Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

449. országos ülés 1899. április 27-én, csütörtökön. 79 gyazó szakasznak megszavazásától tartózkodni fogok. És ezzel tulajdonképpen be is fejezhetném azt, a mit. tekintettel az én állásomra ezen kérdésben elmondani saját magam iránti tekintetből is kötelességemnek ismertem, de ha már felszólaltam, engedje meg a t. ház, hogy azokra, a miket a mai vita folyamán Molnár János képviselőtársunk előadott, egy néhány rövid reflexiót tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Én tudniillik az ő fejtegetéseivel szemben egész határozottan kijelentem, hogy a törvényjavaslatnak azon rendelkezéseit, a melyek ellen Molnár János képviselő úr felszólalt, feltétlenül helyeseknek és az erre vonatkozó szakaszokat okvetetlenül fentartandóknak tartom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Ha mi tiszta választásokat akarunk, akkor a nyomás, a befolyásolás, a kényszerítés minden módjának és nemének egyaránt elejét kell venni. Már pedig tudjuk, hogy a korteskedésnek azon módja, a mely az embereknek és különösen az aszonyoknak vallásosságára spekulál és abból akar politikai tőkét csinálni, (Élénk tetszés és helyeslés jobbról. Mozgás a baloldalon.) sőt a politikát elhomályosító fanatizmus felkeltésére is alkalmas, még a pénzbeli veszgetésnél és az erőszakoskodásnál is veszedelmesebb. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A képviselő úrnak azt az állítását, hogy az általa diffikultált rendelkezések a katholiczizrnus lealaesonyítására szolgálnak, egyáltalában nem látom beigazoltnak. A törvényjavaslat nem tesz különbséget katholikus és más pap között, hanem egyáltalában olyan rendelkezéseket állít fel, a melyek minden felekezeti pap működésének szabályozására irányúinak. A törvényjavaslat a kattio likus püpot egyetlenegy szóval sem akadályozza meg magasztos hivatásának teljesítésében, hanem csak azt czélozza, hogy a vallás eszközeivel ne élhessen vissza, és azokat ne állíthassa a politika, és különösen a pártpolitika szolgálatába. (Helyeslés a jobboldalon.) A torvény e tekintetben nagyon is liberális, annyira liberális, hogy még az egyházpolitikai törvények revíziójára irányuló törekvéseknek sem áll útjába. Méltóztassanak azok ellen agitálni és harczolni, a mennyire tetszik, nem félünk tőle. De nemcsak a politika, hanem a vallás nevében is tiltakoznunk kell az ellen, hogy a templom a korteskedés tanyájává lealacsonyíttassék, (Helyeslés a jobboldalon.) és hogy a választók az egyház hatalmi eszközeinek a^almazásával a politikai pártok egyikébe, vagy másikába tereitessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úrnak fejtegetései, a melyek nagyon is középkori szagúak, a melyek a mai modern élettel és a mai haladó korszakkal aligha egyeztethetők össze, már azért sem állanak meg, mert a képviselő úr azon álláspontra helyezkedik és olyan színezetet ad a dolognak, mintha a törvényjavaslat említett rendelkezései csak a katholikus papokra vonatkoznának, és mintha különösen a kegyszerek osztogatásának szempontjából ez más felekezetek papjaira nem is vonatkozhatnék. Én ugyan a theológiai tudományokban nem vagyok jártas, de tudom, hogy a protestáns papok is keresztelnek, ők is temetnek, hogy ők is szolgáltatják az Úr vacsorát, hogy a protestáns vallás is hisz a túlvilági életben stb., tehát nem áll az, hogy csupán csak a katholikus papok diszcziplináltatnak ezen javaslat által, mert hiszen a protestáns papoknak és gondolom a zsidó papoknak is épúgy állna módjukban saját vallásuk eszközeivel szintén korteskedni, ha azt tenni akarnák. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ő jogosultnak tartja, hogy egy politikai irányzat mellett állást foglalva, egy másik politikai irányzat ellen forduljon, és nem is tagadja, hogy ö és mások is a liberalizmus ellen prédikáltak. Azt mondta, hogy prédikáltak, tehát gondolom, hogy a liberalizmus ellen a papi szószékről foglalt állást. Az ellen, hogy ő a saját felfogása szerint a liberalizmus ellen küzdjön, gondolom, senkinek közülünk nincsen semmiféle ellenvetése, vagy kifogása; nekünk csak az ellen van kifogásunk, hogy ne a papi szószék használtassék fel erre. Egyébiránt figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy mindent, a mi Magyarországon haladást jelent, a liberalizmusnak köszönhetünk, és a liberalizmus "mellett ki is fogunk tartani, mint egy ember, bármit tegyenek is azok, a kik e téren velünk egyet .nem értenek. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy azon dolgok, a melyekkel különösen az utolsó kampagne alkalmából a néppárt korteseit, köztük a lelkészeket is vádolják, azok nem nagy dolgok, csak lappáíiák. Úgy mondotta, expressis verbis, hogyha valakit azzal ijesztgetnek, hogy nem fogják eltemetni és gyermekét nem fogják megkeresztelni, ezek oly csekélységek, a melyek szót sem érdemelnek. Bocsánatot kérek, én azt gondolom, hogy épen az utolsó választások tapasztalatai egészen másra tanítottak bennünket. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Én nagyon jól tudom, hogy különösen a felföldön egyenesen fanatizálva lett a nép azon eszközök által, a melyeket a t. képviselő Úr a lappáliák kathegóriájába soroz. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Egy felsőmagyarOrszági vármegyében például az asszonyok (Egy hang a bal Idolon: Már megint! Derültség.) akkor, a mikor a kocsik ott állottak, hogy a választókat a választás színhelyére vigyék, odafeküdtek az út közepére, és azt mondták, hogy csakis a mi testünkön át juthatnak el a választási urnához. Hát ez volna az a lappália, a mely nem gyakorolt