Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-450
450. országos ülés 1899. április 28-án, pénteken, gi époly keléssé, mint a volt bukott istenséget: Bánffyt. (Derültség.) Tehát én vagyok a te urad istened, a magyarok istene és arany borjút és Bálámot elembe ne tégy. Ily Kanzel-paragrafussal tehát ne lépj föl az Isten ellen, mert az Isten porba sújt téged, és az ő uralma örökké él. Ez, ha megértjük, benne van a tízparancsolatban, így érti azt a uép, mert az egészséges, annak az agyát és lelkét még nem homályosította el az álliberalizmus, mint bizonyos urakét. A nép egészségesen, tisztán és józanul gondolkozik, és az Isten tízparancsolatja ezt érteti meg vele. Ha pedig van, a ki kételkedik, tovább mondom. Minden szavát, minden programmpontját a néppártnak hozzáfűzöm a tízparancsolathoz. »Istennek nevéU, a te igaz istenednek, a magyarok istenének nevét »hiába ne vegyed«: őt ilyen Kanzel-paragrafusokkal ne sértegesd, és választó szavad más pártra ne tegyed. »Megemlékezzél, hogy ünnepeket szentelj.« Gazda iparmunkást védj és túl ne terhelj. Azért jött ide pártunk, hogy ezeket a dolgokat és eszményeket e hazában ismét életre keltsük. A merre körültekintünk, mindenütt csak a materializmust látjuk. Minél inkább lesülyed pedig egy nemzet a materializmusba, annál inkább van szükség az erkölcsi emelkedésre. Minél mélyebb az anyagi sülyedés, annál szükségesebb az erkölcsi emelkedés. A negyedik pont azt mondja: »Atyádat, anyádat tiszteljed: autonómiádat követeljed, hogy megélj a földön«. Megérti a nép, hogyha joga van minden féregnek a léthez, mint minden hitfelekezetnek, autonómiával kell bírnia azon vallásnak is, a mely ezeréven keresztül tartotta fenn a hazát, hogy az hosszú életű lehessen a földön. »Ne ölj«. Fogadd el tehát azt is, hogy ne öld meg a hitet, tehát védelmezd meg az iskolát, az jdlyen Kanzel-paragrafusok ellen. Lélekölők valóban az ilyen Kanzel-paragrafusok. Az ilyenek ellen tehát védelmezd a szabadságot, a hitet, a legszentebb jogot. Hatodik parancs: »Ne paráználkodjál!« Szentül házasodjál, revíziót sürgess, szentséghely az oltár, nem a községháza. Ei kell fogadnod a revízióját mindannak, a mi e szent és isteni törvények ellen irányúi. »Ne orozz!« Ne nyúzzad a szegény nép bőrét! (Helyeslés a szélsőbalon.) Könnyítsd az adókat, adóztasd a tőzsdét; ha elfogadod a tízparancsolatot, el kell fogadnod ezt is. Ha az a liberális gondolkodás legalább olyan jóakarója volna a népnek, mint a kancsukás Muszkaország, akkor a földadót régen leszállította volna; Magyarországon pedig az utolsó huszonötévi gazdálkodás alatt meghuszonötszörözték a földnek terhét. Hát már most mit érdemel az ilyen rendszer? (Felkiáltások a szélsőbalon: Huszonötöt!) Hohó, huszonötöt ? (Közbeszólás: Botot!) A botbüntetést eltörölték a kiknek borsódzott a hátuk, és bottal kis bűnösöket büntettek csak. Tartoznak huszonötszörös kártérítésével mindama kárnak, melyet a haza testén, lelkén okoztak. »Hamis tanúságot ne szólj feled ellen«, méltányolj mindenkit egy nemzet jellegben, egy nemzet kebelében. Azok a valíástipró egyházpolitikai törvények okozták azt is, hogy a nemzetiségek mindinkább zajongnak, lázongnak a hazában, és ez a szegény boldogtalan ország, melynek úgyis öröklött átka, hogy össze nem tart, most még izzóbb helyzetbejut. Ezt a kérdést más nem orvosolhatja, mint az igazi méltánylás. Azért ez a parancs is pártunk egyik programmpontja. Ha elfogadod a tízparancsolatot, hamis tanúságot ne szólj feled ellen, méltányolj mindenkit egy nemzet jellegében. Az utolsó parancs: Társad feleségét bűnre ne kívánjad, polgár-ágyasságra meg épen ne szánjad se házát, se szolgáját, még a szamarát se! így tehát ismétlem, — és gondolom, eléggé feltüntettem és bebizonyítottam,—hogy az egészséges, józaneszű magyar ember elfogadván a tízparancsolatot, elfogja fogadni, a mint hogy elfogadta is a keresztény néppártnak az álláspontját. Természetesen nem kell tehát izgatás, csak felvilágosítás. Volt eset, hogy ellenségeim között — én agyán ellensége, mint keresztény ember senkinek sem vagyok, szeretem felemet, még ha ellenségem is, és ez az igazi keresztény liberalizmus, — zsidók körében mondottam ezt, és azok kénytelenek voltak elfogadni, és ép eszük lévén, nem mosolyogtak azon, mint ott a képviselő úr. (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon. Félkiáltások a szélső baloldalon: Belitska Béni!) A haza népe szenved, nyomorban, küzdelemben él, és mi azért jövünk ide, hogy a nép javát keressük, nem pedig azért, hogy mosolyogjunk. En a haza népei közt jártam-keltem mindenütt, ismerem a hon lakóit, de oly képű népet nem találtam sehol, még a hallstadti trottlik között sem. íme, ha nem fogadják el a magasztosabb elveket és eszméket, ha csak a tíz parancsolatot fogadják is el, akkor is meg kell vetniök ezt az álliberális rendszert; meg kell vetniök ezt a KanzelParagraphot és azért kell küzdeniök, lelkesedniük, hogy a nép igazi joga, szabadsága viruljon és győzzön. (Helyeslés halfalől. Halljuk! Halljuk!) íme, itt van a könyvek-könyve a kezemben, bármely pontja, bármely szava, az elsőtől az utolsóig nemes és magasztos; ezt a hazában minden valláskülönbség nélkül, minden ideálisan érző ember szereti; az ős ezredéveknek legszentebb ideálizmusa, költészete ez. Az ős ezredéveknek legelső látnokaitól, népvezéreitől,' államalkotóitól, törvényszerzőitől. És visszhangzik az újvilágba, a katholikus vallás, e világvallás lelkészeinek napi zsolozsmáiban. A református felekezeteknek szintén kenyerök. Ezt a könyvet és 12*
