Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

448. országos ülés 1899. április 26-án, szerdán. 5b természetesen nem méltattathatott ama figyelemre, melyre az valóban közérdekű voltánál fogva méltán érdemes lett volna. Azóta csak az újságok foglalkoznak itt-ott ujabbau is nyomorúságunk e fajtájával, de persze ez csak annyit használ, mennyit a nyöszörgés a mély fájdalomnak. Talán a gyármentes helyek szerencsésebb lakói kicsinyelhetnék panaszainkat, de hatványozottan érezzük mi a helyzet türhetetlenségét, kik elszerencsétlenedtünk a Gschwindt-gyár közelébe. A mi kevés sugara a napnak meggyengülve keresztül tud törni a gyár fekete füstfelhőin, kudarczot vall koromlepte ablakainkon; friss, üde levegő előttünk már ismeretlen fogalom, mert e helyett dögletes bűz pusztítja egészségünk, emészti szervezetünket. Már pedig talán van annyira fontos az egészség, mint a jólét egyik leghatalmasabb tényezője, hogy a hatóságok részéről — ha mindjárt áldozatok árán is, — kellő méltánylásban részestíljön.« T. képviselőház ! Ez az egy eset is mutatja azt, hogy a fővárosnak ezen gyártelepek eltávolítására nézve lehetőleg sürgősen kellene intézkedni. Igaza van abban ismét a miniszterelnök úrnak, hogy ezt olyan könnyen eltávolítani nem lehet, de én azt hiszem, hogy közegészségügyi szempontokból a fővárosnak meg lehet az a joga, hogy esetleg kisajátítás árán is az ilyen gyártelepek, mint a milyen az itten felhozott eklatáns eset is, onnan eltávoztassanak. Hiszen én magam is ennek a gyártelepnek a közelében lakom, és kénytelen leszek lakásomból a miatt elköltözni, mert az, ennek a gyárnak bűzhödt kéméayfűetje miatt, teljesen hasznavehetetlenné vált. És ismételten kérem a miniszterelnök urat, hogy ennek a felhozott gyártelepnek a lehetőség szerint is sürgős eltávolításáról hatáskörében annál is inkább intézkedni szíveskedjék, mivel ez a gyártelep fővárosunknak egyik nagyforgalmú, és lehet mondani legszebb útvonalára, a körútra esik. Miután a t. miniszterelnök úr — úgy látszik, — a kérdés iránt maga is melegen érdeklődik, a választ tudmásúl veszem. Elnök: A ház a miniszterelnök úr válaszát tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök válasza Major Ferencznek a khinai kérdésben hozzá intézett interpellációjára. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! Major Ferencz képviselő úr azt a kérdést intézte hozzám: van-e tudomásom azon törekvésről, hogy külügyi kormányunk a khinai partokon területet óhajt bérelni, vagy már ezen dolog bevégzett tény-e; és ha igen, szándékozom-e a közvéleményt eziránt tájékoztatni? T. képviselőház! Van szerencsém erre nézve azt kijelenteni, (Halljuh! Halljuk!) hogy bár a külügyminiszter úr az 1867: XII. törvényczikkben reá rótt hivatás és kötelességnél fogva, a mely szerint külügyi kereskedelmi érdekeinket ő képviseli, folyton gondos és éber figyelemmel kiséri a mi kereskedelmi érdekeinket, és törvényes hatáskörében előmozdítani igyekszik: avval a tervvel, hogy Khiuában területet béreljen, ez időszerűit nem foglalkozott, ennélfogva arra nézve bevégzett tényről de semmiféle tényről szó sem lehet. (Élénk helyelés.) El kell ismernem, hogy a t. képviselő úr interpellációjában, illetőleg azon szavakban, a melyekkel interpelláczióját bevezette, igen figyelemre méltót és sok igazat mondott. Ma. midőn oly lázas törekvéssel keres minden állam magának távoli és tengerentúli államokban, és így a Keleten is összeköttetéseket és lehetőséget arra, hogy kereskedelmi érdekeit ápolja, és kereskedelmét expanzív irányban fejleszteni iparkodik, a magyar kormánynak is kötelessége a külügyminiszterrel egyetértőieg és az ő közreműködésével kereskedelmünket a lehetőség határain belül fokozott mérvben ápolni, kereskedelmünket nagyon is elhanyagolt export kereskedelmünket abban a tekintetben hathatósan támogatni, hogy minden meglevő piaczot lehetőleg megvédjen és megtartson, és a mennyire lehet, új piaczokat nyisson. (Heyeslés.) Hanem, t. képviselőház, az a tény és az a panasz egészen általános és közismeretíí, hogy a mi kereskedelmi világunkban, sőt nem csak a mienkben, hanem odaát a Lajthán túl is, a hol pedig sokkal fejlettebb kereskedelmi élet és kereskedelmi világ van, nem nagy vállalkozási szellem mutatkozott eddig ismeretlen és főleg tengerentúli új összeköttetéseket felkeresni, oda tengerentúlra elmenni és ott letelepedni. Pedig, t. képviselőház, — és ez szolgáljon f. képviselő úr előadásában felhozott egyes dolgokra viszont megjegyzésül, — az állam maga kereskedelmi összeköttetéseket, nem teremthet, és tengerentúli kereskedelmet nem létesíthet és fejleszthet, csak egy öntudatos kereskedői tevékenység és azon kereskedői inicziativa teremtheti azt meg és fejlesztheti exportkereskedelmünket, a mi pedig annyira kívánatos és az ország érdekében áll. (Igás! Úgy van!) Az állam adhat és adjon is impulzusokat és ébreszszen, az állam főfeladata a támogatás és védelem. Thaly Kálmán: A magyarokat is, ne csak az osztrákokat! Széll Kálmán miniszterelnök: Igenis! Én a mi kereskedelmünkről is beszélek. Es abban igaza van a t. képviselő úrnak, hogy ennek a védelemnek egyik hathatós momentuma egy erős tengeri haderő, és hogy a tengeri haderőnek minden erősítése ezen czéloknak szolgálhatna. Ez kétségtelen, és mt mindenki elismeri;