Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-445
445. országos ülés 1899. április 19-én, szerdán. gg és pusztítottuk. Épúgy a mostani vármegyei önkormányzatban is azt kellett látnunk és tapasztalnunk, hogy haszontalan volí a világos törvény, haszontalanok voltak a világos rendelkezések, hanem, ha a belügyminisztériumba felment valami, nem volt olyan visszaélés, a melyet, ha politikai indokát tudták találni, helyben ne Nagyták, ne szentesítették volna. (Élénk helyelés és éljenzés a szélső baloldalon.) Lebet-e egy nemzetet konszolidálni, lehet-e egy nemzetet egységessé tenni, lehet-e egy nemzet tevékenységének és életének egységes irányt adni, ha az a közigazgatás fog fennállni, a mely fennállott? Mert azt mondhatom, 25 esztendő óta, minden vármegyének olyan közigazgatása volt, a milyen főispánt kapott. Ezt az országot nem a törvények darabolták szét. Ma ami törvényeink ezt egységesnek ismerik el; az Isten maga is, a Kárpátoktól övezve, a Duna-folyam viz-rendszerébe beillesztve teljesen egységes geográfiai és egységes jogi alanynak alkotta meg; de az a közigazgatás, a mely Szabad garázdálkodást, szabad eljárást és szabad politikai üldözést engedett a főispánoknak, az ezt az országot annyi darabra engedte feldaraboltatui és szétzúzatnj, a hány főispáni erős akarat volt és nem annyira, a mennyi törvénye és intézkedése vala. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Szat ra pák voltak! (Zaj.) Ugron Gábor: T. ház ! A várak még mind épen vannak Magyarországon, a lovagok is benne mind megvannak ; (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) csak pihentetik fegyvereiket és nyugalomra intik martalócz csapataikat, a melyek a közbiztonságot és jogéletet fenyegetik. Óvatosak; de legyen meggyőződve a t. miniszterelnök úr, hogy nagyon fáj nekik valami, (Derültség a szélső baloldalon.) mert ez a rendszer végét igéri régi hatalmasságuknak. Ez a rendszer sehogysem tetszik nekik; sokkal inkább tetszett a Bánffy-rendszer, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) mert báró Bánffy Dezső nagyon liberális ember volt; (Élénk derültség a bal-és szélső baloldalon.) ő nem kívánta, hogy esak maga zsarnokoskodjék, ellenkezőleg, óhajtotta és szerette, hogy mindenki, a ki alatta van, és a, ki vele érintkezik, szintén zsarnokoskodjék. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Neki abban telt öröme, mint némely hiú embernek, a ki lakását saját fényképeivel tölti be, (Derültség balfelöl) hogy az egész ország csupa apró Bánffy-kamkaturával legyen betöltve, (Zajos tetszés, derültség és taps a bal- és szélső baloldalon.) a főispáni székekben pedig mindenütt egy aiterego — mert annak engedte szerepelni őket — és egy hasonló aíak működjék és rakonczátlankodjék. (Úgy van! a szélső báloldalon.) A t. miniszterelnök úr engem nem nyugtat meg ez országnak fejlődésképessége felől és helyes fejlődéséről, míg én ott a várakban látom azokat a lovagokat; én azt akarom, hogy oda olyan férfiak állíttassanak be, a kiknek múltjuk, egyéniségük garaueziát nyújt aziránt, hogy az ország önkormányzatát törvényesen Nagyják érvényesülni, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) hogy a jogot ; a törvényt fogják szolgálni, és a közigazgatás meg fogja érni, hogy nem a zsarnokság eszköze, hanem egyúttal a méltányosságnak egyik műhelye is lesz, (Zajos tetszés és helyeslés a balés szélső baloldalon.) mert jó közigazgatást nem lehet csak a törvény, csak a jog és igazság alapján, de még a méltányosság negyedik jelszavának hozzácsatolásával lehet csak alkotni egy országban. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Kénytelen vagyok rátérni a parlamentre is. (Halljuk! Egy hang bálfelöl: Ráfér!) Ha új életet akarunk kezdeni, akkor a parlament tevékenységének is, szellemének is egészen új irányba kell áttérnie. Madarász József: Tagjainak is! Ugron Gábor: Szerencsétlenség az, ha a politikai pártok egymást engesztelhetetlen ellenségeknek kénytelenek tekinteni. Szeretném látni azt az időt, a mikor mi itt a házban nem fogjuk egymást másnak tekinteni, mint ugyanazon nemzeti nagyság különböző helyen működő tagjainak, (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) a kiknek nem az a hivatásuk, hogy egymást lebunkózzák, hanem az a hivatásuk, hogy egymásnak útját ne állják, (Helyeslés.) és ne ők legyenek saját tevékenységük Lírái, hanem engedjék, hogy az ország szabadon ítélkezzék felettük. (Általános helyeslés.) T. ház! Tiz év óta Magyarországnak úgy parlamenti, mint közélete nagymérvű hánykódásoknak van kitéve. Ez a nagymérvű rázkódás és nyugtalanság nem történik ok nélkül. Annak oka pedig csak abban van, hogy a véderő vita után megbukott egy politikai rendszer s azt a politikai rendszert, daczára, hogy megbukott, mégis tovább akarták folytatni, tovább akarták érvényesíteni. Sikerült is ez annyira, hogy báró Bánffy Dezsőnek négy évi kormányzata alatt az a Tisz.i-féle rendszer eljutott fejlődésének non plus ultrájáig s megláthattuk ott, hogy az a politikai rendszer, ha túlzásba van vive, micsoda mérges gyümölcsöket terem, mily veszélyeket hoz e nem zet nyakára, e nemzet jövőjére. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A parlamentnek s a kormányoknak mindig az volt a szerencsétlenségük, hogy midőn kormányra léptek, mint a mostani kormány: ígérték, hogy ők ugyan a régi pártnak hívei, de új rendszert fognak képviselni. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez az Ígéret egypár hónapig eltartott
