Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

30 MS. országos ülés 1899. április 19-én, szerdán. g aztán csak azt vettük észre, hogy egy gonosz szellem újra hatalmába kerítette őket, (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) s az a máit, melynek meg kellett volna Tisza Kálmán bukásával halnia, újra elkezdett élni, (Zajos helyeslés a szélső haloldalon,) újra elkezdett tovább működni, tovább hatni. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Nem veszik önök észre, hogy az a gonosz szellem itt e törvényhozás termén is néha-néha úgy átszáll? Egyszer egyik sarkában látjuk, máskor egy középső padban,harmadszorodakünn a folyosónak sötétségében. (Derültség a szélső baloldalon.) Ennek a gonosz szellemnek az a bűbájos és babonás természete van, hogy mikor ő maga elmúlt is, a múltnak még életet tud adni, s a költő azt mondja, hogy még futásában is a jelenlét álarczát viseli. (Élénk tetszés a szélső balolalon) Az a természete van, hogy mikor beszél, nem az a fontos, a mit mond, hanem a mit elhallgat. (Tetszés a szélsőbalon.) Az a természete van, hogy sohasem azt teljesíti, a mit igért, banem a mit nem igért. (Derültség a szélső baloldalon.) S ez a szellem az, mely ennek a törvényhozásnak gondolkozását időről-időre megragadja, viszi magával s tolja maga előtt a kormányt. E gonosz szellem hatalma nemcsak itt fészkel, de végigsuhan az egész országon, s meg-megülí az országnak egyes pontjait. (Tetszés a szélsőbalon) Ha azt akarja a miniszterelnök úr, hogy elhigyjük, hogy programmját meg is akarja valósítani, elszántsága is van hozzája, akkor első az, hogy tudjon megbékülni azzal a gondolattal, hogy a múltnak meg kell halni, (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) annak a gonosz szellemnek meg keli semmisülni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Mert az a gonosz szellem, ha időt adnak munkára és tevékenységre, csak oda fogja vinni a Széli-kabinetet, a hová vitte a Szapáry-, Wekerle- és Bánffy-kabineteket. Annak a gonosz szellemnek munkáját, tevékenységét meg kell semmisíteni. S ebben számíthat a kormány az én tevékenységemre is, mert én egy új korszakot akarok, új emberekkel, nagy és magasztos czélokkal. Ebben a munkában pedig számíthat reám, hogyha válaszfalat akar emelni a múlt és a jövendő között. Legyenek önök is elkészülve arra, hogy csak úgy fognak az országnak hasznot tenni, csak úgy fognak hasznos munkát végezhetni, ha levetkezik a múltnak egész szellemét, átalakulnak abban a szellemben, melyet Deák Ferencznek minden igéje és minden törvénye hirdetett. Akkor mi, kik a nemzeti önállóságnak és függetlenségnek vagyunk munkásai, tisztelettel s becsüíésseí fogunk önök felé tekinteni, s ha kezet fogunk, s ha egymás mellett fogunk is harczolni, de egymás ellen nem fogunk többet küzdeni. Ne bigyje a t. miniszterelnök úr, hogy ez az én figyelmeztetésem esak szónoki fogás. Emlékezzék Sadi meséjére, a ki elment és megtalálta az égi rózsákat. Azoknak felséges illatuk volt. Felfogta a maga kattanjanak szögét beleszedett egy csomó rózsát. Azoknak szépségé addig bámulta, míg illatuktól elkábult. Kattanjanak szöge kezéből kiesúszott, és mire feleszmélt, a rózsákat is elvitték, de még a kaftánját is. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon. Általános derültség.) T. ház! Nem látom Magyarország életének azt a nagy és hatalmas programmját, mely a nemzeti munkásságot szervezi, tevékenységre bírja és irányozza. Másfelől, mint az 1867-es törvényekben a csonka Magyarország, és mint a mi gondolatunkban más szabad és független államok mintájára a szabad és független Magyarország, a mily távol állnak egymástól, oly távol állok én is a kormánytól. Ezért én a költségvetési törvényjavaslatot nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Zajos tetszés és éljenzés a szélsőbalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház ! Az ülést folytatjuk. Perczel Béni jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. képviselőház! Rátkay László t. képviselőtársamnak beszéde indít a felszólalásra, mivel ő a magyar nemzeti kultúrának a terjedéséről beszélvén, felemlítette, hogy a püspökkari szabályrendeletek is e tekintetben nem megfelelők. Beszédjének az irányzata általában véve az volt, hogy maga a püspöki kar is a magyar nyelv tanítása tekintetében nem áll feladatának magaslatán. E tekintetben t. képviselőtársam tévedésben van és lesz szerencsém kimutatni ebbeli tévedését. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az államnyelvnek szigorúan kötelező tanítása az 1879 : XVI. törvényczikk 4. §-ában van előírva, a püspökkari rendszabályok pedig 1876-ban lettek megállapítva és kiadva, tehát ezen törvény előtt. Nem állhat tehát meg az, a mit ő nehezményez, mintha tudniillik a püspökkari rendszabály kifogásolható lenne azért, mert az van benne mondva, hogy az iskolák tannyelve a gyermekek anyanyelve legyen, de e mellett az államnak a nyelve is tanítható. Tehát ezen 1879 : XVI. törvényczikk után nemcsak tanítható a magyar nyelv, hanem tanítandó is, és a legjobb tudomásom szerint taníttatik is. Konstatálnom kell, t. ház, hogy a magyar nyelv kötelező tanítására vonatkozó törvény megjelenése utána boldogult kultuszminiszter, Trefort Ágoston, azonnal terjedelmes tantervet adott ki a magyar nyelvnek a nem magyar ajkú iskolákban való mikénti tanítására nézve. Eme tervezetben elégséges óraszám volt