Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

446. országos ülés 1899. április 19-én, szerdán. Q5 dolatot jelent; a nemzet maga az állam, az állam maga a nemzet. Csupán csak Ausztriában és ebben a szerencsétlen Magyarországban jelent nemzet és állam két különböző fogalmat. Hogyan fogják a t. miniszterelnök úr és miniszter urak a nemzeti államot megalapítani, midőn .Magyarországban magyar nemzet és állam közt érzelmi tekintetben egy rettentő szakadás van. Az északi és déli sark nincsenek messzebb egymástól, mint Magyarországon ez a két fogalom: nemzet és állam. Hiszen a nemzetnek megvannak az ő vágyai, emlékei, vértanúi és vértanúihoz való szeretet, és midőn a nemzet ezt az ünnepet üli, akkor a magyar állam hallgat, midőn pedig a magyar állam tartja az ő hivatalos ünnepét, . . . Endrey Gyulai Áprilist jár! Bátkay László: . • • akkor a nemzet hallgat. Méltóztassék tehát a t. miniszterelnök úrnak a törvény, jog és igazság alapján először gondoskodni arról, hogy ez a két fogalom, »magyar nemzet ésállam«, egy legyen, azután majd meg lehet alapítani a magyar nemzeti államot. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Minden nemzet egyéb vágyakozásai és politikai czéljai mellett iránytűjét oda irányozza, vájjon a szabadság, egyenlőség és teSiVériség nagy gondolata felé evez-e. Hiszen a magyar nemzet ezért a három gondolatért ötven év előtt vértengert áldozott. Szabadság! Vájjon, t. képviselőház, a harminczéves uralkodás alatt tettünk-e egy lépést is a szabadság gondolata felé? Előre egyet sem; hátra igen, de nagyon sokat. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A magyar nemzetnek nincs szabadsága. De vájjon biztosítva van-e, t. képviselőház, országunkban az egyénnek a szabadsága? Hiszen csak valljuk he igazán, az egyéni szabadság oda van dobva a rendőrségnek és a hatóságoknak a kezébe. Vájjon lehet e szabadságról beszélni olyan országban, a melyben nem gondoskodtunk még törvényileg az egyesülés, és gyülekezési szabadságról? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vájjon tett-e e tekintetben a miniszter urak közül egy is ígéretet, hogy a jövőben ezek a jogok törvényileg szabályozva lesznek ? Egyenlőség gondolata! Ugyan tettünk-e, t. képviselőház, e nagy gondolat felé csak egyetlen lépést is? Hiszen 1848-ban kimondottuk, hogy a nemzet fiai egyenlők; a nemesség magához emelte a jobbágyságot, megszűnt a nemesség. Mi történik ma, t. képviselőház? Lépten-nyomon adományozzák újra a nemesi rangot. (Felkiáltá sok a szelő baloldalon: Liberális kormányzás ! Zaj! Elnök csenget) Ha már kitüntetéseket osztogatnak a t. miniszter urak, ha már a nagy gyermekeknek szüksége van ezekre a csecsebecsékre, méltóztassanak inkább kitüntetéseket adni, de nem nemesi előneveket; mert megvallom őszintén, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. t. képviselőház, midőn én egy nemesi előnév adományozását hallom, e/. azt a benyomást teszi reám, hogy az egyenlőségnek nagy gondolatát a magyar állam mindig arczúl üti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A testvériség nagy gondolata felé tettünk-e lépést, t. képviselőház? Előre egyet sem, hátra igen, nagyon sokat. Es midőn egy ilyen sötét képet látunk, t. képviselőház, felvetődik bennem a gondolat, vájjon a nemzetnek megvan-e az ő energiája, erkölcsi ereje; megvan-e hite, reménye; megvan-e ellenálló ereje?Nincs,t. képviselőház! A magyarnak ma már erkölcsi ereje sincs, és a miként a tengernek megvan az apálya és dagálya, mi is gondoskodtunk arról, hogyha teremne is valami erkölcsiség, minden ötödik évben ott legyen a választások szennyes áradata, a mely elmossa az erkölcsiség minden virágát és hajtását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Valahányszor a magyar államnak a sorsát nézem, t. képviselőház, valahányszor a költségvetési tárgyalást nézem, mindig az üdvözítő képe van előttem, a hogyan a Grolgotha útjára megy töviskoszorúval, vérezve, ostorozva, lenézve. így a magyar nemzet is adja évenként az ötszázmillióját, és viszi a közös útra az ő keresztfáját, a melyen tudja, hogy meg lesz feszítve. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A miniszterelnök úr azzal a három jelszóval köszöntött be, hogy : törvény, jog és igazság. Az ember szinte megdöbben és a magyarok istenéhez akar fohászkodni; hogyaa, Magyarországon ezzel a jelszóval kell egy miniszterelnöknek előlépni? De semmisein jellemzi jobban a helyzet t, minthogy nekünk, ellenzéknek meg kell tapsolnunk ezt a három jelszót, mert azt láttuk, hogy törvény, jog és igazság már nem volt Magyarországon ! T. képviselőház ! Ez a három jelszó, ha csak jelszó marad, nem lesz belőle egyéb, mint három üres szó. De ha abba lélek és tartalom jön, ha a t. miniszterelnök úr lelket és tartalmat ad neki, akkor ez alatt a három jelszó alatt Magyarországra boldogság árad. De hát én azt mondom, hogy minden Demoszthenesznél szebben beszél a tett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A t. túloldal előlegezze a bizalmat, mi nem előlegezünk; mi csak utólagosan adhatunk, és épen ebből a szempontból a felhatalmazási törvényjavaslatot el nem fogadhatom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az állam a szervezett nemzet. A nemzet szervezetének anyagi kiadásai a költségvetésben vannak, és midőn a költségvetés végrehajtására, az ország jövedelmeinek beszedésére, az ország hatalmának kezelésére felhatalmazást aduik a kormány4