Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-448

április 26-án, szerdán. 44 448. országos ülés 1899. rencsém lesz válaszolni, hivatalbeli elődömhöz múlt évi október hóban intéztetett. Szorosan véve talán nem is lennék köteles erre az inter pelláczióra, valamint az interpelláczióknak egész sorozatára válaszolni, miután azok nem hozzám intéztettek. Azonban éu nem akarom magamat szorosan ehhez a gyakorlathoz tartani, hanem a parlamentarizmus lényegét tartva szem előtt, — miután ezen interpellácziók a t. képviselő urak részéről vissza nem vonattak, és így fennállóknak tekintendők, — igen szívesen válaszolok mindazon interpellácziókra, a melyek hivatalbeli elődömhöz és nem hozzám intéztettek, és így erre is. Azt kérdi Barta Ödön t. képviselőtársunk : »1. Igaz-e, hogy a közös pénzügyminiszter a lipcsei bankkal a boszniai vasút kiépítési költségeinek fedezése czéljából felveendő 11 milliós kölcsönt kontrahált? 2. Ismeri-e a magyar kormány ezen kölcsönügylet feltételeit? Befolyt-e, vagy hozzájárúlt-e ezen feltételek megállapításához ? 3. Tekintettel az 1880: VI. törvényczikk 3. §-ábnn foglalt rendelkezésekre, megengedhetőnek tarja-e a magyar kormány azt, hogy ezen kölcsönügylet létesüljön, holott Ausztriában a törvényhozás a magyar törvénynek megfelelő törvényt még mai napig sem alkotott? 4. Vannak-e garancziái a magyar kormánynak arra nézve, hogy az ezen kölcsön feltételeinek súlyos voltával okozati összefüggésben álló azon tény, mely szerint Ausztriában a megfelelő törvényt rendelettel pótolták, a kölcsön felvétele előtt hatályon kivú'l fog helyeztetni? Mindezen kérdésekre a következőket van szerencsém válaszolni : Először is igaz, hogy a közös pénzügyminiszter által, a ki az okkupált tartományokat kormányozza, egy ilyen kölcsön köttetett, habár nem a lipcsei bankkal magával, hanem a lipcsei bankkal szövetkezett, a két állam egyes bankjai között létesült csoporttal. A kölcsön 11 millió, még pedig noamiális, és miután 4 és fél százalékkal köttetett, effektív összegben is ennyit tesz ki. A magyar kormány ezen kölcsönügylet feltételeit ismerte, annak megállapításába be is folyt, azon kötelességénél fogva, a melyet az 1898 : XXIV. törvényczikk reárótt. A részletes feltételek megállapításába nem folyt be, mert az eddig folytatott gyakorlat szerint a részletekbe való befolyás czélszerfínek és szükségesnek nem is mutatkozott. Ausztriában megfelelő törvény nem jött létre. Ez igaz. De nem jöhetett létre az ottan fenforgó parlamentáris helyzet kényszerűségénél fogva, és Ausztriában, úgy mint más egyéb ügyekben, ezen ügyben is az 1867 : deczember 21-iki törvény 14. §-ában foglalt felhatalmazással rendezték a kérdést. Most már azt kérdi a t. képviselő úr, — és beszédében bővebben illusztrálja, — (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy miképen gyakorolta a kormány kötelességét a közhitel szempontjából, és az 1898 : XXIV. törvényczikk végrehajtása szempontjából, tekintettel az 1880. törvényczikkre. Erre azt vagyok bátor válaszolni, hogy ez a kérdés nem bírálható el az 1880 : III. törvényczikk alapján, mert az arról szól, hogy a mikor az okkupált tartományokban állandó befektetések czéljából pénzáldozatok és terhek rovatnak Magyarországra, az a törvényhozás külön engedélye nélkül nem történhetik. Itt állandó terheltetégről nincs szó. Itt nem az 1883. törvényczikk a mérvadó nézetem szerint, hanem az 1898 : XXIV., a mely speczialiter és in konkrétó avval a vasúti építkezésre nézve azt rendelte, — és a törvényhozás rendelte abban a törvényben, nem is tudom, hányadik §-ában, — hogy a közös pénzügyminiszter egy kölcsönt vesz fel, előlegez, a mely meg fog téríttetni. Itt tehát előlegről és tranzitórius megterheltetésről van szó, de semmi tekintetben állandó, vagy csak időleges megterheltetésről, mert a boszniai vasutak terheltetnek meg és nem a magyar kincstár. A kölcsön typusa és kamatlába, és az a karaktere, hogy arauy-kölcsön, a t. képviselő úr részéről kontro vertáltatott, és talán abszolút szempontból a képviselő úrnak igaza van. De azon viszonyok nyomása alatt jött létre ez a kölcsön, a mely viszonyok közt más kölcsönt azon időben a közös pénzügyminiszter úr kijelentése szerint, a ki a kölcsönüzletet tárgyalta, nem volt lehetséges megkötni. Az építkezési idő beállt, az építkezés sürgős volt, a törvényt végre kellett hajtani, és a közös pénzügyminiszter megkötötte a kölcsönt. Nominális értékben 11 millió, a melyből körülbelül annyi folyt be 4—5 °/o-tel. A kölcsön 10 év alatt visszafizetendő, és így a teher, a mely ebből a boszniai vasútra származik, idővel remélhetőleg csökkenni fog. Ebből áll az ügy állása. Én gondolom, röviden összefoglalva minden kérdésre kiterjeszkedtem, kérem a t. házat,, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. JHelyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: T. képviselőházi Loyalisan elismerem, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úrnak azon tényét, mely szerint egy nem hozzá, hanem hivatali elődjéhez intézett interpelláczióra, daczára annak, hogy meg nem újíttatott, válaszolni szives volt, köszönettel kell vennem. Ennek elismerése mellett hivatkozom arra, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úr cum benefició imentarii vévén át a kormányzatot, azt hiszem, sem én, sem azon képviselőtársaim, a kiknek hátralékos interpellácziói voltak, a melyekre sürgős-