Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

A 448. országos Ülés 1899. április 26-án, szerdán. féle politikai szempont itt engem nem vezet, de nem vehetem tudomásul azért, mert az ő válasza röviden az, hogy a mit én interpelláczióm indokolásában felhoztam, és a mire nézve én elődjéhez kérdést intéztem, hogy az abban általam felhozott tények a valóságnak meg nem felelnek. Konczedálja bizonyos udvariassággal, hogy jóhiszeműleg történt azoknak felhozása, de egyszerűen kijelenti, hogy azokból egyáltalában egy szó sem igaz. T. ház! Mielőtt interpellácziómat beadtam, én e dolgoknak utána jártam, és mielőtt én valamely interpelláczióval, pláne ilyen interpelláczióval lépek a ház elé, némi meggyőződést szerzek magamnak arról, hogy vájjon a felhozottak nem fognak-e rögtön megezáfoltatni, avagy azoknak fennállása nem fog-e egyáltalában megtagadtatni ? Igenis, t. ház, megtörtént. Paris főszolgabíró úr tudott róla, és tudomása van róla, hogy az ottani sürgönyhivatalban Luegerhez intézték a sürgönyt, és a mikor azt a sürgönyt ott fel nem vették, a melyet oly czélból akartak Luegerhez intézni, hogy azt az udvari kanczellária útján ő Felségének kézbesítse, akkor ajánlott levélben küldték el neki azon sürgöny tartalmát, és feliratát, és igenis Lueger Károly úr, Bécs város polgármestere felelt erre a levélre a románoknak, és kijelentette, hogy direkte ugyan nem adhatja át azt ő Felségének, de keresi majd az alkalmat, hogy a levélben nyilvánított kivánataikat és óhajaikat a legmagasabb helynek tudomására hozza. T. ház! Én nagyon csodálkozom a miniszterelnök úr egyszerű', rideg válaszán, a melyben egyetlenegy szóval sem emlékezik meg arról, hogy Lueger úrnak itteni, Magyarországon való szereplése minden feltételek között, — ha már azt mondja a miniszterelnök úr, hogy meg nem történt, legalább akkor, ha megtörtént volna, — elítélendő. Nagyon csodálkozom azon, hogy ő »valakiről« beszél, és annyira félénk Bécscsel szemben, és oly hatalmas úr vele szemben Lueger úr is, hogy annak nevét se merte kiejteni, hanem csak azt mondta, hogy »valaki« járt közbe, vagy »valaki« útján jutott oda a levél... Széll Kálmán miniszterelnök; Még azt is megmondtam, hogy Bécs város polgármestere! Pichler Győző: Kár lesz a miniszterelnök úrnak oly kíméletesen beszélni, és kellőleg meg nem emlékezni az ilyen interpelláczióról, a melynek ha egyéb politikai czélja nincs is, legalább az a haszna megvan, hogy végre itt a képviselőházban is halljunk egy szót, a mely elítéli az olynemű üzelmeket, a melyek éveken át folynak Bécsben ellenünk azon polgármester által vezettetve, a ki állandó időközökben ő Felsége a magyar király által fogadtatik, és a legkedveltebb ember az osztrák udvarnál. (Mozgás a szélső baloldalon.) T. ház! Hiszen épen kapóra jöhetett volna az igen tisztelt miniszterelnök úrnak interpelláeziómra adott mai válasza. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassanak csak megfigyelni a különbséget, hogy hogyan beszélnek mirólunk az osztrák gyűléseken: a Eeichsráthban és a tartománygytílésekben, és hogyan beszélt ma itt Széll Kálmán miniszterelnök úr? Úgy beszélt, hogy nem is merte említeni egy szóval sem, nem is merte elítélni azon üzelmeket. (Mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Felhasználom ezen alkalmat, és az interpellácziómra adott válaszra vonatkozó viszonválasz jogával élve, csak a következőket hozom a tegnapi nap eseményeiből az igen tisztelt ház tudomására. Alsóausztria tartománygyűlésén tegnap a kiegyezés kérdése került szóba, és ez alkalommal megint Lueger Károly ár, a ki vakmerőségében oly messzire megy, hogy nem volna a világon kormány, a mely azt eltűrje, hogy az a vakmerőség és az a szemtelenség ellene irány íttassék . . . (Ellenmondásolc a baloldal hátsó padjain. Ügy van ! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Ez így van! Ez így igaz! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Pichler GyŐZÖi A tegnapi alsóausztriai ülésen Lueger egy hosszabb beszédet tartott, a melyben támogatta a Lustkandel úr által — azt hiszem ismert név ez még Magyarországon, — beadott indítványt. Ezen hosszabb beszédben a közetkezőket mondotta Lueger úr (olvassa): »Ausztria jogát a legnagyobb energiájával meg kell védeni Magyarország ellen. A fennálló és a tervezett kiegyezés a világ legnagyobb igazságtalansága. A kiegyezés nem egyéb békeszerződésnél, melyben Magyarország Ausztriával, mint legyőzött féllel bánik el, és arra kényszeríti, hogy a kaudinmi iga alatt elvonuljon. Nem akarom, — így folytatja Lueger, — hogy mi Magyarország rovására éljünk, de azt sem akarom, hogy Magyarország a mi rovásunkra meggazdagodjék. A helyzet mindaddig nem fog megjavulni, míg az Ausztria és Magyarország közt való viszonyt nem állandósítják, mert a Magyarországgal való kiegyezés eddig közönséges politikai üzérkedésnél nem volt egyéb. A kiegyezést ki kell valahára vennünk a politikai üzérkedésből. A magyarok majd beadják a derekukat. Bennünket mindig azzal ijesztgetnek, hogy az osztrák iparnak kára lesz, de Magyarország még nagyobb kárt fog vallani, mert mit kezdhet lisztjével és ökreivel, ha mi nem vagyunk? Mi osztrákok nem ijedünk meg.x Thaly Kálmán: 1849-ben gyakran megijedtek! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Pichler GyŐZÖS »Meg vagyok győződve, hogy Ausztria és Magyarország között sohasem fognak vámsorompót felállítani. Mielőtt ez meg-