Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

-i 448. országos ülés 1899. április 26-án, szerdán. és az illetékes tényezők ennek tudatában vannak, Hogy pedig tengeri haderőnket eddig talán a kivánt mértékben nem fejlesztettük, az a pénzügyi tekinteteken múlott, melyeket szem elől téveszteni nem lehetett, és a melyekkel ezt a kérdést is, mint minden költségkérdést, összhangban kell tartani. (Élénk helyeslés.) Megnyíltak azonban új és nagy tengerentúli területek a világkereskedelem számára a Keleten. A mi kereskedőinknek tehát kedvező alkalom nyílik arra, hogy keressenek, létesítsenek új összeköttetéseket, menjenek oda, és a magyar kormány s vele egyetértőleg a külügyminiszter, a ki a mi külkereskedelmi érdekeinket törvény szerint hivatva is van képviselni és támogatja és képviseli is, azzal a világos és öntudatos eljárással, a melyik sajátja, — ez irányú törekvéseiket támogatni fogja. A kereskedelmi világ számíthat védelemre, és a lehetőség határain belül hathatós támogatásra. (Élénk, általános helyeslés.) Ezek azok, a miket a t. képviselő úr interpellácziójára, de nemcsak arra, ha nem az általa felvetett eszmékre és megjegyzésekre is kötelességemben állónak tartottam elmoudani. Kérem a válasz szives tudomásul vételét. (Általános élénk, helyeslés.) Major Ferencz : T. ház! Először is kijelentem, hogy a miniszterelnök úrnak interpellácziómra adott válaszát tudomásul veszem, mert a miniszterelnök úr beszédében reflektált azokra, a miket én interpellácziómhoz főztem, és azon fejtegetésekhez, a melyeket én a tengerentúli versenyben való részvételre vonatkozólag itt elmondottam, hozzájárult. Nekem tulajdonképen nem is az volt a ezélom interpelláczióm előterjesztésekor, hogy a kliinai foglalásra vonatkozólag biztos választ kapjak, mert nagyon jól tudom, hogy ez sokkal kényesebb diplomácziai kérdés, semhogy e tekintetben úgyszólván nyíltan és idő előtt nyilatkozni lehetne; de ezélom az volt, hogy a magyar közvéleményt egy kissé felrázzam, és érdeklődését ráirányítsam a külpolitikára, és főleg pedig arra, hogy egyszer már barátkozzék meg azon most már halaszthatatlan irányzattal, hogy igenis Magyarország és így Ausztria is (Zaj a szélső baloldalon.) együttvéve nem zárkózhatik csupán határai közé, hanem igenis, határait át kell, hogy lépje, és be kell, hogy lépjen a nemzetközi versenybe. Thaly Ferencz: Előbb Magyarországot kell meghódítani! Major Ferencz: T. ház! Megfelelek erre is, köszönöm a közbeszólást. Nem osztom azoknak a meggyőződését, a kik azt mondják, hogy közgazdasági állam vagyunk és azok is maradjunk. Ez egy volna, t. képviselőház, a közgazdsági leszereléssel, és én részemről nem akarok a mulasztásban részes lenui, épen ezért ismételten hangoztatom, hogy Magyarországnak igenis nem szabad mezőgazdasági államnak lenni, hanem minden erővel oda kell hatnia, hogy ipari és kereskedelmi állam legyen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: önálló vámterülettel.) Kívánom és követelem pedig azt a mezőgazdaság érdekében, mert a mezőgazdaság ipar és kereskedelem nélkül legfeljebb csak tengődhetik, de nem virágozhat. Erre azt hiszem, leginkább megadja a feleletet mai helyzetünk, a mikor csakugyan épen annak köszönhetjük, hogy mezőgazdaságunk, de egész közgazdaságunk csak tengődik, hogy nincsen iparunk és nincsen kereskedelmünk. Hiszen épen azt a kedvező helyzatet kell megragadni, t. ház, a melyben Magyarország van, hogy olyan talaja van, a mely azokat az élelmi szükségleteket, a melyekre az iparfejlesztésnek szüksége van, a messze jövőre biztosítani tudja, és a midőn gyáriparát, kisiparát és kereskedelmét fejleszti, nem szorul más államra. Épen azért kell elkövetni mindent, hogy az itteni nyers termények itt fogyasztassanak el, és hogy mi egy virágzó ipart és kereskedelmet létesítsünk. Hiszen példa erre Francziaország, mely a legnagyobb mennyiségben termeli a búzát, mégis reászorul búzában a külföldre. Miért? Mert fejlett az ipara és kereskedelme, és csakis így volt képes azokat a horribilis kincseket megszerezni, a melyekben bővelkedik. De tekintettel kell lennünk, hogy nem szabad Magyarországnak gyarmatállammá lesülyedni, ebből ki kell bontakozunk, mert ha csak mezőgazdasági állam maradunk, akkor egyúttal csak gyarmatállam leszünk továbbra is. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljen az önálló vámterületi Folytonos saj a jobb- és baloldalon.) Elnök (csenget): Kérek csendet, t. ház! Major Ferencz: T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy nem beszélek érdektelen dolgokat. Ezt bizonyítja az is, hogy az interpellácziómból felhozott indokokat a miniszterelnök úr is elismerte. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad, t. képviselőház, azt, a mit most Magyarországra nézve felhoztam, indokolnom épen azon tengerentúli versenynyel, a mely most napirenden van, és a mely az egész világ hatalmasságait foglalkoztatja. Vájjon nem áll-e elég példa előttünk ? Itt van a mi szövetségünknek egyik tényezője: Németország. Tanuljunk tőle. ő az ő jövő közgazdaságának kereteit már századokra előre megalkotta. 0 nem a jelennel, hanem a jövővel számol le. Ő azon nagy terjedelmű foglalásaival a világ minden részében, közgazdaságának és iparának exportját századokkal előre biztosította. Épen így van Anglia is. Ne vegyünk mást, csak az angol-franczia konfliktust, a mely Egyiptomban kiütött. Mi ennek a tanúsága ? Anglia egész Európát megfenyegette,