Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-449

74 449. országos ülés 1899. április 27-én, csütörtökön. (Felkiáltások balfelől: Megmondta!) Bocsánat, nem hallottam. Mégis mind ennek daczára én annyira fontosnak tartom ezen javaslatot, oly fontosnak azon parlamenti reformot, melyet ez bevezetni hivatva van, hogy nem találom feleslegesnek, ha a t. képviselőház becses figyelmét igénybe véve és talán untatva is, a dolog egészére kiterjeszkedő némely megjegyzéseket koczkáztatok. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A modern, a népképviseleten alapuló parlamentarizmusnak alapgondolata és létfeltétele a valódi népakarat. Ezen valódi népakarat kifejezésre hozatalát eszközlik és ezek biztosítására vannak hivatva először a helyes választási törvények, másodszor a választási visszaélések lehető megszüntetése, vagy korlátolása, és harmadszor a helyes választási eljárás és biztosítékok a tekintetben, hogy ezen választási eljárás meg is fog szigorúan tartatni. A mi ezen feltételek elsejét illeti, arra a jelen tárgyalás alatt levő törvényjavaslat csak migyon — mondhatnám — elenyésző csekély mértékben terjeszkedik ki. A választási törvények, mint általában Magyarországnak egész alkotmányos élete a históriai fejlődés alapján létesültek, és valamint Magyarország egész alkotmánya e történelmi fejlődés alapján áll és nem valamely karfában körvonalazott szerkezetet képez, úgy a választási jog körüli intézkedések is ezen történeti fejlődés folyamán állottak elő és a választási jogosultság ma is nem ítélhető meg helyesen, ha ezen történelmi fejlődés folyamatát szem elől tévesztjük. A régi rendi alkotmány alatt a nemesség volt az államfentartóelem. Ezen nemesség birta a választói jogosultságot és a midőn a rendi alkotmány a népképviseleten alapuló parlamentarizmussá változott át, midőn a nemesség előjogairól lemondva a jogegyenlőséget tette a további fejlődés alapjául, gondoskodnia kellett és gondoskodott is biztosítékokról arra vonatkozólag, hogy a választói jog kiterjedése ne váljék az állami életet gyengítő, hanem ellenkezőleg azt megszilárdító forrásává. Azóta is az 1874-ik választó törvényben is azt tapasztaljuk, hogy e téren a fejlődés csak lassan és fokozatosan halad, és bár időnként szüksége mutatkozik annak, hogy a választói jog terjedelme kiszélesítessék és lassanként szélesebb rétegek vonassanak be ezen választói jog élvezetébe, és bár nem lehet elzárkózni annak helyessége elől, hogy minden, a társadalomban létező és politikai érvényesülést igénylő irányzattal inkább el lehet számolói, ha az a politikai élet természetes küzdő terén a parlamentben jut kifejezésre, és itt nyilt bírálatban, helyessége, vagy helytelenségének a nagy közvélemény előtti kimutatásában részesül, mintha settenkedve, alattomosan kénytelen meghúzódni, mint egy lappangó kór terjedni s néha csak errupcziókban lelni kifejezését, mégis, nézetem szerint, óvakodni kell oly intézményektől, amelyek nagyon túlságosan nyitják meg a parlamentarizmus csatornáinak zsillipjét, és oly elemek tömeges bevonulásától, melyek esetleg a rendet meg az alkotmányt is elsodrással fenyegetik, melyekkel nem vagyunk tisztában, vájjon azok az állami életnek valóban termékenyítő tényezőivé válnak-e. Én részemről tehát ellene vagyok a választói jog minden lényeges kiterjesztésének. (Helyeslés a jobboldalon.) És csak annyit tartok, ha ez a kérdés napirendre kerül, megengedhetőnek, hogy a legkirivóbb egyenlőtlenségek, melyek különösen az úrbéri egynegyed telek mai adóczenzusában fenforognak kiküszöböltessenek, én megelégszem egyelőre a választói jognak azzal a kiterjeszkedésével, melyet a jelen javaslat eszközöl azáltal, hogy az adónak bizonyos időpontig való meg nem fizetését diszqualifikálónak többé nem tekinti, a mi a választók számát ha nem is, a mint hallottam egy pár oldalról, százezrekkel, hanem bizonyára tízezrekkel szaporítani fogja. Épúgy ellene vagyok a választókerületek beosztásában eszközlendő minden nagyobb változtatásnak, nevezetesen annak, hogy a választókerületek egyenlősítessenek. A választókerületek jelenlegi beosztása is históriai fejlődés utján létesült és nem vált eddig s meggyőződésem szerint a jövőben sem fog válni az egészséges állami fejlődés semminemű akadályává, holott ezen választókerületek beosztásában való lényeges változtatás az eddigi egyensúly megzavarására vezethet, és esetleg oly kombinácziókat hozhat létre, a melyek a nemzeti állam továbbfejlődésére, esetleg az ország egyes részeiuek prosperálására nézve végzetes befolyással lehetnek. E két dologgal azonban bővebben foglalkozni nem akarok, mert meggyőződésem szerint a parlamenti reformnak kérdése ezen javaslat elfogadása által egyenlőre le van zárva, és csak futólag kívántam felhozni ezen dolgokat főleg azért, mert elszórtan ugyan, de mégis emelkedtek némely hangok az említettem irányzat mellett is. Nevezetesen számot kellett ebben a tekintetben némileg vetnem egy igen tisztelt képviselőtársunk részéről az igazságügyi bizottságban is felvetett, de egy tegnapi vezérczikkben a publiczisztikában is méltatott eszmével. Én nem tartok attól, hogy a jelenlegi törvényjavaslat által biztosítandó tisztasága a választásoknak esetleg az államfentartó elemmel nem mindenben kongruáló elemeket fognak juttatni ezen képviselőházba és ennek ellenében a képviselőválasztó kerületek rendezése és olyképeni beosztását, hogy a kisebb képviselőküldési joggal felruházott helyek nek ezen képviselőküldési joga megszüntettetvén,