Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-445

445. országos ölés 1899. április 19-én, szerdán. lí tes fejét? Én hiszem, sőt meg is vagyok győződve arról, hogyha mindazok, kik koraolyan és teljes meggyőződésükből hivei az új rendszernek és határozottan akarják a békés és termékeny munkát, csak kissé megfontolják azt, a mit most lehetőleg röviden bátorkodtam előadni, nem engedhetik meg azt, hogy az általunk oly epedve várt kúriai bíráskodásról szóló törvényben újra feltámadjon az egyházpolitika s ebből kifolyólag ne tudjon meghalni az a rendszer, melynek romjaiban van az önök, van az új rendszernek egész ^létjogosultsága. (Helyeslés balfelől.) Én ebben a pillanatban nem akarok beszélni ezen kérdés meritumáról, mert nagymérvű politikai tapintatlanságnak tartanám oly kérdések bonczolását eszközölni, mely még nem ment át a ház bizottságának retortáin. De jelezni akartam azt, hogy az ország közvéleményének egy részét nagyban nyugtalanítja az a gondolat, az a lehetőség, hogy a békének hajnalán ezen benyújtott törvényjavaslat által újra bele dobatik a nemzet közvéleményébe Eris almája, a viszály üszke. Aggasztja a nemzeti köztudat egy nagy részét az a lehetőség, hogy az uralkodó párt kebelében létező elemek nagy forrási proczesszusa újra felszínre vethetné mindazokat a politikai irányzatokat és tendencziákat, a melyek az egyházpolitikai kampagne óta uralták a magyar politikai szituácziót. Igenis, a nemzet nagy része szívszorongva, visszafojtott lélekzettel lesi és várja, t. ház, hogy az elemek nagy harczában végre melyik áramlat fog felszínre vergődni, az-e, a melyik a múltban dominált, avagy az, a melyik áramlat visszhangjai voltak azok a beszédek, a melyeket az líj kabinetnek tagjai itt ezen szószékről a költségvetési vita alkalmával elmondottak. (Úgy van! halfelöl.) Bárhogy legyen is, bár sikerűijön a t. miniszterelnök úr paezifikáló és békülékeny természetének és modorának megtalálni az utat és módot a lelkületek megnyugtatására, mi mindaddig bizalmatlansággal fogunk tekinteni azon sziszirasi munka elé, a mely az önök vállára nehezedik, míg önök az egyházpolitikai törvények revíziójának legalább is a gondolatát nem veszik föl programmjukba, és ezzel együtt komolyan hozzá nem fognak mindazon kóranyag kiirtásához és egyúttal azon erkölcsi infekcziónak kipusztításához és kiégetéséhez, a melyet az egyházpolitikai törvényeknek legalább is egy része okozott a múltban és okoz most is állandóan. (Úgy van! balfelöl.) Ezen felfogásból folyó bizalmatlanságunk következtében a néppárt nevében ismételten kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot általánosságban és részletes tárgyalás alapjául sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés és éljenzés balfelöl.) Rakovszky István jegyző: Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz! T. ház! Igen röviden fogom magamnak és pártomnak álláspontját kifejteni, mert a mi álláspontunk olyan tiszta, hogy kevés szó elégséges arra, hogy a ház előtt ezen alkalommal is kifejtsük. Bár a miniszterelnök úr személye iránt tisztelettel viseltetem és bár elismerem azt, hogy nagy szolgálatot tett akkor, a midőn közreműködött ahhoz, hogy eltávolíttassák az a rendszer, a mely végveszélybe sodorta az országot, mindamellett nem vagyunk hajlandók sem én, sem az a párt, a melynek nevében felszólalok, egy hajszálnyit sem tágítani a mi jól ismert elveinktől, és nem vagyunk hajlandók abba Nagyni a küzdelmet, hazánknak függetlenségeért és minden téren való önállóságáért. (Élénk tetsnés a szélső baloldalon.) A mint a függetlenségi párt soha semmi 67-es alapon álló kormánya tk az appropriácziót meg nem adta, úgy nem fogja azt megadni a jelen kormánynak sem. A függetlenségi párt soha sem fog szavazatával ahhoz járulni, hogy a 67-es alapon az országot kormányozni lehessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meggyőződésünk még erősebb most, mint valaha, hogy a 67-es alapon az ország államiságát felépíteni nem lehet, mert bebizonyult, hogy a 67-es alapon, bár oly jó akaratú ember vette kezébe az ország ügyei vezetésének gyeplőjét, mint a mostani miniszterelnök úr, akkor sem lehetséges a 67-es alapon az országnak jogait megvédeni, még azokat a jogokat sem, a melyek világosan be vannak iktatva a 67-es törvénybe. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Ez a meggyőződés, a melyet régóta táplálunk keblünkben, annyira megerősödött, hogy csak fokozhatja az elhatározásunkat, hogy fokozott erővel küzdjünk mindaddig, míg hazánkat be nem vezetjük az állami függetlenségnek fellegvárába. (Helyeslés a szäsö baloldalon.) T. ház! Köztudomású dolog az, hogy a 67-es törvények is elismerik az országnak jogát a gazdasági önállóság létrehozására, sőt bizonyos körülmények közt, a mely körülmények épen most bekövetkeztek, nemcsak hogy elismerik ezt a jogot, de kötelességévé is teszik az országnak azt az utat követni, a melyet nemcsak, hogy nem volt képes követni az ország, de a legnagyobb küzdelembe került egyszerűen féntartani, és legalább a papiroson megvédeni ezt a jogot. Ez, t. ház, minket nem ejt csodálkozásba. Jól tudjuk, hogy Bécsben még mindig uralkodik az az irány, a mely 31 év óta mindig uralkodott, sőt ötvenegy év előtt már 1848-ban is uralkodott. (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.)