Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

24 445. országos ŰUs 1899. április 19-én, szerdán. még nevezetesebb törvényt, t. ház, mint az óvodai törvényt. Miért? Mert ha áll az, hogy a férfi a jelen, úgy akkor áll az, hogy a gyermek a jövő, és hogyha a gyermek a jövő, úgy áll az is, hogy as. iskolában van a nemzetnek a jövője. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Minő fenséges nagy gondolat, t. ház, a nemzet jövőjét biztosítani tudni, és mennyibe kerülne? A mint a t. miniszter úr mondotta az óvodai törvény végrehajtása azért nem teljesíthető, mert nincs másfélmillió forint. Hát másfélmillió forintot nem áldozhat a magyar nemzet azért, (Halljuk! Halljuk!) hogy legyen magyar nemzet és legyen magyar iskolája ? (Egy hang a szélsőbalon : Majd lesz a közösügyekre!) Hiszen a t. miniszter úr az iskolákról adott jelentésében elismeri, hogy az iskolák 58°/o-a még mindig nem magyar. És van abban a jelentésben, t. ház, egy szomorú, egy megszégyenítő rész is, a melyet csodálok, és csakis a magyar parlament az, a mely ezt a részt minden megjegyzés nélkül eltűrte. Az van abban a jelentésben, t. ház, hogy akadtak a görög keleti tanítók között mintegy 800 an, a kik kijelentették, hogy a magyar törvény ellenére, a mely szerint a magyar nyelvet tanítania kell az iskolában, a magyar nyelvet nem fogják tanítani. (Úgy van! a szélső baloldalon. Mozgás.) T. képviselőház ! 600, vagy 800 tanító, a ki a magyar törvényt rongyokra tépi, odadobja a magyar nemzet arczába, és azt mondja, hogy »én a te törvényedet teljesíteni nem fogom!« É« mit tesz a t. miniszter úr? Csupán annyi megjegyzése van, hogy »kivánatos, hogy ezek ellenében hatalom adassék kezébe«. Hát nem elég ez a BZÓ, t. miniszter úr; nem j>kivánatos«, hanem én azt hiszem, hogy a magyar nemzeti önérzet és becsület szempontjából, mint a villám, kell itt intézkedni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem lehet megtűrni egyetlenegy napig, hogy akadjon 800 tanító, a ki rongyokra tépje a magyar törvényt, és odavesse a magyar nemzet arczába, hogy nem fogja teljesíteni. (Élénk helyeslés a szélső báloldalon.) De, t. miniszter úr, érdemes visszanéznie, hogy mit tett a magyar nemzet a magyar nyelv szempontjából 30 év alatt? Egyetlenegy törvényt hoztunk, a melyben csak azt kívánjuk, hogy a magyar nyelv »tanítva is legyen«. Hát hiszen vannak, t. miniszter úr, alvó törvényeink. Méltóztassék az 1844:11. törvényczikket elolvasni; — és ez érvényben van ma is, — e törvényben világosan ki van már mondva, hogy Magyarországnak minden hitfelekezeti és minden más iskolájában a magyar nyelv legyen a tanítási nyelv. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) A t. miniszter úr azt mondja beszédében, hogy ő a hazafias és nemzeties nevelésre fekteti a súlyt. Hát, t. miniszter úr, méltóztatik ismerni, — csak a római katholikus püspöki kar által kiadott utasítást veszem tekintetbe, mert ezen a réven ötvennyolcz százaléka az iskoláknak, körülbelül 5.800 iskoláról van szó, — a magyar püspöki kar utasítását az elemi iskolai oktatás tekintetében? Méltóztatik tudni, hogy a magyar püspöki kar utasításában egyetlenegy szóval nincs kimondva az, hogy a magyar nyelv taníttassák, csak az van kimondva, hogy az anyanyelv taníttassák, és hozzá teszi, mintegy odavetve, hogy a magyar nyelv is tanítható? (Mozgás a szélső baloldalon.) Méltóztatik tudni a t. miniszter urnak, hogy a római katholikus iskolákban miként tanítják a történetet? (Halljuk! Halljuk!) Rákóczy Ferenczró'l például a Szent István-társulat által kiadott elemi iskolák számára való történet azt mondja, hogy lázadó volt, a kit a végzete aztán Rodostóban ért el. Méltóztatik tudni, t. miniszter úr, hogy miként tanítanak a magyar szabadságharczról ? Az elemi iskolákban, de sőt többet mondok: még a középiskolákban is, a gimnázium 8-ik osztályában sincs egyetlenegy szó a magyar szabadságharczról. Endrey Gyula: Nemzeti nevelés! Bátkay László: És akkor előáll a t. miniszter űr, és kimondja programmbeszédében, hogy neki sarkcsillaga a magyar nemzeti nevelés. Elhiszem, t, miniszter úr, de akkor figyelmébe ajánlom a kereskedelemügyi miniszter úrnak jelszavát: méltóztassék mélyebben szántani a hazafias magyar szivekben, és oda magyar nemzeti érzést és szabadságszeretetet vetni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Más nemzetnek egy hadügye van, a magyar nemzetnek van kettő. Más nemzetnek egy kardja van, a melylyel védi állami tekintélyét, szabadságát és önállóságát. Nekünk van kettő. Csakhogy az egyik kardnak az éle a mi szívünk ellen van irányítva, nehogy szabadságérzéseink keljenek ! A másik, hadseregünkről szeretjük azt mondani, hogy az a miénk, a vérünkből való vér, a neve: honvédség; tehát ugyanazt a nevet viseli, a mely előttünk hallhatatlan és örökre felejthetetlen, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hogy van mégis az, t. képviselőház, hogyha ez a honvédség jogutódja annak, a mely a szabadságharczot végigküzdötte, hogy mégis annak a szabadságharcznak minden emlékünnepén a magyar király honvédséget a kaszárnyákba zárják be? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Polczner JenÖ: ügy van! Erre tessék felelni, t. miniszter úr! Bátkay László: T. képviselőház! Minden miniszterünk, maga a miniszterelnök úr is, azzal kezdte beköszöntőjét, hogy iparkodjunk megteremteni a magyar nemzeti államot. Az egész világon ez a két szó: »nemzeti állam«, egy gon-