Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

78 449, országos ülés 1899. április 27-én, csütörtökön. alapjául örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggesztem (Szünet utón.) Elnök l Az ülést folytatjuk. Perczel Béni jegyző*. Madarász József! Madarász József: T. ház! Jól tudom, hogy a történtek után a javaslatból törvénynek kell lenni. Azt is tudom, hogy ezen javaslat, viszonyítva az eddigi választási törvényekhez, ha nem is sok, de valamelyes javítást mindenesetre tartalmaz. Ha arról volna szó egyedül, hogy az eddigi gyakorlat, vagyis a biráló bizottságok és a legfőbb ítélőszék által leendő igazolás közt kellene választanom, őszintén azon határozatra jutottam volna, hogy a javaslatot elfogadjam. Azonban daczára ezeknek, a miket itt elmondtam, két okból a javaslatot általánosságban sem fogadhatom el. Első ok az, hogy a biráló bizottságokat fentaríhatóknak többé nem, és teljesen törlendőknek tartom. Hanem az én tapasztalatom szerint olyan esetek, midőn a ház nyilvánosan igazolta képviselőit, a törvény, jog, igazság és méltányosságnak mindig megfeleltek. Vétkezném meggyőződésem ellen, ha ezt legalább ki nem jelenteném és a mellett meg nem maradnék, miután ellenkező meggyőződésre nem jut hattam. A második ok pedig ez: 1848 tói nagy időn át csak fehér holló gyanánt tűntek elő a vesztegetések a képviselőválasztásoknál. Később az igaz, az 1867-iki kiegyezés után, ós a biráló bizottságok behozatala után a hatalmi erőszakoskodás a vesztegetések miatt, a melyeknek tulajdonítottam azt, hogy a ház nyilvános igazolása eltöröltetett, természetszerűleg az ellenzéknek kellett gondolkozni bizonyos módokról, hogy a választások tisztasága és az igazolás tisztasága is biztosíttassák. Mivel azonban törvény eddigelé legalább, a vesztegetések alapját nem állapította meg, e törvényben pedig bizonyos költségek törvényesíttetnek, tehát a választói jog megfizettetik: én, kinek egész közügyi életemtől fogva az volt a meggyőződésem és ma is az, hogy a ki jogot nyer, az teljesítse ezt a jogot megfizetés nélkül, ha pedig nem teljesíti, akkor érdemetlen arra, (Igaz! Úgy van! a szélső baldolalon.) óvom önöket, t. képviselő urak, — tudom, hogy sikertelen óvásom, mert önök megkötötték magukat, — vajha hazámnak ezen költségek megállapításának törvényesítése nagyobb károkat ne okozna, hazám alkotmányára, nemzetemre és az erkölcsiségre, mint okoztak eddig kárt azon 20, 30, mondjuk 40 helytelen igazolások. Mivel nekem az a meggyőződésem, hogy az a polgár, a kit megvesznek, nem követelheti képviselőjétől, hogy őt el ne adja, és az a képviselő, ki megveszi polgárát és megfizeti, az nem ritkán fogja azt önző czélokra jogosan fel is használhatni ; mivel én hazámat, nemzetemet megvédeni óhajtom, ezeket tartottam kötelességemül önöknek, ha most nem követtetik is, a jövőre nézve figyelmükbe ajánlani. De mert nekem első, hogy a képviselőház fenségi jogát maga gyakorolja, másodszor mert annak az erkölcstelenségnek, a polgári jog megfizetésének törvényesítése előttem a legnagyobb veszedelmet tárja föl, ez indokokból kötelességemnek tartom a törvényjavaslatot általánosságban nem fogadni el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyzőS Veszter Imre! Veszter Imre: Az előttünk fekvő törvényjavaslat ellen nekem is vannak aggodalmaim, nevezetesen pedig hibának tartom, hogy a képviselőválasztás érvénye feletti bíráskodást a kúriára vagyunk ruházandók, mert attól félek, hogy ennek végzetes következései lehetnek, és hogy nem jól teszszük, a mikor a mi juszticziánk legfőbb fórumát politikai pártküzdelmek és pártszenvedélyek színhelyévé avatjuk. Én már az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával kifejezést adtam azon véleményemnek, sőt meggyőződésemnek, hogy helyesebb lett volna a mi viszonyaink közt ezt a biráskodást a közigazgatási bíróság hatáskörébe utalni. Sajnálom, hogy erre vonatkozó törekvéseimmel ezélt nem érhettem. Nem érhettem czélt daczára annak, hogy biztosan tudom, hogy a háznak nagy többsége e tekintetben velem egy véleményen van. De hát, t. ház, egy paktummal állunk szemben, és miután arra nincs kilátás, hogy ezen pártközi megállapodás, a melyről jól tudom, hogy esak az egész háznak egyhangú határozatával volna módosítható, ez alkalommal meg volna változtatható, én egy előrelátható meddő küzdelmet a kompetenczia körül nem akarok folytatni, és nem is akarom ismételni mindazt, a mit a politikai bíráskodásnak a kúria hatáskörébe való bevonásáról és anuak veszélyéről már e helyütt és más helyütt is, az igazságügyi bizottságban előadtam. Végre is számolnom kell a helyzettel és miután épen ezen helyzetnél fogva kénytelen vagyok belátni, hogy a pártközi kompromisszumnak megbolygatása, vagy pláne megbontása a politika minden vonalán még nagyobb veszélyeket idézhetne elő, mint a milyenek a jelenlegi törvényjavaslatnak elfogadásából a juszticziára nézve szármaszhatnának, én részemről annak megjegyzése mellett, hogy a törvényjavaslatot a maga egészében elfogadom, csak azt vagyok kénytelen kijelenteni saját lelkiismeretem megnyugtatására, hogy tekintettel az előzményekre, — már tudniillik az engem érdeklő előzményekre, — a kompetencziát tár-