Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

448. országos ülés 1899. április 2(>-án, szerdán. #e emelni úgy sem vagyok képes. Én tehát szükségesnek tartom, hogy itt a képviselőházban mondjam ki, hogy mi, a kik a nép érdekében e kérdést felkaroltuk, nem fogunk megszűnni működni addig, a míg ezeket az embereket teljesen ki nem pusztítottuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Végűi még csak két dologra volnék bátor a t. kormány figyelmét felhívni. Az egyiket már egyízben felhoztam itt e házban, a midőn azt mondottam, hogy szükségesnek tartanám és nagyon hozzájárulna a kérdés kedvező elintézéséhez, ha minden borkereskedő arra köteleztetnék, hogy leltárt vegyen fel a borairól, a melyben meg volna jegyezve, honnan kapta a borait és hova adta el azokat. Ezáltal sok anomália megszüntettetnék. Csak egy példát akarok felemlíteni. Tudok egy borvidéken egy várost, a hol, mondjuk, vagy húsz borkereskedő van s mindössze nincs csak öt pincze. Már most jön valaki és bort vesz, de egy borhamisító rossz borral szolgálja ki és kompromittálja az illető borvidéket; az illető elhatározza, hogy attól többet nem vesz; ekkor rekoniendalnak neki ugyanott egy másik borkereskedőt, de egy másik utczán és más ajtón ugyancsak abba a pinczébe viszik be, a hol először volt. Ha ilyen leltárak felvétetnének, ha minden borkereskedőnél fel lehetne ismerni, hogy miféle és mennyi bora van, akkor ezek a dolgok megszűnnének. A másik dolog, melyre a t. kormányt figyelmeztetni és kérni bátor volnék, az volna, — ezt különösen a földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmébe vagyok bátor ajánlani, — hogy a borvizsgáló bizottságok tagjai ruháztassanak fel közhivatalnoki jelleggel, úgy, hogy ha feljelentések történnek és borhamisításokra rájönnek, ne kelljen nekik először elmenni a szolgabíróhoz, mert mire később, talán néhány nap múlva a komisszió kimegy, meglehet, hogy az illető hamisított borai már ott sincsenek; a borvizsgáló bizottság tagjainak maguknak kellene, hogy hatalmuk legyen arra, hogy az illetőkhöz bemenjenek é& őket tetten kaphassák. Meg vagyok győződve, — és tapasztalt, e téren régen közreműködő emberektől tudom, — hogy a legjobb eszköz a borhamisítások megakadályozására az volna, hogy a borvizsgáló bizottság tagjai közhivatalnoki jelleget kapjanak. Ezeket, t. ház, megjegyezve, mint már felszólalásom elején megmondottam, köszönettel és megnyugvással veszem tudomásul a fc miniszterelnök úrnak válaszát. Elnök: A képviselő úr a választ tudomásul vévén, azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök válasza Pichler KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. Győző képviselőnek dr. Lueger Károly és az oláhok ügyében előterjesztett mterpellácziójára. Széll Kálmán miniszterelnök T. ház! 1898. deczember hó 21-én Pichler Győző képviselő úr a következő interpellácziót intézte hivatalbeli elődömhöz: »Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Világoson e hó 2-án a környék oláh nemzetiségű lakosai gyűlést akartak tartani ? Van-e tudomása arról, hogy Paris Gábor ottani főszolgabíró ezt a gyűlést nem engedélyezte, illetve annak megtartását tudomásul nem vette? Van-e tudomása arról, hogy a gyűlés rendezői e miatt az alkotmányos formák megkerülésével felségfolyamodványt küldtek Bécsbe, az osztrák császárhoz intézve, a kinek kezeihez dr. Lueger Károly bécsi polgármester útján szándékoztak juttatni? Végül van-e tudomása arról, hogy a »Tribuna Poporului« czímtí oláh lapban dr. Lueger táviratilag fejezte ki készségét aziránt, hogy vállalkozik e merénylet keresztülvitelére ?« T. ház! Azon nyomozások és utánjárások folytán, a melyek ezirányban történtek, van szerencsém a következőket válaszolni: Igenis a gyűlés megtartása eltiltatott, és kellő alapon történt ez az intézkedés. Mi lehetett azután a szándéka azon oláh polgártársainknak, kik ottan gyülekezetet akartak tartani, azt nem tudom, de azok, melyek tényként vannak felállítva ezen interpelláezióban, tudniillik, hogy ők tényleg azon utat követték, a melyet a képviselő úr említett, hogy a kabinet-irodába dr. Lueger úr útján küldtek sürgönyt és onnan a választ dr. Lueger Károly bécsi polgármester úr útján kapták meg, ezen a tények a nyomozás folytán a valóságnak megfelelőknek nem mutatkoztak és nem váltak be. Szándéka lehetett ez valakinek, talán egy részüknek, de általában az egész dolog, tudniillik a táviratnak ezen módon való expediálása nem bizonyult be ekképen történtnek. Semmit sem tudnak illetékes helyen arról, hogy ilyen beavatkozás megkísértetett, a mint hogy nem is történt meg. Sürgönyről van ugyan tudomásom, de ez nem azon az úton érkezett, valamint a válasz sem ezen az úton jött vissza. Kérem tehát a házat, miután azon adatok és tények, a melyek fel vannak említve a t. képviselő úr által interpellácziójában, — és megengedem, teljesen jóhiszeműleg és jó czélzattal hozta fel azokat, —- nem felelnek meg a tulajdonképen történteknek; méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Pichler Győző: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A miniszterelnök úr válaszát, nagyon természetes, hogy tudomásul nem vehetem. Semmi7