Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-448
: US. országos ülés 1899. április 26-án, szerdán. 51 történik masirozni fogunk.« (Derültség, mozgás.) »Ha elég bátrak lettünk volna, már régen megadtuk volna a magyaroknak azt, a mi nekik dukál. A magyarok mindig forradalommal fenyegetőznek, de hála Istennek, eddig nem fajúinak a dolgok, vannak még nálunk politikai pártok, melyek hazánkat meg fogják védelmezni.« Forradalomcsinálással vádolja Magyarországot Lueger úr és avval fenyegetődzik, hogy masirozni fog Magyarország ellen. És ezt az indítványt az alsóausztriai tartománygyűlésen egyhangúlag fogadták el, a mely indítvány ezen beszéd kapcsán nyújtatott be s egyetlenegy szó sem akadt, a mely tiltakozott volna az ellen, hogy a velük legalább egyelőre szövetséges viszonyban álló országot ilynemű megtámadások, gyanúsítás és fenyegetések ellen megvédje ! Melyik hadsereggel akar Lueger úr Magyarország ellen masirozni? (Igaz ! Úgy van !a szélső baloldalon.) Azzal, a melyben a mi véreink szolgálnak, e's a melyhez odaadtuk lelkünknek minden erejét, vérünknek javát. Ha ezt az osztrák képviselőháznak egy tizenhármad, vagy tizennégyed, vagy nem tudom én hányadrangú ismeretlen nagyságú képviselője és embere mondja, akkor azt szóra sem érdemesítjük; azt gondoljuk, hogy ebugatás nem hallatszik a menyországba; de midőn az ilyen kijelentéseket Bécs városának főpolgármestere, a kormánynak legbizalmasabb embere teszi, a ki ugyanazon rendjelekkel ékeskedik a mellén, a melyekkel Széll Kálmán miniszterelnök úr ékeskedik, midőn a királyhoz megy audencziára, és az tesz ilyen kijelentéseket, a nélkül, hogy a magyar kormány ez ellen egy szót szólna, midőn ilyen hangon merészkedik beszélni Magyarországról. Ha alkama nyilik, a miniszterelnök úrnak egy interpelláczió kapcsán erről nyilatkozni, kötelessége nyilatkozni, ha csak egy csepp magyar érzés van a lelkében. (Helyeslés a szélső baloldalon és jobbfelöl.) Azoktól a fenyegetésektől, hogy mi ellenünk masirozni fognak, meg nem ijedünk. Egy kiváló politikus mondta egyszer, hogy Magyarországon végig folyik a Duna vize; télen hideg, nyáron mély, és a magyar csukáknak és harcsáknak megvan az a sajátsága, hogy még a legdögleletesebb hústömeget is megeszik. Vigyázzon Lueger úr, ha masiroz, hogy ebbe a Dunába bele ne kerüljön. Nem veszem a választ tudomásul. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép viselőház! Egy rövid megjegyzéssel tartozom nemcsak a t. háznak, de önmagamnak is. A t. képviselő úr azt mondta, hogy a magyar miniszterelnök nem akart megnevezni egy egyént, mert fél tőle, mivel ilyen meg olyan hatalmas. Azt mondja a t. képviselő úr, hogyha egy csepp magyar érzés volna véremben, felhasználom ezt az alkalmat, melyet nekem a t. képviselő úr adott, hogy a kifakadásokra feleljek. Erre kettőt kívánok me gJ e É?yezni. A t. képviselő úr először preokkupálva lehetett valamivel, de kétségtelenül preokkupálva volt, hogy nem hallotta, — mert csak annak tulajdoníthatom, — hogy én igenis azt az urat megneveztem, sőt teljes nevével és czímével neveztem meg, mert azt mondtam világosan és hallhatóan: Lueger Károly úr, Bécs város polgármestere. (Igaz! Úgy van!) Én sem mint magánember, sem mint Magyarország miniszterelnöke, sem tőle, sem mástól nem félek; legyen nyugodt a t. képviselő úr, és azt csak bizza rám. (Tetszés.) De az már azután egészen a nézet dolga és talán ízlés dolga, hogy én polemizáljak valakivel, a ki bármiféle jogtalan, igaztalan, légből kapott állításokkal és üres fenyegetésekkel teljes és puffanásnál többet nem érő támadásokkal illeti Magyarországot. (Zajos helyeslés és taps.) Én nem tartom a magyar parlamentet arravalónak, hogy itt, ha csakugyan úgy áll, mint a hogy a képviselő úr mondotta, ilyen igaztalan és jogtalan, teljesen alaptalan és sajnálatos megtámadásokra reflexió történjék. (Élénk helyeslés.) Sokkal magasabbra tartom ezt a helyet, melyet elfoglalok, sem hogy ilyen támadásokra kiterjeszkedjem, feleljek a magyar parlamentben, feleljek arra, a mi másut történik. De nekem nem is szokásom olyan valaki ellen fordulni, a ki nincs jelen és nem védheti magát. (Általános, élénk helyeslés.) Én válaszomban egyszerűen egy tényt konstatáltam és arra feleltem, a mit a t. képviselő úr tőlem kérdezett, — megmutathatom a t. képviselő úrnak az aktákat, — hogy igenis sem nem ment távirat Bécsbe dr. Lueger Károlyhoz, sem nem érkezett tőle távirat, sem nem történt beavatkozás. Hogy azután levélben vagy bármely magánúton, direkt vagy indirekt úton nem történt-e ilyen közlemény, ahhoz nekem semmi közöm és azt kutatni nincs jogom. Azt, a mit állítottam, fentartom és kijelentem, hogy az, a mit a t. képviselő úr tényként felhozott, azon nyomozások folytán nem bizonyult be ténynek. Ezt kívántam megjegyezni. (Általános helyeslés.) Pichler Győző: T. képviselőház! Ezt a második választ" én magam is tiszteletteljesen tudomásul veszem. (Derültség a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem volt válasz ! Elnök: Következik Papp Elek képviselő úrnak a belügyminiszterhez a törökszentmiklósi népgyűlés betiltása miatt intézett interpelácziójára a miniszterelnök úr válasza. 7*
