Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

54 448. országos ülés 1899. főváros némely részében sok oly gyártelep van, a mely onnét hygienikus szempontból eltávolítandó,, nehéz válaszolni mással, mint azzal, hogy igenis, a hol ily dolgok léteznek, annyira, a mennyire a közegészségügyi törvény keretén és a fizikai és pénzbeli lehetőség határain belül megtörténhetik, a főváros és a kormány részéről meg fog történni mind az, a mi hygienikus szempontból kívánatos, (Helyeslés.) De nagyon nehéz e kérdésben oly gyorsan nagy eredményeket elérni a következő okokból. Méltóztatik bölcsen tudni a képviselő úrnak és mindenkinek, hogy a fővárosnak az utolsó évtizedeken keresztül örvendetes, de rohamos fejlődése azt az állapotot idézte elő, hogy ma már városrészek vannak ott, a hol azelőtt puszta helyek voltak. Abban az időben, midőn elkészítette a főváros a maga tervét, hogy hová jutnak a gyárak és hol engedi meg azokat, egészen más állapotok voltak; megendedték azon helyeken, a hol azt hygienikus szempontok motiválták, a főváros területén kivűl. Most már a helyzet megváltozott. Azok a városrészek lakóhelyekké váltak és a gyárak ott maradtak. Bocsánatot kérek, a szerzett jogokat respektálni kell és a szerzett engedélyeket nem lehet elkobozni. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) A főváros maga pénzbeli áldozatok árán is igen sokat tesz arra, hogy ott, a hol legtöbb ilyen baj van, a helyzeten javítson, és ha kitűnik, hogy valamely gyár hygienikus szempontból azért, mert talán oly dolgokat gyárt, a melyek járványt okoznak, eltávolítandó, eltávolítja azt kisajátítás és vétel útján is, De elparancsolni gyárakat, melyek szerzett jogok alapján vannak ott, nem lehet. Ma a fővárosnál úgy áll a dolog, hogy a főváros folytonos terjeszkedését szem előtt tartva, a gyártelepek csak ott létesülhetnek, a hol ilyen tekintetekbe nem ütköznek és a hol magának a telkek értékének emelkedése folytán is lassanlassan megszűnnek. Ha tehát egyik-másik konkrét esetben égetővé válik valamely gyártelep eltávolítása, a főváros és a kormány is azon lesz, hogy a szerzett jogok épségben tartásával, a törvény korlátain belül, ebben a dologban is lehetőleg haladjunk, és ezen bajoknak is lehetőleg véget vessünk. Ezeket voltam bátor a t. képviselő úrnak általánosságban válaszolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Buzáth Ferencz: T. ház! A t. miniszter úrnak, mint belügyminiszternek interpellácziómra adott válaszát, a melyben elismeri, hogy a főváros belterületén levő gyárak, melyek a főváros fokozatos fejlődése következtében ma már nem a karrészekben, hanem a főváros központjában vannak, a lehetőség szerint onnan eltávolítandók, és már magában véve azt, hogy a t. miniszter. április 26-án, szerdán. elnök úr velem egyetért, eredménynek tekintem, mert interpellácziómnak csakugyan az volt az intencziója, hogy ezen gyárak a lehetőség szerint onnan eltávolíttassanak. Igaza van tökéletesen a t. miniszterelnök úrnak, hogy én interpellácziómat csak általánosságban tettem meg, és egyes specziális gyárak eltávolítását akkor nem említettem. Mióta interpellácziómat megtettem, a főváros különböző pontjairól a lakosok, háztulajdonosok felhívták figyelmemet egyik-másik gyárra, és kértek arra, hogyha majd a t. miniszterelnök úr interpellácziómra válaszol, figyelmét ezen gyártelepekre irányozzam. így többek közt kaptam egy levelet, melynek tartalma világosságot vet arra, hogy ez a kérdés sokkal fotosabb, mint a minőnek az első pillanatra látszik. Ha igaz is, hogy ezen gyárak eltávolítása a főváros tetemes áldozatát kívánja, mindamellett, ha figyelembe veszszük, hogy a főváros csak egyetlenegy palotának kisajátításáért, a Dréher palotáért, csak azért, mert három méterrel az útvonalba esik, egy millió forintnál többet áldoz, akkor, midőn a közegészségügy fontos kérdéseiről van szó, nem lehet azt mondani, hogy a fővárosnak ezekre pénze nincs, mert ez valóban azt jelenti, hogy a főváros modern fejlődésével nincs arányban a közegészségügy iránti érzék, már pedig e kettőnek fokozatosan és kapcsolatosan kell egymással haladni. Legyen szabad egy ily levélnek tartalmát a t. miniszter úrral megismertetni (olvassa) : ». . . a belügyminiszter úr figyelmét felhívni azon már tarthatatlan körülményre, hogy fővárosunk sűrű népességű helyein, forgalmának góczpontjain gyárak bűze rontja, mérgezi meg a levegőt, kormos füstje teszi tönkre a közelben lakók holmiját s teszi majdnem elviselhetetlenné az azok közelében való tartózkodást. Ily sajnos helyzetben vagyunk mi, szerencsétlen szomszédai a József-körút és üllői-út sarkán, fővárosunk egyik legszebb és legélénkebb pontján égteleukedő Grschwindt-féle szeszgyárnak. E gyártelep okozta bűz, gőz, füst, stb. nemcsak a közelben, távolban lakók bajára van, de okvetlen mérhetlen ártalmára van a közelében felépült egyetemi klinikának, elemi-iskoláknak, a szemben levő kaszárnya lakóinak, nem is szólva a nemzet legújabb, ezrekbe menő kincséről, az Iparművészeti palotáról, s említést sem téve arról, hogy mindezen épületek állandó tűzveszélyben vannak, ha — ne adja Isten, — e szeszgyárban tüz ütne ki, vagy robbanás szerencsétlensége adná elő magát. Nagy kár azonban, hogy ezen interpelláczió oly időben történt, midőn a parlamenti zűr-zavarok közepette országgyűlésünk önmagával volt elfoglalva, semhogy más ügyek között ezen nagyfontosságúval is foglalkozhatott volna. Nagyságod interpellácziója ezek következtében