, a felett is, gondolom, diadalmasan felvehetnem a vitát a t. képviselőtársammal; de nem tartom szükségesnek. Legyen úgy, hogy egy tisztán czélszerííségíí szempontból felhozott érv, mely akkor reám súlylyal birt, ma nem bir reám nézve súlylyal. E felett ne vitatkozzunk, ez nem tartozik a dologhoz. A kérdés az, hogy közjogi szempontból azonos-e akkori álláspontom a mostanival? És azt sem a t. képviselőtársam, sem senki más nem kontrovertálhatja. Mert a mint mondám, ha van eltérés, ez csak abban áll, hogy ez a javaslat jobban domborítja ki azokat a közjogi felfogásokat, a melyeknek akkor kifejezést adtam mint amaz 1898 : I. törvényezikk. (Helyeslés a hösépen.) De, t. ház, épen azért arra a kontroverziára, melyet akkor kiküzdöttünk, vájjon az önálló rendelkezés okvetetlenül a gazdasági közösségnek megszüntetését, vagyis, hogy preczizebben szóljak, a szabad forgalomnak megszüntetését jelenti e, vagy nem, hogy az 1867; XII. törvényczikknek megfelel-e az önrendelkezési jog alkalmazásának ezen formája, mondom, abban a kontroverziában, melyet akkor kiküzdöttünk, és a mely felett akkor a törvényhozás határozott, arra én többé visszatérni nem akarok. Méltóztassanak, a kiket a dolog érdekel, akkor elmondott beszédeimet újból elolvasni; abban megfogják találni mindazokat az érveket, a melyeket most is vallok. T. képviselőház! Ez a törvényjavaslat miért jött létre? Az adott viszonyokra való tekintetből. Ez az a kifejezés, melylyel Komjáthy Béla és Barta Ödön t. képviselőtársaim olyan jókedvűen nyargaltak végig. Az »adott viszonyok« mögött valami be nem vallható körülményt vélnek látni. Hát, t. ház, én annak vitatásába, annak elemzésébe nem bocsátkozom, hogy vájjon az »adott viszonyok« kitételének a múltnak némely epocháiban nem lehetett-e joggal ilyen mellék értelmet kölcsönözni, de ma azért jót állhatok, ennek a kifejezésnek semmi más értelme nincsen, mint az, hogy az Ausztriában még mindig fenálló zavaros parlamenti helyzetnél fogva vám- és kereskedelmi szövetségünk megkötése még mindig lehetetlen, és hogy ennek daczára a kormány és a kormányt támogató párt abban a meggyőződésben van, hogy a gazdasági közösség megszakítása ez idő szerint Magyarország gazdasági érdekeinek nem felelne meg. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennyiből áll az egész. Minthogy az osztrák parlamenti helyzet folytán a gazdasági közösség fentartására más alak és mód nem kinálkozik, minthogy a mi előbb bővebben indokolt felfogásunk szerint ez a mód is megfelel a mi közjogunknak, az 1867 : XII. törvényezikk követelményeinek, tehát ezt a módot ragadtuk meg, ehhez folyamodott a kormány egyszerűen abból a szempontból, mert a gazdasági közösség fentartását az ország gazdasági érdekeinek szempontjából helyesebbnek tartotta, mint a különválásnak kimondását, és mert erre más közjogi formát ez idő szerint találni nem lehet. (Úgy van! jobbfelől és a középen.) És, t. ház, engedelmet kérek, hogy ez így van, hogy semmi más indok a jelen esetben nem lappangott és nem lappanghatott, arra nézve az igazolást birjuk a kormánynak egész eljárásában, birjuk magában ebben a vitában. A kik a tegnapi napon itt jelen voltak, azok hallották a miniszterelnök úr részéről újból azon hitvallásnak a kifejtését, a melyben én osztozom ós nemcsak mától fogva, nemcsak azóta, a mióta a kormányt támogatni szerencsém van, de osztoztam mindenkor, osztoztam akkor is, a mikor ellenzéki pártállást foglaltam el. Hallottuk tehát az ő szájából újra a hitvallást az Ausztriával való gazdasági közösségnek fentartása mellett; de hogyan és mikép hallottuk? Hallottuk megtisztítva azoktól a túlzásoktól, a melyek a gazdasági közösség sok őszinte hívének annak támogatását előbb gyakran igen nehézzé és sanyarúvá tették; hallottuk annak kiemelésével, hogy ennek a gazdasági közösségnek fentartása, ámbár ennek az ország-