Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

445. országos ttlés 1899. április 19-én, szerdán. SS van, államiságának kidomborításával, nagy intézményeinek habár még nem is tökéletes kifejlődésével, de megkezdésével, és ezen intézmények lerakott alapjaival, és az ezeken továbbfejlődő állami kultúrájával és gazdasági erejével, pénzügyi helyzetével és összes állapotával fel akarná cserélni a 67 előtti időben levőkkel ? (Úgy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Egyet ez mindenesetre bizonyít, — és általában nem hiszem, hogy önöknek abban igazuk van, hogy máskép is lehetett volna, — azt mindenesetre bizonyítja, hogy a mi van, ezen a közjogi alapon éretett el, a melyen mi állunk. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl. Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon.) A t. képviselő urak ne gondolják, hogy én mindent ennek tulajdonítok. Igenis, a viszonyoknak kedvező fordulata, a törvényhozás bölcse sége, a nemzeti erők ébredése, sok egyéb faktor, az idők járása és haladása. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az! As!) De hát mi tette ezt lehetővé, nem-e a kiegyezés? De nem gátolta meg, mint önök mondják, hogy ezen az alapon, ezeknek a faktoroknak közreműködésével ezek az eredmények létrejöjjenek. (Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon.) Hát mondhatják azt, a mit mondanak, de én kijelentem, hogy addig, mig engem a sors és a helyzet itt tart, azon fogok lenni, hogy az ország ügyei úgy vezettessenek és oly irányban történjék kezdeményezés a kormány részéről a törvényhozás előtt, és oly irányban hivassék fel a törvényhozás működése, hogy megmutassuk, hogy ezen az alapon ezt az országot igenis lehet fejleszteni, állapotait előbbre lehet vinni és haladását biztosítani lehet, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és pedig az én hitem szerint azon programra alapján, melyet én a ház elé terjesztettem, lehetséges ez. Az önök hite más. Jó. Én proponálok önöknek valamit: keljünk nemes versenyre, dolgozzunk és munkálkodjunk az ország üdvén, és az eredménynek örülni fog az ország, és örülni fogunk mindnyájan. (Zajos éljenzés jobb- és balfelöl.) így vagyok én nagyrészt azokkal, a miket t. képviselőtársam Ugron Gábor az imént elhangzott szónoklatában elmondott. Én egy részére azoknak, a miket t. képviselőtársam felhozott, kiterjeszkedni nem akarok. (Egy hang a szélső baloldalon: A főispánokra sem?) Azokra sem, mert ez egy sokkal kisebb részlet, semhogy ezen vita keretéhe bevonni akarnám. Hogy én mikép járok el ebben a kérdésben, abban mindig alkalma lesz a közvéleménynek és a t. képviselő úrnak engemet kritizálni, és ha adott esetben a képviselő urak engem feleletre vonnak, mindig szívesen helyt állok azért, a mit csinálok. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem megyek be azért, mert azon fejtegetéseknek egy része inkább retrosptktiv természetű, és retrospektív panaszokkal és talán kifakadásokkal KÉPVH. NAPLÓ. 1896-—1901. XXII. KÖTET I — ne vegye e szót rossz néven — teljes és azokat e helyről vitatni és feszegetni nem fogom annak a politikának, a mely alapgondolatát képezi az én akcziómnak, az egymást megértésnek, annak a politikának, a melyet hirdettem, a békepolitikának, és hogy mindent alárendeljünk az ország érdekének, nem kedvez, azzal ellenkezik. Azért abba sem megyek bele, a mit a t. képviselő úr a szellemek járásáról felhozott. Én nem vagyok spiritiszta és szellemlátó, de nem is félem a szellemeket. Nem is keresem, nem is kutatom, miesoda szellemeket lát a képviselő úr fantáziája, eugem csak egy szellem vezet, az, a melyet belefektettem programmomba becsületesen és őszintén, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és a melyet meg akarok, és meg fogok tartani. Azért ezen kérdésről én többet nyilatkozni nem tartom szükségesnek. Azt mondja t. képviselőtársam, nem lát munkaprogrammot, nem lát semmi nagyszabású politikát, a mi ezt a nemzetet arra a nagy feladatra és azon czélok létesítésére elvezeti, a mely kell, hogy mindnyájunk szivében feküdjön és felhozza, hogy mit csinál Németország. A mi Németországot illeti, hogy az a nagy ország, a maga 52 millió lakosával, a maga százados kulturális és gazdasági fejlődésével, és óriás erejével, azzal a nagy egységgel, a maga államiságának és társadalmának azzal a hatalmas szervezetével: nagy eszközökkel és nagy szabásban dolgozik, az kétségtelen és én egyike vagyok azoknak, a kik ezt hosszú idők óta bámulják. Hogy mi kisebb eszközökkel dolgozunk, az nagyon természetes. Csak dolgozzunk ezen kisebb eszközökkel becsületesen azon czélok felé, a melyek előttünk állanak, s akkor, habár oly nagy eredményeket nem is, de azt, a mi szükséges, az ország érdekében el fogjuk érni. (Élénk helyeslés.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy csak apró javaslatokat lát, nem lát nagy programmot, pedig csak az visz oda. A t. képviselő úrtól vártam, hogy ezen apró javaslatok helyébe, a melyeket a kormány felállított, a maga nagy muukaprogrammját felállítja. Ugron Gábor: Majd jön! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát kérem, elvárom és nem mondom, hogy az ő feladata. De ha valaki azzal a váddal él, a mivel a t. képviselő úr élt, hogy inie ezek az apró dolgok nem visznek semmire, akkor én csak reménységemet fejezem ki, — nem követelhetem, —hogy ő megmutatja nekem, hogy az apró eszközök helyett micsoda nagy eszközökkel kell dolgozni. Ha jön a képviselő úr, igen szívesen hozzá fogok szólni, lehet, hogy az én apró javaslataim, apró politikám mellette eltörpülnek, de én azt hiszem, annyit adtam elő abban a programúiban, mely az én politikám alapját és czélját képezi, hogy6