Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

445. országos ülés 1899. április 19-én, szerdán. ni felvéve a magyar nyelv tanítására, úgy, hogy eme tervezetnek végrehajtása és betartása esetén a növendékek már az ellemi iskola harmadik, negyedik osztályban képesek voltak a magyar nyelvet megértem és egyes tárgyakat magyarul tanulni is. Határozottan tudom, — bár az adatok kezemnél nincsenek, mert ma felszólalásra nem gondoltam, — hogy egyes egyházmegyék, legalább a kalocsai érseki megyében boldogult Haynald idejében Trefort ezen tantervének alapúi vétele mellett szintén a római katholikus iskolákra nézve hasonló részletes tervezet lett kiadva, nemcsak kiadva, hanem ezen tervezet a kalocsai főmegyei római hatholikus iskolákban, a nem magyar ajkú iskolában be is tartatott. Épen azért, mivel ott be lett tartva, hiszem hogy más püspöki megyékben is így történt. Különben azt a tényt is konstatálnom kell az igazság érdekében, t. ház, hogy a katholikus iskolák százaiban, ezreiben az idegen nyelv mellett a magyar nyelvet ezen, a magyar nyelv kötelezi) tanítására vonatkozó törvény meghozatala előtt is már tanították. Erre nézve csak Kalocsa környékére hivatkozom, a hol részint német, részint szláv nyelvű községek voltak. De ezekben a községekben ma már kivétel nélkül mindenütt az iskolákban a magyar nyelv divik, és ezen községek legnagyobb részében már azelőtt is a magyar nyelv volt a tanítás nyelve, úgy, hogy ennek következtében ezen még ezelőtt, 30—40 esztendővel idegen ajkú községek annyira elmagyarosodtak, hogy különösen az ifjabb nemzedék, azt lehet mondani, jobban érti a magyar, mint a saját anyanyelvét. T. képviselőház ! Ezeket az igazság érdekében meg kellett jegyeznem. Azonban más kifogásom van a t. kultuszminiszter úr eljárása ellen, melyet csak egész rövidséggel fogok megemlíteni. Én úgy tapasztalom, hogy azokat az állami iskolákat, a melyeknek felállítása 1896-ban a millenáris ünnep alkalmából annak megörökítésére a képviselőház által el lett rendelve és pedig olyan ezélzattal, hogy amaz iskolák olyan helyeken állíttassanak fel, a hol megfelelő jó iskolák nincsenek, és a hol különösen az állam nyelvének tanítása érdekében kihasználhatók, — emez iskolákat a t. kultuszminiszter úr igen sok esetben felállítja olyan helyeken, a hol ezen iskolákra tulajdonképen szükség nincs, mert helyben elég jó iskolák vannak, az illető iskolákban az állam nyelvét tanítják is, felállítja azonban azokat kortestekintetekből. Tudok reá eseteket, hogy egyes vagyonos községekben szívesen ád a kultuszminiszter úr az iskoláknak, szivesen ád a tanítóknak ötödéves pótlékot is az állam kasszájából, holott az iskolák ezen községekben erre egyáltalán rászorulva nincsenek; míg más községekben, a hol az iskolaadó 25—30 százalékra is rúg, és a hol épen azért igen nagy szükség lenne az állam segítségére, ott az illetők kérését visszautasítja. Nekem tehát ebből a szempontból van kifogásom a t. kultuszminiszter úr eljárása ellen, hogy államosít gyakran ott, a hol arra szükség nincs, azonban megtagadja a segítséget igen gyakran ott, a hol pedig arra igen-igen reá vannak az iskolák szorulva. Ezeket, t. ház, az előttem felszólalt képviselőtársam ítátkay László beszéde következtében kötelességemnek tartottam elmondani, mert — mint volt szerencsém kimutatni — az ő beszédébe tévedések csúsztak be. Meg kell még említenem, hogy a katholikus papság éi főpapság magyarságát még ezelőtt néhány esztendővel e képviselőházban úgy, mint az újságokban is mindig kiemelték. Sajnos, hogy néhány esztendő óta az az irányzat kapott lábra, hogy úgy a sajtóban, mint a képviselőházban iparkodnak a katholikus papság és főpapság, általában a magyar katholikus papság hazafiságát meggyanúsítani. Kötelességemnek tartottam, hogy egyrészt helyreigazítsak némely tévedést, másrészt, hogy egyházamnak, a püspöki karnak, az állami nyelv terjesztése tekintetében igazságot szolgáltassak. Különben a törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnöki Szólásra senki sincs feljegyezve? (Mnc*!) Kérem, kiván-e még valaki szólani. (Nem!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. kép viselőház! A költségvetési törvény tárgyalása e háznak régi bevett szokása és gyakorlata szerint mindig a bizalom és bizalmatlanság kérdése szokott lenni. A mint én az állami költségvetés és az egyes tárczák költségvetésének tárgyalásánál ezt a szempontot helyesnek és elvileg jogosultnak nem tartom, úgy elfogadom ezen szempont alkalmazását az egész költségvetési törvényjavaslatnál; mert hiszen ennél arról van szó, hogy az évi költségvetésben a ház által megállapított költségek és az azzal összekötött állami czélok és állami intézmények, az azokra felvett kiadások, mint eszközei a czélok megvalósításának,'miképen és ki által kezeltessenek és a megszavazott bevételek, miképen és kik által szedessenek, szóval az állami hatalom kinek kezébe legyen letéve. Tehát (a személyes szempont és a bizalom szempontja ebben a törvényjavaslatban kétségtelenül kidomborodik. Részemről is szivesen hozzájárulok ehhez a felfogáshoz és egészen jogosultnak tartom a költségvetési törvényjavaslat megtámadását, vagy megszavazását a bizalom szempontjából. Ez a kormány, t. képviselőház, sokkal rövidebb idő óta viszi az ország ügyeit, hogysem azok a t. szónokok, a kik ehhez a kérdéshez