Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

149. országos ülés 1899. április 27-őn, csütörtökön. 77 jogai közé. Áthidalja a két eltérő elvi álláspontot, nézetem szerint, helyesen a bifurkáczió gondolatával és ennek gyakorlati keresztülvitelével, melynél fogva csakis a birói eldöntésre alkalmas tényálladékot, visszaéléseket és érvénytelenségi okokat utalja a biróság elé, és fentartja minden egyéb tekintetben a képviselőháznak a bíráskodási jogot, a javaslatban körvonalozott érvénytelenségi okokra. Én részemről, t. ház, ép azért, mert az igazolási bíráskodás jogát a képviselőház önjogai közé tartozónak vélem, a forma ellen is kifogást emelhetnék, azon forma ellen, a melyben ezen kérdés jelenlegi megoldása tervezve van, a mennyiben kétségtelenül maga a javaslat szerint is elismerten a képviselőház jogát képező, a képviselőház autonómiájához tartozó dologban befolyást, beleszólást engedünk a törvényhozás más két faktorának is, s csak az nyugtat meg ebben a tekintetben, hogy a megszabott határidő letelte után önként, a törvényhozás többi faktorainak hozzájárulása nélkül ezen jog visszaszáll a képviselőházra a maga teljes korlátlanságában. Elfogadom, t. ház, ezen javaslatot az általános tárgyalás alapjául azért is, (Halljuk! Halljuk!) mert le kell számolnom ezen kérdés politikai múltjával; le kell számolnom azzal, hogy 1874 óta, a midőn ezen bíráskodási elv általánosságban a törvénybe igtattatott, szakadatlanul, és mindannyiszor, valahányszor az ellenzékek a választási visszaéléseket felpanaszolták, és ezt pedig gyakran tették: ezen intézkedés, e törvényjavaslat lényege mindig úgy lett odaállítva, mint panaczea a jövő biztosítása tekintetében, mint biztosíték azzal szemben, hogy a választások tisztasága a visszaélésekkel megzavartatni nem fog. Most már csak a biróság megválasztása kérdéséhez akarok még egy pár szót szólani, (Halljuk! Halljuk!) mert részemről azok közé tartoztam, a ki, ha már a képviselőház ki is adja ezen bíráskodást a kezéből, ezen bíráskodást nem a királyi kúriára, hanem más birói fórumra, nevezetesen a közigazgatási bíróságra óhajtottam volna bizni. (Helyeslés jóbbfelől.) És, t. ház, ezen felfogásommal talán nem is állok izoláltan, mert az ezen javaslatot megelőző javaslatnak tárgyalására kikaidött bizottság 1895-ben szerkesztett jelentésében teljesen méltatja azon okokat, a melyek a bíráskodásnak a kúriára való átruházása ellen, a kurai sérthetetlensége intakt voltának megóvása érdekében emelkedtek, és csak mintegy az akkori kényszerhelyzetnek kifolyásaképen, mert nem volt más birói fórum, a melyre ezen kérdések feletti bíráskodást bízhatta, fogadta el azt, hogy ezen ügyekbeni bíráskodás a királyi kúriára bizassék. Azonban (Halljuk! Halljuk!) megnyugszom abban is, hogy a királyi kúria izassék meg ezen bíráskodással; megnyugszom Mőször azért, mert a királyi kúriának hosszas idő alatt kifejlődött tekintélyét oly szilárd és magas szirtnek tekintem, a melyre csapkodhatnak a pártszenvedélyek hullámai, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) de a melyet sem el nem boríthatnak, sem helyéről el nem mozdíthatnak. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) Megnyugszom azért, meit a részint keresztülvitt, részint folyamatban levő proczesszuális intézkedésekkel a királyi kúria eddigi túlságos terhétől némileg szabadulván, visszaadathatik majd természetes, a jogegység felett őrködő hivatásának, a melylyel szép kapcsolatba lesz hozható a neki mint állambiróságnak ezen törvény által adott juriszdikczió is. És végre is főképen megnyugszom azért, mert ezen reformnak eszméje abban a jegyben született, hogy a választások fölötti bíráskodás a kúriára lesz bízandó, és az idők folyamán ezen két eszme, tudniillik a választási bíráskodás és a királyi kúria annyira összeforrt a közvélemény előtt, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) hogy én azt hiszem, hogy a közvélemény fájdalmas megsértése nélkül (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) ezt a két eszmét egymástól elválasztani nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok győződve arról, t. ház, hogy a helyzet a képviselőválasztások korrektsége, tisztasága tekintetében lényegesen fog javulni. De bátor vagyok rámutatni arra, hogy nézetem szerint ez a javulás nem azért és nem főképen azért fog bekövetkezni, mert a bíráskodást a képviselőház a saját kezéből kiadva, birói fórumra bizta, (Halljuk! Halljuk!) hanem főképen azért fog javulni, mert a javaslat 3. §-ában a választási visszaélések, a választás érvénytelenségének esetei, az eljárás pregnáns megsértésének esetei oly kimerítően és oly szépen vannak körvonalazva, hogy mindenki óvakodni fog a választási visszaélések és szabálytalanságok elkövetésétől, és melyek alapján a konkrété felmerülő tényálladékok nagyon szépen és könnyen lesznek elbírálhatók. Meg vagyok győződve arról, hogyha egy ilyen szépen és szorosan körvonalazott érvénytelenségi —hogy úgy mondjam — lajstrom állott volna a képviselőház bíráló bizottsága előtt is, ennek működése ellen nem lett volna emelhető az a számtalan és néha alaposnak is látszó kifogás, a mely tényleg emeltetett. És meg vagyok arról győződve, hogy javulni fog főképen a politikai helyzetben beállt változások folytán, a mely a pártok közötti harcznak a vonalát sokkal szűkebbre vonta, és ennek folytán a jövő választások tekintetében a békésebb, nyugalmasabb és helyesebb kibontakozás útját készítette elő. (Élénk helyeslés jobboldalon.) Mindezek után, t. ház, a mint azt már különben beszédemben többször is jeleztem, a javaslatot a magam részéről az általános tárgyalás