Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

460. országos illés 1890, kik előbb a liberálisok táborában szolgáltak, de megismerve az igaz világosságot, áttértek a nép­nek igazi pártjába, a meg váltásnak, az üdvös ségnek igazi körébe, mert egyre nagyobbodott. És mikor megijedtek azok a zsarnokok, a Heró­desek, Nérók, Caligulák, összeültek a synedrión­ban, a szenátusban, a parlamentben, hogy mit tevők legyünk, ha ezek így fognak izgatni, vagyis a mint mondám: felvilágosítani a népet? Hiszen akkor az egész Júdeában, Galileában és a nagy Szamáriában (Zajos derültség.) mindenütt felvilá­gosodnak a népek, és a liberalizmus húsosfazekai mind összetörnek. Kigondolták a Kanzel-parag­rafusokat, megtiltották a szabadság igéjének hirdetését, bebörtönöztek milliókat és milliók véreztek el örömmel, szívesen a szabadság, a megváltás szent eszméjéért. Hát ezek vértanúk voltak a mi atyáink, a mi hitünknek ősei, és ezeknek a véréből származtunk mi, és származ­tak hitünknek, a megváltásnak szent igéi, és eze­ket hirdetni fogjuk minden börtönök, katakombák, lánczok ellenére is. Szent Péter, Pál, a szabad­ság első apostolai odamondták a zsarnoknak, az ilyen Kanzel-paragrafusok teremtőjének, hogy: »Infandum seelus« el fog veszteni téged az TJr, az örök Isten, mert ilyen hallatlan gonoszságot merészeltél elkövetni, az igazság, az örök Isten ellenében. A zsarnokok lánczokat kovácsoltak az apostolok kezére, ők felvették e lánczokat, és elmentek a mamertinusi sötét börtönökbe, hová a halálra Ítélteket vitték, s ott a rabszol­gaság börtönében írták a falakra e lánezokkal azokat a szent igéket, melyet saját szemeimmel láttán és megindulásom könnyeivel öntöztem: »Verbum Dei non est alligatum,«: Isten igéje nincsen megkötözve. És megesküdtem ott apáim, hazám, hitem szent Istenére, hogy az állibera­lis zsarnokságot én se fogom tűrni, hanem a népet felvilágosítani iparkodom. Megkötözhetik, leláuczolhatjátok testünket, de az ige megkötözve nincsen, » Verbum Dei non est alligatum.« Aján­lom a szabadság igazi bajnokainak, nézzék meg, zarándokoljanak a szabadságnak ama legszentebb helyeire, és tanulják meg miként kell tűrni, szenvedni a hitért, és tiszteljék ott a szabadság­nak igazi hőseit. lm, a szent szabadság egy kegyelet tárgya. (Megmutatja ag óralánczát.) Az ilyen lánczokat, amaz eredeti lánczokhoz érintik, és így mintegy megszentelve hordják keblükön a szabadság-sze­rető emberek a szabadságnak szent emlékeit. Én szívesen hordozom és örömmel mutatom fel annak bizonyságára, hogy ama mártírok voltak a népek szabadságának igazi bajnokai. Én, a mint meg­esküdtem akkor, megtartom, megújítom ezt az eskümet, lánezra verhetnek, bebörtönözhetnek, véremet vehetik, (Derültség.) de hitemet nem tagadom meg soha, a hit fölötti zsarnokságot április 28-án, pénteken. 93 tűrni nem fogja a nép, az önök álliberaliz­musának el kell veszni, mint elveszett Néró. A keresztény konzervativizmusnak, a haza fen­tartó igaz kereszténységnek, a miért létesült a néppárt, az isten, király, haza igazságának győzni kell ezen a hazán, az új ezredévben is, mint győ­zött és uralkodott a múlt ezredéven át. Befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Az eddig előadottakból is nyilvánvaló, hogy ez a szakasz, ez a merénylet először is természet­ellenes, a magyarok természetével, vérével, sza­badságszerő lelkével ellenkezik. Észellenes és logikátlan, mert azt követelné a magyar libe­rális törvényhozás ä magyar néptől, hogy az ne gondolkozzék, ne mondhassa el első imád­ságát: a Miatyánkot se, mert ha elmondja, akkor eszmél a szabadságért; nem mondhatja el a tízparancsolatot, mert ha azt észszel mondja el, akkor ez ellen fog küzdeni min­den erejével. Észellenes e szakasz, és hálá­datlan azon anyaszentegyház iránt, mely édes­anyja ezen hazának. Ujabb tőrdöfés az anya­szentegyház kebelén ez a javaslat. Két évvel ezelőtt, mikor az egyházpolitikának revíziójáról volt szó, azt mondtam, az önök egyik elődjének szavát idézve, hogy az az egyházpolitika, melyet behoztak, tőrdöfés a mi nagyasszonyunk szívébe. Akkor az önök lapjai gúnyt űztek az igaz­ság szavából. Ma a földniívelésügyi miniszter úrnak nemes intencziója (Halljuk! Halljuk!) a legnemesebb elismerést, tiszteletet és hálát ér­demli, és a nép szívében érzi azt, én csak vissz­hangja lehetek, mikor azt mondom, hogy ama nemes intézkedéseket, melyeket legutóbb tett a filoxerának, a rozsdának kiirtására, (Derültség.) és legutóbb a Erzsébet-ligetek ültetésével, foly­tatni kellene, és a filoxerát, a rozsdát a lelkek­ből kellene kiirtani, az ilyen fiíoxeránál és rozsdá­nál rosszabb Kanzel-paragrafusokat. (Derültség.) Ha pedig a Erzsébet-ligetekben a hazának föld­jét díszesíteni akarja, azok a fák égbekiáltó jelek az égbekiáltó bűnök engesztelésére. Ha önök valóban engesztelni akarják a bűnöket, akkor azokat a tőröket iparkodjanak kivonni a szívekből, a melyekkel a magyar természetet, jellemet, becsületet, a magyarok nagyasszonyá­nak szívét sértették. Akkor igenis azt mondom nyíltan és hangosan, a mit itt a képviselő úr csendes hangon mondott, azokra a fákra aggas­sák fel mindazokat a törvénytelenségeket, a melyekkei létesítik a királygyilkosokat, anar­chiát, a teljes nihilizmust. Az oly szakaszok nyil­ván az Isten, a király, a haza ellen irányúinak, az ily szakaszok az igaz öröktörvényekbe ütköz­nek, igazán törvényellenesek, tehát törvények nem lehetnek. Ne hozzanak oly törvényt, a mely ha keresztül erőszakoltatok, nekünk még nagyobb létjogosultságot ad és még egy indokot arra,

Next

/
Thumbnails
Contents