Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

ät 445. országos ülés 1899, április 19-én, szerdán. értékét azon tényezőknek, és a nemzet azon részének, a melyet az egyházpolitikai törvények revíziójának gondolnia hat át. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy mindezek után, a miket hallottunk, bennünket önöktől, szocziális programmunkat kivéve, talán csakis egyházpolitikai programmunk választ el. Elválaszt tehát egy határozottan erkölcsi tartalommal biró momentum, a melynek nagy ethikai súlya van, a mely nagymérvben nyom a latba, és a mely épen erkölcsi tartalmánál fogva erőt, kitartást, buzgóságot, nemes lelkesedést, mondhatnám, ideális szárnyalást ad mindazoknak, a kik ezen programmot magukénak vallják. Szerény meggyőződésem szerint ezen tényezőkre épen politikájuk erkölcsi tartalmánál fogva nagy szükségük van azoknak, a kik ezen purifikáló munkába legjobb meggyőződésükkel és erejükkel bele akarnak menni. Mert, t. ház, hogyan képzelik önök ott a túloldalon e reformot, ha különösen azon magatartásuk által, melyet az egyházpolitikai törvények tekintetében tanúsítanak, elidegenítik maguktól épen azon elemeket és tényezőket, s melyeknek politikája, erkölcsi tartalmánál fogva megadja követőinek azt az egyéni értéket az államban, a mely megbecsülhetetlen egy oly nagy és évtizedekre terjedő munkásságnál, mint a melyhez önök most hozzáfogtak ? Hogyan akarják megtisztítani a közigazgatást mindazon kinövésektől és attól a salaktól, a mely évtizedek óta ott összegyűlt, ha nem keresik az érintkezést azon elemekkel, a melyek a valláserkölcsi felfogásuknál fogva a legmegbízhatóbbak azért, mert feltétlenül vallják a tekintély elvét? Hogyan akarják megoldani a társadalom problémát, a szocziális kérdéseket, a melyek ma egész vehemencziával ránehezednek a társadalomra, ha idegenkednek azon tényezőktől, a melyek hivatva vannak a vallásos elemet a társadalomban képviselni? Hogyan képzelik a vallási kultúra templomának kiépítését, ha egyúttal nem akarják revideálni a felekezetnélkűliségről szóló törvényt, a melynek következtében a statisztika kimutatása szerint most évről-évre 15.000 gyermek nem lesz megkeresztelve, felekezetnélküli pogány marad, nélkülözi tehát a valláserkölcsi oktatást, és majd később műveltségükben nélkülözni fogják azon ethikai alapot is, a melyet csak a valláserkölcsi oktatás adhat meg nekik. Hogyan képzelik önök a magyar kultúra felvirágoztatását, — és kultúra alatt én a müveitségben a szív és az ész feltétlen harmóniáját értem, •— ha nem akrják revideálni azon törvényt, a melynek következménye az lesz, hogy alig egy emberöltő leforgása alatt hazánk polgárainak tizedrésze nem fog ismerni sem Istent, sem oltárt, sem erkölcsöket, sem magasabb ethikai princzipiumokat és erkölcsi kötelességeket? f/gaz/ Úgy van! halfelol.) Önök, t. ház, és t. túloldal, nem tudják belátni ennek horderejét, önök elmerengve azon vívmányokon, a melyeket szabadelvüsegiik adott ennek a nemzetnek, épen a vallástalanság szabadsága által nem veszik észre, hogy ezen törvény következtében minő nagy kárt okoznak épen a magyar kultúrának, és az önök által méltán oly magas polczra helyezett magyar állameszmének. Midőn önök, t. túloldal, a korrupczió kiirtásáról és az erkölcsi viszonyok gyógyításáról gondolkoznak, nem veszik észre, hogy ezen törekvésük keretébe mennyire nem illenek bele az egyházpolitikai törvények, és nem veszik észre, hogy épen az új rendszer a dolgok természeténél fogva a logika kérlelhetlenségével parancsolólag követeli az egyházpolitikai törvényeknek legalább részben való revízióját. (Igaz! Ügy van! halfelol.) Ha tehát önök komolyan akarják a reorganizácziót, a mit kétségbe vonnom nem szabad, ha a politikai és társadalmi elzüllést megakarják állítani azon a lejtőn, a melyre az helyezkedett, úgy nem szabad önöknek elzárkózni oly mereven, oly határozottan, oly kérlelhetleonl az egyházpolitikai törvények revíziójának legalább is a gondolatától, mint a minő határozottan, mint a minő kérlelhetlenül azt a t, miniszterelnök úr beszédében hangoztatta. Ha a t. túloldal lelép arról a radikális politikai ősvényről, mint a hogy az elhangzott miniszteri beszédek értelme szerint azt tényleg meg is tette, és mérsékelt politikát akar csinálni a politikának egész mezején, akkor következetesnek kell lenni, és át kell azt vinni az egyházpolitika terére is, mert seholsem bosznlja meg magát, következetlenség annyira, mint épen a politikában. A demoralizáczió legnagyobb anyaga az egyházpolitikai akczió megindításakor halmozódott fel, akkor, midőn kiadatott a jelszó, hogy meg kell csinálni az egyházpolitikai reformokat mindenáron és minden eszközökkel. Azt nem tagadhatja senki, mert mindnyájan tapasztaltuk, hogy a politikai erkölcsöknek devalyácziója, dekadencziája, mely azután bekövetkezett kulminácziójának pontját elérte a Bánffy-féle rendszerben, a melynek épen romjaiból keltek ki azok az iliatos virágok, melyeket oly szép és bájos csokorba kötöttek össze az új kabinet igen tisztelt tagjai. Ha tehát önök romba döntötték magát a politikai erkölcstelenségnek azt a várát, miért akarják megőrizni mindenáron annak alapköveit, s miért engedik újra és újra feltámadni azt a kísértetet, a mely most is a kúriai bíráskodásról szóló törvénybe beékelt úgynevezett kanzel-paragrafusban veti fel újra félelme-