Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

34 445. országos ülés 1899. április 19-én, sierdán. ha ez az ország azokat a dolgokat abban a mértékben és abban az irányban meg fogja tudni oldani, én boldognak fogom érezni magamat, hogy közreműködtem azok megvalósításában. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Pár szót kell mondanom ebben az irányban és ebben a szellemben azokra, miket a szembenülő képviselő urak szónoka, gróf Zichy János mondott, a ki nem állított velem szemben egyebet, mint azt a nagy kardinális elvi ellentétet, mely köztünk van. Én egész természetesnek tartom, hogy ez az ellentét köztünk megvan és ezt az ellentétet én meggyengíteni nem birom, nem is akarom. A t. képviselő urak konkludálnak abban, hogy a költségvetést el nem fogadják. Én éppen a béke érdekében és annak az érdekében, hogy ebben az országban a gyümölcsös, a termékeny munka meginduljon, nem nyúlok ezekhez a kérdésekhez: ennek érdekében is, másért is. Azért sem nyúlok hozzájuk, (Helyeslés a jobboldalon.) azért kellett, hogy elutasítsam magamtői világosan a revízió eszméjét, mert először nem egyezik az én liberális irányzatommal (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) és nem egyezik másodszor azzal, hogy én a békét ebben az országban a vallásfelekezetek közt fenn akarom tartani (Helyeslés.) Ezeknek a kérdéseknek újból való napirendrehozatala, bolygatása annak, a mi ma van, ezen alkotásoknak lerombolása, vagy megsemmisítése, vagy csak revíziója is, az ellenkező czélt eredményezné: a békétlenséget, a nyugtalanságot, a harczot, a háborút. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Én nemcsak azért, mert liberális szempontból nem tudtam ezt magamévá tenni soha, ma sem, ezután sem, hanem ezen szempontból sem tudom a revíziót magamévá tenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Bocsásson meg a t. képviselő úr, de nem is egészen igazságos az, a mit mondani méltóztatott. Nem akarok a kérdésbe bőven belemenni, de odavetve észrevétel nélkül nem lehet Nagyni. Azt mondja a képviselő úr, tizenötezer ember van ma, ki a keresztség szentségében nem részesült azon felekezetek köztíl, melyek pedig keresztényeknek vallják magukat. Ebben alighanem tévedés van, mert ebben vannak a nazarénusok és az anabaptisták is, kik azelőtt is voltak, (Igaz Úgy van! a jobboldalon.) kiket nem ez a törvény és az egyházpolitika csinált meg. Ellenkezőleg, az egyházpolitikai törvények teszik lehetővé, hogy ezt a vallást ottNagyják. De Nagyjuk ezt a kérdést, ez oly válaszvonal, mely felett közöttünk egyetértés sohasem lesz. Nem is kisértem meg az áthidalást, nem is akarom. (Helyeslés a jobboldalon.) Küzdeni fogunk egymással, loyális fegyverekkel, a benső, igazi erős hitnek és a politikai meggyőződésnek fegyvereivel. Én respektálom, szükségesnek tartom a vallást és a vallási érzületet bántam semmi körülmények közt nem akarom. Sőt ellenkezőleg, ápolni akarom. De másrészt azokat a nagy állami szempontokat, a melyek a törvényhozást arra bírták, hogy a?, egyházpolitikai alkotásokat létesítse, akkor is állást foglaltam mellettük, ma is, és ezen állásfoglalásomat, ezen liberális felfogásomat fenntartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én, t. ház, csak egyet vagyok bátor a t. háznak kegyesen ajánlani zárszóul. Halljuk .'Halljuk!) Én voltam bátor ennek a háznak ítélete alá bocsátani azokat a nézeteket és azokat az elveket, a "melyekből kiindulva én felfogom az ország ügyeit, szükségleteit, érdekeit, a megoldandó kérdéseket és elmondottam erre vonatkozólag nemcsak elvi álláspontomat, de elmondottam majdnem minden egyes kérdésre a költségvetési vita során nézeteimet, azokat a t. képviselőház tehát ismeri. Az ilyen nézetek összefoglalását szokták programmnak nevezni. Akárhogy nevezzék különben, ezek nézetek, ezek irányzatok. Egész becsületességgel azon leszek, hogy azok, a mennyire tőlem telik, és a mennyire a kormánytól telik, érvényesüljenek ennek a t. háznak közreműködésével. Azoknak a nézeteknek és elveknek az applikácziójában van meg az értéke, mint minden elvnek, és minden nézetnek ; ennek a programmnak az applikácziójában és alkalmazásában a t. képviselőház nemcsak ellenőrző, de közreműködő szerepet fog vinni. [Helyeslés jobbról.) És a t. képviselő urak mindegyike el fogja mondhatni Ítéletét, és el fogja mondhatni kárhoztató, vagy helyeslő véleményét. Én csak egyet jelentek ki: emberi dolog tévedni, és tőlem — Isten mentsen meg, hogy azt mondjam, — szintén nem idegen a tévedés; én tévedhetek, de azon leszek teljes erőmből, hogy attól az elvi irányzattól, a melyet én ebben a házban lefektettem, és a mely két nagy alaptételből áll, a közjogiból és a szabadelvű politika tételeiből, a melyek fejtegetésébe most nem bocsátkozom, mert azt a t. ház minden tagja ismeri, eltérés ne történjék, mert azt hiszem, hogy a politikában is úgy vagyunk, mint a geometriában: a legkisebb eltérés, a mely a kiindulási pontnál kezdődik és alig látható, oly kicsi, nagy eltéréssé, nagy távolsággá válik később a dolgok fejlődésének folyamatában. (Úgy van! jobbfelöl.) És mert ezt tudom, és mert oda jutni nem akarok, vigyázni fogok, a legjobb akaratom és tehetségem szerint, hogy se jobbról, se balról eltérés ne történjék. (Hosszantartó, sajos tetszés és helyeslés a jobb és baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Miután senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául; igen, vagy nem ? (Felkiáltások: Igen ! Nem!) Kérem azokat a kép-