Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-450
92 450. országos ülés 1899. április 28-én, pénteken. ennek szellemét, eszméit elolvashatja bárki, és annyira eldurvult, annyira elmateriálisodott, az anyagi posványba elmerült lelket Magyarországon képzelni sem tudok, a ki ily eszméket szeretni ne tudjon. Első szavától utolsó szaváig összefüggésben áll ez az ideális, magasztos vallási felfogás egyszersmind a földi, a politikai dolgokkal is. (Halljuk! Halljuk!) Csak egy lapját nyitom fel. Tudjuk, hogy az egész ország népe felsóhajtott, nagyot lélekzett és áldotta a magyarok Istenét, hogy a Bánffy zsarnoki uralma után következett a nemesebb Széli-kormány, a mely a törvény, jog és igazság uralmát proklamálta, s reményt nyújtott arra, hogy a törvénytelenség, gonoszság és erőszakosság uralma véget ér. Hát e politikai átalakulás van leirva e vallásos könyvben, melyet a nép szeret, olvas és megért. így szól a bölcs király: Jelszavatok az erény, a törvény és a jog ? Hadd szóljon hát az igazság j S ne uralgjon annyi gazság Rút ribanczok, álliberál, átokvert fajok. Gazság lett a jog tinéktek Ez erény a ronda vétek ?! lm hazudnak ők azóta tán, Hogy abból a liberális durva anyjukból megszülettek, Mérgök úgy forr mindezeknek Száján, mint az áspis kigyó fogán, Mely süket lett .Készakarva Az igazi nép szavakra! Ámde összetörve lesz e fog, Itt a szent jog s kardja vág a Bestiáknak zápfogába, Vashatalmuk semmisülni fog. Eátok vernek szörnyű vészek S mint locscsant vlz elenyésztek. Lesztek viasz, — mint volt az előbbi Bánffy-kormány: pecsétviaszk, — a melyre tűz esik Lesztek tiprott csiga képben Fényt nem látó szörny, idétlen S gyümölcstelen töviseitek, Törvénytelen ex-lexeitek, Föl se kelnek egy bokorba Elvisz az ördög apátok, benneteket a pokolba! (Hosszantartó, nagy derültség.) Azt írják önök a Kanzel -paragrafusba, hogy mi a túlvilági büntetéssel fenyegetünk. Én nem fenyegetem önöket, hanem a bölcs király, igen megfenyegeti önöket, és La önök megNagyják a Kanzel paragrafust, lékük rajta, de a nép ezreinek átka is egyszersmind fejükre fog szállani. (Nagy derültség.) Túlvilági büntetéssel fenyegetünk? Hiszen azt mondja a nép: hogy íme, ezek a törvényhozók, törvényszerzők, úgy beszélnek, cselekesznek, oly törvényeket hoznak, mintha semmi hitük se lenne, mintha Istenük, túlvilági hitük se lenne. Miért félnek tehát annyira attól ? Hol veszik önök azt a jogot, hogy harczra keljenek az isteni joggal és törvénynyel szemben, a mely isteni jog és törvény azt parancsolja, hogy hirdessük a szabadság, megváltás idejét az egész világon minden teremtménynek, tehát önöknek is. Mi tartozunk önöknek is hirdetni az igazságot és tartozunk mindent elkövetni, hogy az ilyen fekete zsarnokság, mint a minőt önök kivannak, vállnak a Kanzeíparagrafussal, megakadályoztassák. (Halljuk! Halljuk!) A második és további pontokban az egyházi kegyszerekről beszélnek. (Felkiáltások a szélső haloldalon : Magyarázza meg, mi az a kegysser ? Halljuk ! Halljuk !) Hogy mi az a kegyszer ? (Halljuk ! Halljuk!) Tehát a törvényhozók maguk sem értik, a miről szólnak, s a mit megszavaznak; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mi nem szavazzuk meg!) meg fogom magyarázni. (Halljuk! Halljuk!) Eme paragrafus által csak a katholikus egyházat akarják sérteni, mert tudvalevőleg kegyszerei ennek az egyháznak vannak. És mily háládatlanság, azt mondom én, hogyha az ellen a vallás ellen, mely abszolúte tökéletes vallás, a mely tehát nem tökéletesíthető, a melyről még egy igazán felvilágosult, nem oly homályos, hanem valóban felvilágosult liberális elme, Eénan is azt mondta, hogyha a többi égi bolygókban, csillagokban is lennének hasonló természetű lények, mint a minő eme liberális vak bolygón vannak, azoknak a lényeknek sem lehetne más, tökéletesebb vallásuk, mint a katholikus vallás; mily háládatlanság e vallás ellen, mely mintegy életét és vérét áldozta e nemzetért, e nemzet létéért, ott volt születésénél, ringatta bölcsőjét, nevelte ifjúságát, szabadságáért, életéért, fenmaradásáért saját életét és vérét áldozta; mily háládatlanság ettől az álliberális rendszertől, hogy e vallás ellen, saját édes szülőanyja ellen készíti a bilincseit, szive elleu emeli tőrét. E háládatlanság oly fekete folt, mely az igaz magyar ember kebeléhez, szivéhez, jelleméhez nem férkőzhetik. (Félkiáltások a szélső baloldalon.- A kegyszereket halljuk!) íme a kegyeletnek egy drága szere; (Lánczdt mutatja.) ha nagyon óhajtják, kívánják, igen szívesen magyarázom meg. És hogyha a szabadság iránt lelkesednek, lássák : előbb említettem a szabadság legmagasztosabb hymnuszának egy sorát, ez pedig itt a szabadság egyik drága kegyeleti tárgya. A mikor ennek a Kanzel-paragrafusnak, a mely ma itt fekszik kiterítve, ősapját behozták Jeruzsálemben, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) voltak tudvalevőleg herodianusok, sadduceusok, jebuzeusok, (Derültség.) essenusok, libertinusok, egyszóval merő liberálisok, s rezekkel szemben, a pogány, zsidó liberálisokkal szemben állott egy piczinyke párt, szegényen, küzdve önfeláldozással, nem provízióval, nem előnyökkel, földi jókkal, de szenvedéssel, önmegtagadással, szivökben az örök igével, a szabadság, a megváltás örök igéjével. Voltak közöttük olyanok is, a
